Amerikaiautó-találkozó: Rákosfalva utcáin

Tudomány

Lehet azt hinni, hogy itt van Amerika, például gyorsétkezdében hamburger menüt falva, külvárosi művelődési házban countryt énekelve, esetleg kampánynyitó nagygyűlésen, de mindez semmi egy amerikaiautó-találkozóhoz képest. Húsvétvasárnap a Kerepesi út és a Keresztúri út sarkára több mint háromszáz tengerentúli jármű tulajdonosa érkezett, és sokan közülük meg voltak arról győződve, nem Rákosfalván, hanem Kaliforniában vannak.

Lehet azt hinni, hogy itt van Amerika, például gyorsétkezdében hamburger menüt falva, külvárosi művelődési házban countryt énekelve, esetleg kampánynyitó nagygyűlésen, de mindez semmi egy amerikaiautó-találkozóhoz képest. Húsvétvasárnap a Kerepesi út és a Keresztúri út sarkára több mint háromszáz tengerentúli jármű tulajdonosa érkezett, és sokan közülük meg voltak arról győződve, nem Rákosfalván, hanem Kaliforniában vannak.

A találkozó már-már hagyománynak, a rendező American Car Club Hungary pedig a legnagyobb hazai autósklubnak számít, a tagság az 1995-ös megalakulás óta meghússzorozódott, most háromszáz fölötti a létszám, ami még akkor is jelentős, ha a felvételi kritériumok itt a leglazábbak: mindenki tag lehet, akinek amerikai autója van. Típus, életkor nem számít, mégis leginkább a Starsky és Hutchból vagy éppen a San Fransisco utcáinból ismerős járművek voltak többségben, de akadtak olyanok is, akik kamionnal, mentőautóval érkeztek a külvárosi parkolóba. Talán az amerikai vonatkozások miatt az Opel és a Ford Capri Klub néhány tagja is képviseltette magát, sőt felbukkant egy tiszteletbeli amerikai autó, egy feltuningolt Warszawa 223-as.

A gusztustalan kiegészítők tekintetében csupán egy dolog volt figyelemre méltó, ha nem számítjuk a Jockey-kalapokat, kicsi, közepes és nagyméretű zászlókat és a csillagsávos Wunderbaum illatosítókat: a visszapillantó tükörre akasztható, páros szőr dobókocka. A "szerencse jelképe", magyarázta valaki legalább nyolc centiméteres oldalhosszúságú díszpéldányáról, ami egy Fiat 500-as szélvédőjét valószínűleg teljesen betakarná, viszont ilyet európai vagy még inkább japán kocsikba akasztani a legnagyobb tapintatlanság.

Persze akadtak olyanok is, akiknek az amerikai autó főleg üzlet. Néhány limuzinon ott díszelgett a "rendezvényekre bérelhető felirat" meg egy telefonszám, sőt aki készpénzzel érkezett a helyszínre, vásárolhatott is. Egy 1984-es Oldsmobile Royale-t például potom egymillióért árultak. A kispénzűeknek autómodellekkel és különféle katonai cuccokkal lehetett vigasztalódniuk, feledtetve az olyan szívet melengető látványosságokat, mint egy 1953-as Chevrolet Bel Air vagy az az 1958-as Dodge, aminek tulajdonosa szimplán csak Fasza Gyereknek nevezi magát. A színpadon rockabillyt nyomatott a Mystery Gang nevű, meglepően jó szabadcsapat, az igazi zenét mégis "Amerika hangja", a V8-as motor brummogása jelentette.

- lt -

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.