Interjú

„A Holdon már védtelenek”

Almár Iván csillagász, űrkutató

Tudomány

A Magyar Asztronautikai Társaság kiadványa, a Magyarország és a világűr az utóbbi hetven év magyar űrkutatóinak figyelemre méltó eredményeit foglalja össze. Az űrkutatás egyik hazai úttörőjét arról is kérdeztük, érdemes-e aktívan kutatni más civilizációk után.

Magyar Narancs: A hazai űrkutatás, ha jól tudom, a műholdak megfigyeléséből nőtt ki.

Almár Iván: Eleinte nem is kutatásnak indult: úgy kezdődött, hogy a szovjet tudományos akadémia írt egy levelet az MTA-nak még 1956 nyarán, amelyben jelezte, hogy a következő évben felbocsát egy mesterséges holdat, és szeretné, ha a magyar akadémia koordinálásával magyarországi csoportok is segítenék ennek a műholdnak a követését optikai eszközökkel. A műholdak rádióadóinak élettartama ugyanis véges volt, ám a holdak ez után még sokáig keringtek. Másrészt a műholddal együtt Föld-közeli pályára kerültek a hordozórakéta utolsó fokozatai is, amelyek fényesebbek voltak, mint maga a szputnyik – ezek követése is a feladatunk volt. Jómagam már 1955-től tartottam előadásokat, írtam cikkeket a közelgő űrkorszakról, mesterséges holdakról, így hamar megtalált a feladat. Akkoriban az MTA Csillagvizsgáló Intézetében dolgoztam, és Detre László igazgató engem bízott meg az optikai műholdkövető hálózat megszervezésével. Ettől kezdve mi az első, majd a második, a Lajka kutyát is az űrbe juttató szputnyikot is követtük. Közben létrejött a bajai állomás, majd a szombathelyi és a miskolci, mi pedig szolgálatszerűen küldtük a megfigyeléseink eredményeit Moszkvába.

MN: Mikor kezdődött a saját, autonóm űrkutatói tevékenységük?

AI: Egy idő után egy ilyen szolgálat nem tűnt túl csábító feladatnak egyetemi végzettséggel bíró kutatók számára, inkább adatgyűjtésnek nevezném. Addig nagyon keveset tudtunk azokról a hatásokról, amelyek mozgás közben a műholdakat érik – hogyan fékezi azokat a légkör, a gravitációs hatások, és a többi –, ezeknek a tisztázására kellettek a mérési, megfigyelési adatok a szovjeteknek. Lényegében 1960-tól kezdve mi magunk kezdtük feldolgozni a megfigyeléseinket és egyben másokét is. Két területet vizsgáltunk: a felsőlégkör sűrűségváltozását, a Nap–Föld hatásokat, illetve geodéziai célból is végeztünk kutatásokat. Gyakorlatilag a hatvanas évek elejétől folyamatosan űrkutatással foglalkoztam, ami azért is egyedülálló volt, mivel akkoriban egy tucatnyi ilyen ember sem akadt Magyarországon. Ma már a feleségemmel, Illés Erzsébettel együtt szinte egyedül képviseljük ezt a generációt.

MN: A hetvenes években Váctól nem messze, Pencen létrejött az első hazai űrkutatási műhely, a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium. Mi volt ennek a jelentősége?

AI: Ez volt a másik olyan tevékenység, amelyben kulcsszerepet játszhattam – engem kértek fel az obszervatórium létrehozására, beindítására és vezetésére is, még 1972-ben. Most lesz kereken 50 éve, hogy átkerültem a Csillagvizsgáló Intézetből a Földmérési Intézetbe. A magyar geodétákkal akkor már hosszú ideje együttműködtünk – a műholdas megfigyelések geodéziai célú felhasználásában. Ehhez fotografikus megfigyelések kellettek, és akkor Magyarországon már működött Baján egy megfelelő távcső, amely követte és fényképezte a műholdakat. Megszereztük a megfelelő távcsöveket, összeállítottam egy kicsi, de elszánt, fiatalokból álló csapatot, akik ott dolgoztak Pencen, elvégezték a méréseket, megfigyeléseket, azok feldolgozását – egy olyan kutatóhely jött létre, amely a Földmérési Intézet egyik főosztályaként működött, és bár más néven, de működik ma is.

 
Fotó: Szigeti Tamás

MN: Fontos volt a magyar kutatók hozzájárulása az űridőjárás vizsgálatához. A naptevékenység néha drámai módon befolyásolhatja akár a földi kommunikációt, áramellátást is.

AI: E téren a kezdeti lépéseket Ferencz Csaba és kutatócsoportja tették meg. Manapság az egész világon fokozott figyelemmel követik a napkitöréseket: vajon eltalálják-e a Napból érkező protonáramok a Földet, mert az bizony sok mindent kellemetlenül érinthet, az elektromos hálózatoktól kezdve a műholdak működéséig. Ott még nem tartunk, hogy meg tudnánk jósolni, mikor lesz olyan napkitörés, amely veszélyeztet minket, ám ha bekövetkezik egy napkitörés, akkor ki tudjuk számolni, hogyan érinti ez a bolygónkat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”