Egy misztikus szakma: a biztosításmatematikus - Valahol nulla és egy között

  • - mb -
  • 2009. július 16.

Tudomány

Az anekdota szerint az 1997-es nyugdíjreform idején először az aktuális szó szerepelt aktuárius helyett a törvénytervezetben, olyannyira nem tudta még senki hová tenni a biztosítók kalkulációinak központi figuráját. Azóta a törvényhozásban páran talán már hallottak róla, de a biztosítási matematikus tevékenysége jórészt továbbra is talány.
Az anekdota szerint az 1997-es nyugdíjreform idején először az aktuális szó szerepelt aktuárius helyett a törvénytervezetben, olyannyira nem tudta még senki hová tenni a biztosítók kalkulációinak központi figuráját. Azóta a törvényhozásban páran talán már hallottak róla, de a biztosítási matematikus tevékenysége jórészt továbbra is talány.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás havi díja, a halálesetnél fizetendő biztosítási összeg, a nyugdíj vagy hogy mennyit ér Jennifer Lopez feneke. Mind olyan dolgok, amelyeket a "biztosítók" kalkulációinak tudunk be - voltaképpen ez a biztosítási matematikus reszortja; és még sok egyéb. "Minden, ahol számolni kell, és ha cégen belül kicsit is bizonytalan, ki foglalkozzon egy feladattal, akkor hívják az aktuáriust" - mondja Pásztor Gábor, az Allianz vezető aktuáriusa, aki kollégái, Kincses Zoltán, Pónuzs Róbert és Pazar Szabolcs segítségével próbálja megértetni lapunkkal a munkájuk lényegét.

Tevékenységük elsődleges célja természetesen a díjkalkuláció, aminek alapja az az összeg, amit a különböző esetekben a biztosítónak ki kell fizetnie. Ez lehet kártérítés, járadék, életbiztosításnál a lejáratkor, halálesetnél vagy baleset miatt kifizetendő pénz. Ha 100 ügyfél biztosítja az autóját, és a statisztikák szerint öt százalékuk töri majd össze, az átlagos kár pedig egymillió forint, akkor szerződésenként 50 ezret kell elkérni, hogy minden kárt ki lehessen belőle fizetni. Gondolnánk, de a dolog ennél jóval bonyolultabb, az átlag ugyanis korántsem pusztán a számtani középből adódik, hanem a szituációra jellemző eloszlásból. A kármértéknél a legkülönbözőbb statisztikai eloszlások fordulhatnak elő, amelyek leírják, hogy - végtelenül leegyszerűsítve - a károk mekkora részénél szokott a legkisebb, közepes vagy nagy kárösszeg keletkezni. De ugyanígy a kárgyakoriságra is meg kell találni a megfelelő eloszlást.

Szóljon, aki érti

Minél több múltbeli adat lelhető fel, annál stabilabb becslést lehet adni, a legjobb, ha a biztosítónak sok saját tapasztalata van a korábbi eseményekről. Előfordul, főleg ipari felelősségbiztosításoknál, hogy az utóbbi tíz évben csak pár káresemény történt, ezekre már igen nehéz eloszlást illeszteni. Ekkor a nemzetközi statisztika itteni viszonyokra adaptálásával próbálják meg kitalálni, hogy mondjuk a következő 50 évben milyen valószínűséggel robban fel a biztosítandó lőszergyár. Ha pedig egy híresség valamelyik testrészét kell biztosítani, akkor végképp nincsen statisztika: a biztosító ilyenkor bizonytalan kockázatot vállal, amelynek esetleges veszteségét jó esetben ellentételezi az ügylet reklámereje. Könynyen lehet, hogy az így számolt átlagtól aztán mégis eltér a gyakorlat, azaz a vártnál többet kell fizetni a károkért, ezért az ingadozás (volatilitás) fedezetét is meg kell a díjban teremteni. Ha sok korábbi tapasztalattal lehetett dolgozni, akkor ez kisebb, míg egy százévente előforduló természeti katasztrófánál tetemes a bizonytalanság miatti ráhagyás. A kapott eredmények értelemszerűen sosem véglegesek, a statisztikákat folyamatosan nyomon kell követni, a modelleket fejleszteni, s ha kell, a díjat (ha lehet, a meglévő szerződés módosításával, máskor az újaknál) korrigálni.

Egészen más logika érvényes a kockázati típusú életbiztosításokra, amikor nagyon hosszú távú halandósági adatokból és demográfiai előrejelzésekből kell megbecsülni a kockázatot. Ilyenkor a mennyi a mikorból következik, lévén az elmúlásnak csak az időpontja kérdéses, a ténye aligha. E ponton a Narancs tudósítója személyre szabott (és ingyenes) kalkulációt szeretett volna kapni, vajon a szakemberek mennyi időt jósolnak még neki, de ez sajnos nem így megy. Nem egyénenként számolnak ugyanis, hanem a minél homogénebb csoportok adatait vizsgálják, hiszen ezeknél érvényesül szabályos eloszlás. Szerződéskötésnél azután természetesen sok mindent igyekeznek a biztosítók kiszűrni: nagyobb kockázatot jelenthetnek a nagyon idősek (kevesen vannak, nagy a bizonytalanság az adatokban), a halálos betegek, vagy éppen az öngyilkosságot megkísérlők. A KSH honlapján egyébként sokféle részletes halálozási tábla található, amelyeket önsorsrontók és öngondoskodók egyaránt haszonnal böngészhetnek.

Mindezek után előállt a nettó kockázati díj, ehhez jön az elvárt profit és a biztosító cég működéséhez, a termékek eladásához szükséges költségek - szerzési (gyakorlatilag az ügynök jutaléka), tervezési, adminisztrációs stb. költség -, melyek kezdeti, fix, illetve százalékos díj formájában épülnek be az árba. Ezek üzleti titkot képező mértékét firtató kérdésünkre a "valahol 0 és 100 százalék között" választ kapjuk. Az üzleti biztosítóknál az aktuáriusok ma már korántsem pusztán az eléjük tett elképzelések beárazását végzik, hanem "ciklikus csapatmunkában" a kezdetektől részt vesznek a termékek fejlesztésében is. Ha nem egy piaci rés betöméséről van szó, és harcba kell szállni a konkurenciával, akkor a szolgáltatások csiszolgatásában és persze ezek végigszámolásában is folyamatosan főszerepet visznek. Márpedig a költségcsökkentést megelőzően még rengeteg lehetőség van: a szolgáltatások kombinálása, a kizáró tényezők vagy az önrész feltételeinek variálása, életbiztosításnál a többlethozam visszajuttatási formája, bónuszok, extrák stb.

Máshogy nézik

Tekintve, hogy a szinte megszámlálhatatlan fajta életbiztosítás zöménél van valamilyen megtakarítási elem is, itt a szerződésben vállalt garanciák miatt a hosszú távú befektetések várható hozamait illetően is képben kell lenni. Ráadásul a jogszabály értelmében az életbiztosítás díját általában utólag nem lehet módosítani, ezért évtizedekre előre kell kalkulálni a várható költségszinttel ugyanúgy, mint a makrogazdasági mutatókkal, elsősorban is az inflációval. Ehhez jön még az esetleges veszteségek fedezetére szolgáló, törvényben szabályozott tartalékok számítása, valamint hogy a társaság általában is eleget tudjon tenni a (mostanság éppen változó) szolvencia kritériumainak (röviden: akkor is fizetőképes legyen, ha valami beüt). Aktuáriusnak tehát az álljon, aki a matematikusi tudás mellett közgazdasági-üzleti-számviteli vénával is bír, vagy fordítva.

Más szemszögből viszont éppen ezért változatos a munkájuk: csak azzal eltelik tíz év, amíg cégen belül megismerik az összes termék- és számítástípust. Az aktuáriusi alapképzés még a kezdeti szakaszban tart (a szakma a hivatalos jegyzékben sem szerepel), beszélgetőpartnereink a posztgraduális képzésre közgazdász, matematikatanári, illetve matematikusi végzettséggel érkeztek.

Nincsenek túl sokan: a magára valamit adó aktuárius csatlakozik a Magyar Aktuárius Társasághoz (MAT), melynek 160 tagjából kevesebb mint 80 az aktív, gyakorló biztosítási matematikus. A tagok szakmai felkészültségével nincsen probléma, lelkiismeretesen dolgoznak, állítja Pásztor Gábor, aki egyúttal a MAT ügyvezetőségének egyik tagja is. Ez nemcsak a biztosítóknál, magánpénztáraknál dolgozókra igaz, hanem az állami nyugdíjbiztosító vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) alkalmazottaira is - van is átjárás szektorokon belül és között is. Rögtön adódik a kérdés, vajon annak idején szakmai berkekben mi járta a MÁV ÁBE biztosítóegyesület működéséről, okkal teszetoszáskodott-e a PSZÁF a bezárással? Mint megtudjuk, az alacsony tarifa és a szervizektől érkező információk alapján sok mindent lehetett sejteni. De a külső szemlélő sosem tudja eldönteni, vajon ilyenkor nem csak az alacsony árakkal versenyezni képtelen konkurencia híreszteléséről van-e szó.

A MAT három és fél évvel ezelőtti állásfoglalásában arra is felhívta a figyelmet, hogy a lakásért életjáradékot folyósító vállalkozások legalább olyan kockázatokkal dolgoznak, mint az életbiztosítók, mégsem vonatkoznak rájuk ugyanolyan szigorú személyi, tárgyi és tőkekövetelmények. Azóta semmi, nyilván meg kell várni az első botrányt. A politika öngondoskodásra serkentő buzgalmáról pedig jellemző momentumként említődik, hogy az állam jó szokása szerint mindig megsegíti a biztosítással nem rendelkező árvízkárosultakat. Akkor, ugye, minek előre gondolkodni.

Beszélgetőtársaink amúgy nem keseregnek a szakma ismeretlenségén. Ha társaságban firtatják a foglalkozásuk mibenlétét, ma már inkább rövidre zárják azzal, hogy számolgatnak, meg a cég hosszú távú profitja, ilyesmi - húsz perc után úgyis mindenki feladja. Van, akinek a felesége sem pontosan érti. Amerikában is csak azért jobb némileg a helyzet, mert ott a szakmánként publikált fizetési listák elejéről megjegyezhetők.

Figyelmébe ajánljuk

Betiltás, uszítás, hergelés: tényleg csak ez maradt nekik

A gőgösség által csapdába lavírozta magát Orbán, a készséges rendőrség pedig nyilván félelemből eddig végrehajtott minden utasítást a nem-Pride Pride betiltásával. Ha szombaton a jelenlegi állás szerint indulnak el vélhetően tömegek a belvárosban, a csapda ajtaja összecsapódik. Mindeközben pedig egyre többen néznek bele reggelente a tükörbe azzal a félelemmel, hogy: „Mit fogok csinálni egy év múlva?” Mert noha – ismételten hangsúlyoznunk kell – még korántsem szabad végeredményt hirdetni, a legújabb adatok azért megerősítik legalább a lejtmenet érzetét.

„Mi nem ítélkezünk, aki úgy érzi, hogy segít neki ez az ételadomány és rászánja az időt, annak adunk”

2014 óta kéthetente száz-százötven embernek ad főtt ételt és tartós élelmiszert Makón a Heti Betevő, a kezdeményezést önkéntesek mellett pékségek, éttermek, vállalkozók éltetik. Az ételosztásra érkezők főleg idős és rossz körülmények között élő emberek, de az önkéntesek mindenkinek adnak, aki úgy érzi, segít neki az ételadomány. 

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.