Az idősödés lélektana - Mit akar már megint az öreg?

  • Urfi Péter
  • 2009. július 16.

Tudomány

Rengeteg közhely és előítélet tapad a közbeszédben az idősekhez általában, pedig a legkevésbé sem homogén csoportról van szó. Mindenki maga szerint öregszik.
Rengeteg közhely és előítélet tapad a közbeszédben az idősekhez általában, pedig a legkevésbé sem homogén csoportról van szó. Mindenki maga szerint öregszik.

"Seregestől rajzottak elő a baj istenségei, az öregség, az irigység, a gond, a fájdalom, a kétségbeesés, a hazugság és minden, ami nyomorba dönti a halandókat" - olvasható egy mitológiai lexikonban Pandóra szelencés afférjának leírásaként. Az öregség maga a nyomor. De vajon ez szükségszerűen így van? Mit lehet, mit érdemes tenni a "nyugalom éveiben", ha nem a "baj istenségeként" akarunk gondolni a hajlott korra? A témában járatos szakemberekkel beszélgetve az derült ki, hogy igen keveset lehet mondani az időskori elme sajátosságairól általában. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy - meglepő módon - ezen korosztály tagjai sokkal jobban különböznek egymástól, mint bármelyik másik.

Jóindulatú feledés

A probléma ott kezdődik, hogy míg a kamaszkor viszonylag könynyen behatárolható életkor, az öregségnél nehéz lenne határokat húzni, hiszen az öregedés nem a naptárt követi. Már az Egészségügyi Világszervezet kronológiai felosztása is differenciáltabb: megkülönböztet öregedőket (60-64 év közöttiek), időskorúakat (65-74), öregeket (75-89) és aggastyánokat (90 felett). Az, hogy kit tartunk öregnek, szinte kategorizálhatatlan: összefügg az élethelyzettel (nyugdíjasság, unokák), a szellemi és fizikai állapottal, és nem utolsósorban az önképpel, tudniillik, hogy öregnek tartja-e magát valaki.

A szélsőséges különbségek ellenére azért vannak közös tényezők, amelyek befolyásolhatják az ún. aktív öregkort megélni akarók lehetőségeit. Húszas éveink közepétől a gyors működéseket, hirtelen váltásokat igénylő képességek csökkennek, negyvenéves kor körül elindul az agy sejtjeinek fogyása. Az ingerlő-aktiváló és a fékező-gátló idegsejttípusok közül az utóbbiak jobban megsínylik a változást, elvileg ezzel is magyarázható, ha idegesebbek, sérülékenyebbek leszünk. Az elme alapvető mechanikája legalább 70-80 éves korig ép marad, még ha mutathatók is ki veszteségek. Ugyanakkor tréningekkel sok területen, például a memória terén is elérhető a fiatalkori szintű, vagy annál jobb teljesítmény, tehát az időskori szellemi fejlődés nem csak szlogen. A biológiai hátrányokat, a hardver hibáit pedig kompenzálhatja a többlettudás - a pragmatika kisegíti a mechanikát. Bizonyos vizsgálatok szerint a 60 és 80 év közöttiek közül sokaknak állandó marad, minden tizedik embernél meg egyenesen fokozódik a működési szint. (Most és a későbbiekben is a "normális" öregedésről lesz szó, mindez sem a gerontológusok által kutatott, utópisztikus "optimális", sem a nagyon is valóságos "patológiás" öregedésre nem érvényes.)

Az időskor pszichológiája kapcsán már csak többnyire kézenfekvő, jellemző tendenciákról beszélhetünk, a témával foglalkozó komolyabb írásokat is ezek uralják. Az információátadás intézményesülése (a közoktatás kiszélesítése és szerepének növekedése) és a nagycsaládmodell szétbomlása után átalakuló időskori szerep önmagában is stresszel jár. Az ehhez való alkalmazkodási stratégiák alapján az öregséggel foglalkozó tudomány, a gerontológia képviselői több csoportosítást is készítettek. Konstruktivitás, függőség, védelembe vonulás, rosszindulat, öngyűlölet - az egyik vizsgálat így csoportosítja a viszonyulásokat. Közösségi, önmagának való és diktatórikus; máshol go-go (aktív), no-go (passzív) és slow-go (nyugis, egyébként állítólag a legsikeresebb modell) - a polcológia tetszés szerint folytatható, csak fantázia kérdése. A folyamatot ugyanis nagy átlagban és normál esetben az jellemzi, hogy az ember meglévő személyiségvonásai erősödnek fel, a pálfordulás ritka. Iván László, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa, 2001-2002-ben idősügyi miniszteri biztos, kérdésünkre úgy vélekedett, hogy az időskor önmagában nem jár elbutulással. Véleménye szerint például az egyik leglátványosabb "tünet", a feledékenység is lehet "jóindulatú": egyszerűen az érdekesebb (régi) dolgok kötik le a figyelmet, az orrunk előtt lévő tárgyakra pedig már nem jut elég figyelem. Ez még nem feltétlenül betegség.

Az a sok keresztrejtvény

Az időskori közösségi aktivitásról sajnos nem tud semmi meglepőt mondani. Az agyfunkciók változásai bizony összefüggnek szociális körülményekkel, tehát aki aktívabb, az egészségesebb is lehetne, de a hazai helyzet nem túl rózsás. Még leginkább az egyházak jelentenek befogadó közeget, de az egyéb, civil kezdeményezések (kézműveskörök, TIT-előadások és a többi) csak nagyon kevés emberhez jutnak el. A külföldön széles körben ismert és népszerű, speciálisan a nyugdíjas korosztályra rárepülő idősoktatás itthon még gyerekcipőben jár. Iván László tizenkét éve működteti az Idősek Akadémiáját, ahol minden hónapban ő, illetve meghívott előadók celebrálják a tudományos ismeretterjesztést, általában úgy kétezer embernek. Czigler István, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének igazgatója öt évvel ezelőtt gondolkozott egy akkreditált egyetemi keretek között zajló, a legáltalánosabb értelemben vett társadalomtudományi kurzusokat (történelem, szociológia, közgazdaságtan, művészettörténet) és életvezetési tudnivalókat magában foglaló idősoktatási program beindításán. Az igényfelmérés során viszont az derült ki, hogy erre a kutya sem kíváncsi. Tekintve, hogy Magyarországon mintegy hárommillió nyugdíjas él, nehéz elképzelni, miért nem nőnek gombamód a földből a - természetesen fizetős - szakosodott iskolák. Esetleg államilag is lehetne mindezt ösztönözni, ha már az EU különböző szervei nagyjából évente nyomatékosan leszögezik, hogy az élethosszig tartó tanulás az üdvözítő út - mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. A törvények értelmében persze nyolcvanévesen is el lehet végezni egy rendes egyetemet, de ez egyelőre, érthető okokból, bulvárlapokba való kuriózum. Czigler ugyanakkor figyelmeztet: az elme nem úgy izmosodik, mint a test, tehát a szellemi aktivitás nem árthat, de erős, direkt hatás nem kimutatható. "Ha sokat gyúrok, erősebb leszek, ha sokat fejtek keresztrejtvényt, megokosodok. Ez egy tetszetős hasonlat, de ugyanannyira igaz, mintha azt mondanánk: minél többet eszem, annál jobb lesz az emésztésem. Ha valaki használja a fejét, az segít, de nincs rá bizonyíték, hogy ennek olyan drámai hatása lenne. Az aktív életmód használ a szellemi teljesítménynek, de nem azért, mert közvetlenül javítja egy bizonyos agyterület működését. Kimutatható hatása a testmozgásnak van, mert serkenti az agyi vérkeringést."

A megszokás mint megtartó erő

De hát miért akarna egy főnökök karmaiból szabadult, a hivatalok packázásaiba belefáradt nyugdíjas újra iskolába járni? Feloldhatatlannak tűnő paradoxon feszül két - szakemberek és laikusok által egyaránt hangoztatott - tétel között. Mert egyrészt mi sem kívánatosabb, mint hogy a nagypapa társaságba járjon, nyitott legyen mindenre, kihívást és célt találjon az életben, ugyanakkor abban is meglehetősen nagy az egyetértés, hogy a környezetváltozás az esetek többségében katasztrofális lehet, az új, az ismeretlen szorongást szülhet. Biró Eszter, a Magyar Hospice Alapítvány szakpszichológusa arról mesél, hogy az általuk megismert halálos beteg, idős emberek utóbb megvalósíthatatlanná váló tervei között legfeljebb az utazgatás szerepel, egyébként - jó esetben - a család áll életük és álmaik középpontjában. Amikor pedig szembesülnek azzal, hogy pár év vagy hónap van hátra az életükből, még csak elvétve sem a Bakancslista című csodás filmopusban megörökített féktelen és pótlólagos élethabzsolást választják, hanem - egészséges társaikhoz hasonlóan - igyekeznek fenntartani megszokott napirendjüket. Az öngondoskodás itt az önazonosság megőrzését jelenti. Nem feladni magunkat, nem kihalni önmagunkból, mint a csiga.

A legegyszerűbb persze bölcsnek lenni, csak úgy. Merthogy, mint köztudott, a bölcsesség az öregek sajátja. Egyes gerontológusok mint tudományos kutatásuk tárgyát definiálják is (Baltes- Smith-Staudinger): "szakértő tudás az élet alapvető gyakorlatában (pragmatikájában), amely kivételes belátást és ítéletalkotást tesz lehetővé az emberi állapot komplex és bizonytalan dolgaiban is". Hát akkor - legyünk bölcsek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.