Amerikaiautó-találkozó: Rákosfalva utcáin

szerző
- lt -
publikálva
1998/15. (04. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lehet azt hinni, hogy itt van Amerika, például gyorsétkezdében hamburger menüt falva, külvárosi művelődési házban countryt énekelve, esetleg kampánynyitó nagygyűlésen, de mindez semmi egy amerikaiautó-találkozóhoz képest. Húsvétvasárnap a Kerepesi út és a Keresztúri út sarkára több mint háromszáz tengerentúli jármű tulajdonosa érkezett, és sokan közülük meg voltak arról győződve, nem Rákosfalván, hanem Kaliforniában vannak.

Lehet azt hinni, hogy itt van Amerika, például gyorsétkezdében hamburger menüt falva, külvárosi művelődési házban countryt énekelve, esetleg kampánynyitó nagygyűlésen, de mindez semmi egy amerikaiautó-találkozóhoz képest. Húsvétvasárnap a Kerepesi út és a Keresztúri út sarkára több mint háromszáz tengerentúli jármű tulajdonosa érkezett, és sokan közülük meg voltak arról győződve, nem Rákosfalván, hanem Kaliforniában vannak.

A találkozó már-már hagyománynak, a rendező American Car Club Hungary pedig a legnagyobb hazai autósklubnak számít, a tagság az 1995-ös megalakulás óta meghússzorozódott, most háromszáz fölötti a létszám, ami még akkor is jelentős, ha a felvételi kritériumok itt a leglazábbak: mindenki tag lehet, akinek amerikai autója van. Típus, életkor nem számít, mégis leginkább a Starsky és Hutchból vagy éppen a San Fransisco utcáinból ismerős járművek voltak többségben, de akadtak olyanok is, akik kamionnal, mentőautóval érkeztek a külvárosi parkolóba. Talán az amerikai vonatkozások miatt az Opel és a Ford Capri Klub néhány tagja is képviseltette magát, sőt felbukkant egy tiszteletbeli amerikai autó, egy feltuningolt Warszawa 223-as.

A gusztustalan kiegészítők tekintetében csupán egy dolog volt figyelemre méltó, ha nem számítjuk a Jockey-kalapokat, kicsi, közepes és nagyméretű zászlókat és a csillagsávos Wunderbaum illatosítókat: a visszapillantó tükörre akasztható, páros szőr dobókocka. A "szerencse jelképe", magyarázta valaki legalább nyolc centiméteres oldalhosszúságú díszpéldányáról, ami egy Fiat 500-as szélvédőjét valószínűleg teljesen betakarná, viszont ilyet európai vagy még inkább japán kocsikba akasztani a legnagyobb tapintatlanság.

Persze akadtak olyanok is, akiknek az amerikai autó főleg üzlet. Néhány limuzinon ott díszelgett a "rendezvényekre bérelhető felirat" meg egy telefonszám, sőt aki készpénzzel érkezett a helyszínre, vásárolhatott is. Egy 1984-es Oldsmobile Royale-t például potom egymillióért árultak. A kispénzűeknek autómodellekkel és különféle katonai cuccokkal lehetett vigasztalódniuk, feledtetve az olyan szívet melengető látványosságokat, mint egy 1953-as Chevrolet Bel Air vagy az az 1958-as Dodge, aminek tulajdonosa szimplán csak Fasza Gyereknek nevezi magát. A színpadon rockabillyt nyomatott a Mystery Gang nevű, meglepően jó szabadcsapat, az igazi zenét mégis "Amerika hangja", a V8-as motor brummogása jelentette.

- lt -

szerző
- lt -
publikálva
1998/15. (04. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...