Interjú

„A Holdon már védtelenek”

Almár Iván csillagász, űrkutató

Tudomány

A Magyar Asztronautikai Társaság kiadványa, a Magyarország és a világűr az utóbbi hetven év magyar űrkutatóinak figyelemre méltó eredményeit foglalja össze. Az űrkutatás egyik hazai úttörőjét arról is kérdeztük, érdemes-e aktívan kutatni más civilizációk után.

Magyar Narancs: A hazai űrkutatás, ha jól tudom, a műholdak megfigyeléséből nőtt ki.

Almár Iván: Eleinte nem is kutatásnak indult: úgy kezdődött, hogy a szovjet tudományos akadémia írt egy levelet az MTA-nak még 1956 nyarán, amelyben jelezte, hogy a következő évben felbocsát egy mesterséges holdat, és szeretné, ha a magyar akadémia koordinálásával magyarországi csoportok is segítenék ennek a műholdnak a követését optikai eszközökkel. A műholdak rádióadóinak élettartama ugyanis véges volt, ám a holdak ez után még sokáig keringtek. Másrészt a műholddal együtt Föld-közeli pályára kerültek a hordozórakéta utolsó fokozatai is, amelyek fényesebbek voltak, mint maga a szputnyik – ezek követése is a feladatunk volt. Jómagam már 1955-től tartottam előadásokat, írtam cikkeket a közelgő űrkorszakról, mesterséges holdakról, így hamar megtalált a feladat. Akkoriban az MTA Csillagvizsgáló Intézetében dolgoztam, és Detre László igazgató engem bízott meg az optikai műholdkövető hálózat megszervezésével. Ettől kezdve mi az első, majd a második, a Lajka kutyát is az űrbe juttató szputnyikot is követtük. Közben létrejött a bajai állomás, majd a szombathelyi és a miskolci, mi pedig szolgálatszerűen küldtük a megfigyeléseink eredményeit Moszkvába.

MN: Mikor kezdődött a saját, autonóm űrkutatói tevékenységük?

AI: Egy idő után egy ilyen szolgálat nem tűnt túl csábító feladatnak egyetemi végzettséggel bíró kutatók számára, inkább adatgyűjtésnek nevezném. Addig nagyon keveset tudtunk azokról a hatásokról, amelyek mozgás közben a műholdakat érik – hogyan fékezi azokat a légkör, a gravitációs hatások, és a többi –, ezeknek a tisztázására kellettek a mérési, megfigyelési adatok a szovjeteknek. Lényegében 1960-tól kezdve mi magunk kezdtük feldolgozni a megfigyeléseinket és egyben másokét is. Két területet vizsgáltunk: a felsőlégkör sűrűségváltozását, a Nap–Föld hatásokat, illetve geodéziai célból is végeztünk kutatásokat. Gyakorlatilag a hatvanas évek elejétől folyamatosan űrkutatással foglalkoztam, ami azért is egyedülálló volt, mivel akkoriban egy tucatnyi ilyen ember sem akadt Magyarországon. Ma már a feleségemmel, Illés Erzsébettel együtt szinte egyedül képviseljük ezt a generációt.

MN: A hetvenes években Váctól nem messze, Pencen létrejött az első hazai űrkutatási műhely, a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium. Mi volt ennek a jelentősége?

AI: Ez volt a másik olyan tevékenység, amelyben kulcsszerepet játszhattam – engem kértek fel az obszervatórium létrehozására, beindítására és vezetésére is, még 1972-ben. Most lesz kereken 50 éve, hogy átkerültem a Csillagvizsgáló Intézetből a Földmérési Intézetbe. A magyar geodétákkal akkor már hosszú ideje együttműködtünk – a műholdas megfigyelések geodéziai célú felhasználásában. Ehhez fotografikus megfigyelések kellettek, és akkor Magyarországon már működött Baján egy megfelelő távcső, amely követte és fényképezte a műholdakat. Megszereztük a megfelelő távcsöveket, összeállítottam egy kicsi, de elszánt, fiatalokból álló csapatot, akik ott dolgoztak Pencen, elvégezték a méréseket, megfigyeléseket, azok feldolgozását – egy olyan kutatóhely jött létre, amely a Földmérési Intézet egyik főosztályaként működött, és bár más néven, de működik ma is.

 
Fotó: Szigeti Tamás

MN: Fontos volt a magyar kutatók hozzájárulása az űridőjárás vizsgálatához. A naptevékenység néha drámai módon befolyásolhatja akár a földi kommunikációt, áramellátást is.

AI: E téren a kezdeti lépéseket Ferencz Csaba és kutatócsoportja tették meg. Manapság az egész világon fokozott figyelemmel követik a napkitöréseket: vajon eltalálják-e a Napból érkező protonáramok a Földet, mert az bizony sok mindent kellemetlenül érinthet, az elektromos hálózatoktól kezdve a műholdak működéséig. Ott még nem tartunk, hogy meg tudnánk jósolni, mikor lesz olyan napkitörés, amely veszélyeztet minket, ám ha bekövetkezik egy napkitörés, akkor ki tudjuk számolni, hogyan érinti ez a bolygónkat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.