Interjú

„Átszakadt egy gát, és folyamatosan ömlik”

Ránki Sára bűnügyi nyelvész a hazai gyűlöletbeszédről

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2018.11.25 12:10

Tudomány

Több nyomozásban is részt vett, fő szakterülete a hazai gyűlöletbeszéd vizsgálata. Az ügyészség korábbi munkatársaként állítja: az, hogy ilyen kevés gyűlöletbeszéd kerül bíróság elé, a nyomozó hatóság felelőssége. De ennek is megvan az oka.

Magyar Narancs: Önnel többször is megtörtént, Magyarországon mégis meglepően hangzik egyelőre, hogy az igazságszolgáltatásban egy nyelvész is szerephez juthat. Miben tud segíteni egy bölcsészdoktor a bíróknak vagy a nyomozóknak?

Ránki Sára: Itthon ez valóban gyerekcipőben jár, de a nyelvészet több területen is érintkezhet a nyomozással. Ott van a hangazonosításra alkalmas igazságügyi fonológiai vizsgálat vagy a kriminalisztikai szövegnyelvészet. Utóbbi foglalkozik többek között a nyelvi profilozással, én ezt sokat csináltam. Ilyenkor adott egy szerző nélküli vagy egy álneves szöveg, például egy levél vagy más szöveges üzenet, és meg kell mondani a feltételezett szerző szociodemográfiai adatait. Férfi-e vagy nő, milyen iskolai végzettségű, milyen érdeklődési területei lehetnek, vallási csoporthoz tartozik-e, van-e idegennyelv-ismerete, esetleg kétnyelvű-e. Ez a nyomozásban segíthet a gyanúsítotti kör szűkítésében. De a nyelvész a másik „oldalon is használható”: tavaly egy ügyvéd keresett fel azzal, meg tudom-e mondani, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvben szereplő kihallgatási szöveg származhat-e a gyanúsítottól. Az volt a feltételezés, hogy a jegyzőkönyvet lényegében előre megírták. Fogtam hát a vallomást, és összehasonlítottam a szóban forgó, amúgy a belső mezőségi nyelvjárásban beszélő fiatalember börtönben írt leveleivel, és arra jutottam, hogy a jegyzőkönyv nem származhat tőle, lévén az illető nem képes olyan szöveget előállítani. Egyrészt az iskolai végzettsége miatt, másrészt mert nem ismerte azokat a rendőri kifejezéseket, amelyeket elvileg mondott. Egy ilyen vallomás ugyanakkor akár börtönéveket jelenthet. Az más kérdés, hogy ezeket a szakvéleményeket a bíróság mennyire veszi figyelembe, de az már nem az én munkám része. Ebben a konkrét ügyben egyébként jelenleg perújrafelvétel van. De mondok egy másik esetet. Egyszer egy rendőrt gyanúsítottak azzal, hogy orális közösülésre kényszerített egy 17 éves lányt. Az volt a kérdés, hogy a lánynak a vallomásából kimutatható-e bármilyen nyelvi sajátosság, ami arra utal, hogy a bűncselekmény tényleg megtörtént. Egy bűncselekmény nyomait észrevenni így egyáltalán nem könnyű, de nem is lehetetlen. Találkoztam a lánnyal, aki elmesélte az esetet. Ekkor hangzott el: „A rendőr mondta, hogy vegyem le a melltartómat, mert szúró- és vágóeszközt fog nálam keresni.” Ezt akkor egyből jegyzőkönyveztük, mert nyilvánvaló volt, hogy kulcsfontosságú. A „szúró- és vágóeszköz” kifejezés ugyanis evidensen rendőri terminus technicus, a civil ollót vagy kést mond. Meg is kérdeztem a lányt, szerinte mit jelent a szúró- és vágóeszköz. Erre azt mondta, nem tudja, „talán tű meg olló vagy kés”. De hogy került a lány aktív nyelvhasználatába ez a kifejezés, amely láthatóan sokkal inkább a passzívba tartozott? Korábban megfigyelték, hogy egy traumatikus eset után hónapokkal is az aktív tárban lehetnek az üggyel kapcsolatos kifejezések. A lány jó eséllyel azért tudta ezeket a szavakat, mert az eset során elhangzott, hogy „vedd le a melltartód, mert szúró- és vágóeszközt fogok keresni!”. És mivel még nem telt el sok idő, emlékezett rájuk.

MN: Két éven át dolgozott a Központi Nyomozó Főügyészségen. Mondana olyan esetet, amikor munkájával a nyomozó hatóságot segítette?

RS: Egyszer egy bűnszervezet belső nyelvét dekódoltam, aminek lett szerepe a bizonyítás során. Átvettem a lehallgatási anyagokat, az sms-eket, amelyekben semmi sem azt jelentette, amit, hiszen pont ez volt a lényeg, számítottak arra, hogy lehallgatják őket. De mialatt ezeket a szövegeket összevetettem a jegyzőkönyvekkel, megértettem az ügyet elejétől a végéig, egy idő után csak összeállt, mi mit jelent. Sokszor a józan paraszti ész segített, mert az emberek, függetlenül, hogy nyolc általánost végeztek vagy bíróként dolgoznak, hasonlóan gondolkodnak a nyelvről. Ha például fedőnevet választanak, akkor egy magas embernek szinte mindenki azt fogja adni, hogy Colos, a pattanásosnak pedig azt, hogy Ragyás. És az is számított, hogy börtönnyelvészettel is foglalkozom és sok bűnözővel találkoztam, így van elképzelésem erről a fajta rafkós, bűnözői gondolkodásról.

MN: Amikor 2014-ben Orosz Mihály Zoltán, Érpatak korábbi polgármestere felakasztotta a Simon Pereszt és Benjamin Netanjahut szimbolizáló bábukat, nyomozás indult ellene, amelyben ön is részt vett. Ott mi volt a feladata?

RS: Nála az volt a kérdés, mennyire alátámasztható tényekkel a gyűlöletbeszéd. Bár a gyűlöletbeszédet lehetséges leszűkítve, egy-egy megnyilvánulásban tetten érni, mégis érdemes ezeket a saját diskurzusukban, más szöveggel együtt értelmezni. Azaz Orosz Mihály Zoltán esetében az ő kontextusában kell rájönni a szavak jelentésére, nekem pedig ezt kellett feltárnom. Akkoriban a Kurultájon (az alföldi Bugacon évente megrendezett, ún. hagyományőrző ünnepség, amely a magyarság keleti népekkel való rokonságát és a nomád életmódot népszerűsíti – N. G. M.) elmondott egy szöveget, ez később sok mindent tisztázott. Ott olyan témákkal jött, hogy nemzeti összetartozás, hagyományápolás, nemzethalál-vízió, és ha ezeket csak mint szöveget nézem, akkor ezek természetesen nem gyűlöletbeszédek. Az nem hangzott el, hogy XY dögöljön meg, hogy nyírjuk ki ezeket, mégis, az ottani közegnek a szövegek értelme az, hogy ezeket az embe­reket, akik minket, a mi kultúránkat, a nemzetünket fenyegetik, nem hagyhatjuk meg a társadalom tagjának. Hogy van egy összeesküvés, vannak „bizonyos körök”, akik el akarják venni a nyelvünket, a tradícióinkat, át akarják mosni az agyunkat… A csavar az, hogy a hagyományőrzés, a népi kultúra, a magyar nyelv megőrzése önmagában nem pejoratív, de a kortárs gyűlöletbeszéd-diskurzusban sok esetben a rasszizmussal, a xenofóbiával és az antiszemitizmussal egyenlők. Megjegyzem, amikor Orosz Mihály Zoltán azt mondja, hogy az én kultúrám, azt ne vegyék el a zsidók – akik, ugye, a palesztinokat is kivégzik –, ez egybecseng azzal, amit a kormány állít a plakátokon, hogy ti. aki idejön, az tartsa be a törvényeinket, tanulja meg a nyelvünket. Orosz Mihály Zoltánra visszatérve: egy idő után az általa elmondott szöveget elkezdtem összenézni a Cion bölcseinek jegyzőkönyvével (Oroszországból terjedő 20. század eleji hamisítványszöveg, amely azt akarta bizonyítani, hogy a világot átszövi a zsidó összeesküvés. Számos antiszemita hivatkozott forrása, annak ellenére, hogy kamu – N. G. M.), és találtam tíz konkrét esetet, amikor ugyanazt mondta, mint a „jegyzőkönyv”, szinte szó szerint. Erről külön összeállítást készítettem. A szakvélemény arra szolgált, hogy be lehessen bizonyítani, Orosz Mihály Zoltán antiszemita, mivel ennyi átfedés van, és az említett könyv fenn van az antiszemita művek listáján. (Az ügyészség arról tájékoztatta a Narancsot, hogy bár a vádiratot már három és fél éve benyújtották közösség elleni uszítás miatt, eddig nem született ítélet az ügyben. Először ugyanis Nyíregyházáról Hajdúszoboszlóra, majd Egerbe, onnan nemrég Gyöngyösre helyezték át a tárgyalást. Ha tehát fellebbeznek az elsőfokú ítélet ellen, a jogerős verdikt akár újabb évekbe is telhet. Azt azért jegyezzük meg: ez nem túl bonyolult ügy – N. G. M.)

MN: Bár Orosz Mihály Zoltán ügyében a bíróságokon megy az aktatologatás évek óta, jellemzőbb az a vissza-visszatérő kritika, hogy a rendőrség, illetve az ügyészség a gyűlöletcselekményeknél – mondjuk így – alacsony hatásfokú aktivitást és eredményességet produkál. Ezzel kapcsolatban mi a tapasztalata?

RS: Kezdjük azzal, hogy a jogvédők főleg a gyűlöletbűncselekményekre fókuszálnak, ehhez képest a gyűlöletbeszéddel nehezebb mit kezdeni. Sokszor arra hivatkoznak a hatóságok, hogy amíg nem válik cselekedetté, addig egy beszéd morálisan kifogásolható, ámde nem kezelhető bűncselekményként, így a hatóságnak nincs dolga vele. A gyűlöletbeszéd a magyar jogban nincs jól körülírva – lehet ez azért is, mert valóban kevésbé megragadható. (A rendszerváltás óta többször próbálták meg a gyűlöletbeszédet jogilag újradefiniálni, de ez rendre meghiúsult. Továbbra is közösség elleni izgatás néven büntetik a nagy nyilvánosság előtt elhangzó, gyűlöletre uszító megnyilvánulásokat, mely jogszabályt az uszítók már rég megtanulták kijátszani. Az igazságügyi nyelvészeti vizsgálatok ezen a helyzeten segíthetnének – N. G. M.) Ami pedig az igazságszolgáltatást érinti, nos, ott én még a törekvést sem látom, hogy az ezzel kapcsolatos vizsgálatok szakértői bázisát megerősítsék.

MN: Hogy határozná meg a gyűlöletbeszédet? Van rá egy frappáns, jó definíciója?

RS: Nekem ez olyan, mint a mondat fogalma. Biztos van rá nyolcvan jó definíció, de hogy mégis mi a mondat, azt viszonylag nehéz megmondani. Az igazságügyi nyelvészeten belül van egy olyan meghatározás, hogy a gyűlöletbeszéd a faji, vallási és nemi hovatartozással kapcsolatos megbélyegzés. Ez megállja a helyét. A gyűlöletbeszéd társadalomra való igazi veszélye az, hogy hosszú távon hat. Van felszívódási ideje. Amíg az ember ezekkel a szövegekkel együtt él, azokat feldolgozza. A metrón a múltkor ki volt írva ez a négysoros szöveg. „Amíg élnek cigányok / nem nőnek a virá­gok, / ha szereted a virágokat, / taposd el a cigányokat.” Ennek a négy sornak a ritmusa a magyar népdalok ritmusához hasonlít, egy ilyen mondókát egy óvodás két perc alatt tanul meg. A már meglévő szövegek, dallamok pedig legitimálják az ilyen jellegű anyagok meglétét. Ez az egyik „trükk”. És abban is cselesek a szélsőjobboldali szervezetek, vagy éppen a kormányzati plakátkampány készítői, hogy azokat az elemi kérdéseket feszegetik, amelyek az emberi létezés alapjai. A kultú­rám, az anyanyelvem, a munkám, a hazám. Megpróbálnak olyan alapértékeknél kérdőjelet tenni, amelyekről az emberek azt gondolják majd, hogy létbizonytalanságot idéznek elő, tehát azt élhetik meg, hogy fenyegetve vannak. Az pedig tálcán van kínálva, hogy kik a „fenyegetők”. Más kérdés, hogy ez nem így van, és az egész egy méretes hazugság.

MN: Mennyire szennyezett a magyar társdalom gyűlöletbeszéddel?

RS: Hemzseg tőle, talán észre sem vesszük, hogy a hétköznapok szerves része lett. Annak, aki például az utcán az ismerősének azt mondja, hogy ezek a menekültek elveszik a munkánkat, fel sem tűnik, hogy gyűlöletbeszédet mond. Nem beszélve a melegek, a romák, a hajléktalanok említéséről. Utóbbiak kapcsán nyitott egy új diskurzust a kormány a hajléktalanság kriminalizálásával: arra játszanak, hogy itt a dolgozó embe­rek egzisztenciáját fenyegetik. A hajléktalan az én pénzemen él, én fizetem a segélyét… Ebbe a csoportba eddig a romák tartoztak, majd a menekültek, most a hajléktalanok. Újabban többször elhangzik, hogy itthon már nem antiszemitizmus van, hanem xenofóbia. Pedig pont a Soros-plakát a jó példa arra, hogy lehetséges az antiszemitizmuson gyűlöletet előidézni.

MN: Heisler András, a Mazsihisz elnöke mondta tavaly, hogy ő nem tekinti antiszemitának ezeket a plakátokat, viszont arra alkalmasnak gondolja őket, hogy antiszemita indulatokat felidézzenek. Erről mit gondol?

RS: Azt, hogy ha alkalmas rá, akkor ez az. A gyűlöletbeszéd pont itt fogható meg. Lényege, hogy elindít olyan folyamatokat és gondolkodást, amelyek előidézik az antiszemitizmust. Pontosan ez a gyűlöletbeszéd.

MN: Rendben, tegyük fel, hogy valaki beperli a kormányt gyűlöletbeszédért. Hogyan kellene ezt a bíróság előtt alátámasztani?

RS: A szövegek mögöttes tartalmát kell megmutatni. A plakátkampányon az áll, hogy ha a mi országunkba jössz, be kell tartanod a törvényeket. Ez máris xenofób indulatokat indít el, hiszen azt implikálja, hogy aki idejön, az eleve nem törvénytisztelő, lopni, bűnözni fog. Elindul tehát a fogalmi lánc, amely mentén egy átlagos állampolgár a törvénytiszteletről gondolkodik. Ez a szöveg önmagában alkalmas arra, hogy más etnikai, vallási csoportokkal szemben gyűlöletet keltsen. Szociológusok is bemérték, hogy a xenofóbia a plakátkampány során megnőtt Magyarországon. Ez a gyűlöletbeszéd, ez így hat. Főleg, ha sokat mondják – és a plakátok a legkisebb falvakban is ki voltak rakva.

MN: És mi a benyomása a bírókról? Ők mennyire határozottak, ha gyűlöletbeszéd ügyében kell ítéletet hozni?

RS: Kezdjük azzal, hogy arányá­ban mennyi gyűlöletbeszédügy jut el a bírósági szakaszba. Nekem az a szomorú tapasztalatom, hogy ezek a vádemelésig sem jutnak el. Egy bíró gondolkodhat kompetensen egy szövegről, csak jellemzően nem kerülnek addig az ügyek. Ugyanakkor, bár egy bíró nyilván magas iskolai végzettségű, tanult, temérdek mennyiségű jogi szöveget gyárt le, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy egy ilyen jellegű, sokszor tudatosan összeállított gyűlöletbeszéd-szöveg másodlagos jelentéseit is fel fogja ismerni. Komoly probléma, hogy a jogásztársadalom elég zárt, és egyáltalán nem nyitott az interdiszciplinaritásra. Biztos vagyok benne, hogy a hazai igazságszolgáltatásban dolgozók 80 százaléka nem ismeri ezt a szakterületet. Pedig rengeteg ügyet meg lehetne oldani vagy előre lehetne lendíteni.
A Facebookon írt összes szövegnél, vagy máskor, amikor nem lehet tudni, ki a szerző, egy gyakorlott nyelvész nyelvi profilozással sokat megtudhat. Be lehet lőni, milyen gyanúsítotti körben kereshető a szöveg írója. De az, hogy mennyi ügy kerül a bíróság elé, az ügyészség és a rendőrség felelőssége. És hogy Magyarországon ma olyan a helyzet, amilyen, az az ő működésük következménye. Például 2012-ben Devecserben minden olyan elhangzott, amitől azt érzik az emberek, hogy ki kell nyírni valakit. És a későbbi támadás ellenére mégsem történt semmi a gyűlöletbeszéd terjesztői ellen. (Toroczkai László, a Jobbik és magyar újnácik szerveztek romaellenes tüntetést hat éve a Veszprém megyei Devecserben. Miután a szónokok akasztanivaló és kitelepítendő genetikai hulladékként beszéltek a roma lakosságról, a szélsőjobboldali tömeg megtámadott pár ingatlant, lincshangulat alakult ki, ám a rendőrség mégsem oszlatott, a nyomozók pedig – a szólásszabadságra hivatkozva – nem gondolták, hogy a gyűlöletbeszédeket mondó személyeket felelősségre kellene vonni; és nem csak azt a férfit, aki kővel dobálózott. A megtámadott romáknak végül 2017-ben Strasbourgban szolgáltattak igazságot, ahol a magyar államot elmarasztalták – N. G. M.)

MN: Találkozott-e olyan gyűlöletbeszéd-tartalommal, ami kutatóként még önt is meglepte az elmúlt évek során?

RS: Van egy vesszőparipám, bárki megnézheti a Cigánylexikon című videót a YouTube-on, onnan ugyanis nem törölték valami miatt. Ebben kutatóként érdekességet is találok, mert ha valami gyűlöletbeszéd, akkor ez az, miközben formailag nem hasonlít rá. Egy érzelemmentes, kicsit gépi hang mondja egy lexikon szójegyzékét: nincs benne trágárság, nincs benne fenyegetés. Viszont az összes előítéletet tartalmazza, amit a magyar társadalom a cigányokról gondol. De hallgassuk meg! „Közönséges cigány. Valamennyi cigányfajta közül ez a leg­elterjedtebb. Kedvenc tartózkodási helyei (…) csatornák (…) igen veszélyes fajta, irtása több mint ajánlott. Mérges gázzal telített helyiségekben is elemében van. Jól szaporodik. A vemhesség ideje…” Négy éve mondom minden konferen­cián, hogy ez egy bárki által elérhető videó, mondtam ott is, ahol kinn voltak a nemzetbiztonságiak. Mégis máig fenn van, tízezrek nézték meg eddig. Vagy bár a Magyar Nemzeti Arcvonalt felszámolták, a videói ma is elérhetők. Ha beírom azt a szót, hogy cigánybűnözés, iszonyatosan sok találat kijön, a YouTube-on is. Mára átszakadt egy gát, és a gyűlöletbeszéd folyamatosan ömlik a hétköznapokra, állandósult a jelenléte. Tíz éve a fő csatorna még a Kurucinfo és a Jobbik volt, de a gyűlöletbeszédet ma már hivatalosan is legitimálták.

MN: Hisz abban, hogy a pusztán nyomatékosabb szankció visszaszoríthatja a gyűlöletbeszédet?

RS: Akkor legalább lenne valami, ami jelzi, hogy ezt nem lehet csinálni. Mindegy, hogy ez „csak” egy 300 ezer forintos bírság, de lenne egy jelzés, hogy ezt nem lehet következmények nélkül művelni.

MN: Mit tehetünk a gyűlöletbeszéd ellen? Ha már a kormány inkább terjeszti, mint csökkenti, akkor milyen lehetősége marad azoknak, akik mégis szeretnének lépni ez ellen?

RS: Ezekről a szövegekről beszélni kell, meg kell mutatni, hogyan működnek, és hogy miért gyűlöletbeszéd-szövegek. Ezt nem lehet elég korán kezdeni. Az iskolában, ahol tanítok, a társadalmi célú hirdetés fogalmát vettük nyelvtanórán, és azt a feladatot adtam a gyerekeknek, hogy írjanak ilyen hirdetést Ludas Matyi megmentésére. A hat csoportból négy egymástól függetlenül nagyjából a következőket írta: „Az Ön gyermekét is kínozta már felnőtt férfi? Ha igen, fogjunk össze Döbrögi ellen, állítsuk meg Döbrögit! Stop Döbrögi! Készült Magyarország kormánya megbízásából.” Azaz célba értek a plakátkampány szövegei, a 12 éves gyerekeknek könnyen a személyiségük részévé válhatnak az üzenetek, hiszen használják azokat. Csak ők még nem tudják, hogy „az vagyok, amit mondok, ahogyan mondom”. Szóval csak azt tudom ajánlani, hogy mindenhol beszélni kell erről. Iskolában, egyetemen, otthon vagy máshol. Az újságíró a címadásnál már azzal, hogy a migráns vagy a menekült szavak közül melyiket használja, eldönti, melyik diskurzusban vesz részt. A provokatív módszerek híve vagyok, nem kell szépíteni, meg kell mutatni azt, ami van. Az embereket szembesíteni kell, hogy milyen szövegekkel
élünk együtt, mert ez üt. A ködösítés és a lebegtetés nem a megelőzés a módja.

névjegy

Ránki Sára 2004-ben diplomázott magyar szakon. Kriminálpedagógiával foglalkozik, Szegeden börtönnyelvészetből vesz részt doktori képzésen, de – mint mondja – mivel tavaly nem kapott kutatási engedélyt egy börtönbe sem, a disszertációja empirikus kutatási részét egyelőre nem tudja megírni. Társszerzőként jegyzi a Fogva tartott gondolatok című, 2007-ben kiadott könyvet, amely a fogvatartottakról és a börtönártalmakról szól. Az ügyészségen (Központi Nyomozó Főügyészség) 2013-tól 2015-ig volt nyelvész szaktanácsadó, saját döntésével lépett ki, miután, állítja, éreztették vele, hogy nincs maradása. Jelenleg egy belvárosi általános iskolában tanít magyar nyelvet és irodalmat, illetve az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem Társadalomtudományi Karán pedagógiát és gyűlöletbeszéd diskurzuselemzést. A hobbija a tanítás, erről azt mondja: „Szerencsés vagyok, ez a munkám is. Illetve minden, ami szöveg.”

Neked ajánljuk