Magyar Narancs: Az allergia definíciója szerint a szervezet túlreagálja a számára idegen anyagokkal, mondjuk, a fehérjékkel, pollenszemcsékkel, fémekkel érintkezést. Mennyire tisztázta ezt a mechanizmust a tudomány?
Gáspár Krisztián: Az allergiás reakció valójában olyan mechanizmus, amely csupán az arra érzékenyített egyéneknél alakul ki. Megtanulja a szervezetünk a növekedés és a fejlődés során, hogyan kell normálisan reagálni egy-egy ingerre, de ha eközben valami probléma támad, akkor a későbbiekben a szervezet túlreagál bizonyos környezeti hatásokat. Ennek többféle formája és fajtája létezik, és elméletileg bármilyen anyagra kialakulhat az arra érzékeny és fogékony egyénekben allergia, illetve allergiás folyamat és reakció. Fémek, pollenszemcsék, fehérjék, tartósítószerek, ragasztók, ételek és még megannyi anyag kiválthatja ezt. Ugyanakkor az allergiás mechanizmus eltérő formái más-más klinikai képhez és klinikai tünethez vezethetnek. Mivel ezek az anyagok körülvesznek minket, így azokban a szervekben alakulnak ki a tünetek, amelyek a külvilággal érintkeznek. A bőrön ugyanúgy jelentkeznek allergiás reakciók – például atópiás ekcéma –, mint a felső légutakban vagy a szemünkben, ez utóbbiak esetén beszélünk szénanátháról, ami a szemet és az orr nyálkahártyáját érinti a legsúlyosabban. Érintettek lehetnek az alsó légutak is – ez jelenthet akár asztmás tüneteket is –, sőt, még a gyomor és a bélrendszer is. Vannak szinte azonnal, gyorsan kialakuló allergiás reakciók, tünetek és vannak kései típusúak, amelyek a szervezetet érő első inger után napokkal, akár hetekkel később jelentkeznek. Nagyon fontos az érzékenyítés folyamata: ez akkor zajlik, amikor először találkozunk egy idegen anyaggal. Ha ezt követően újra találkozunk vele, akkor már jelentkezhetnek a klinikai tünetek is. Ezek különféle súlyosságúak lehetnek, az enyhétől a közepesen át a komolyabbakig. Az azonnali allergiás válaszoknál éppen úgy akadnak súlyosabb, akár életveszélyes állapothoz vezető reakciók, mint a kései típusúnál.
MN: Baranyában nőttem fel, ahol már évtizedekkel ezelőtt komolyabb volt a parlagfű-fertőzöttség. Ehhez képest csak 32 éves koromtól vannak szénanáthás tüneteim. Mennyire gyakori, hogy ilyen hosszú idő telik el az első tünetek jelentkezéséig?
GK: Az allergia bármely életkorban kialakulhat, tehát az első tünetek jelentkezése sincs életkorhoz kötve. Gyakoribb, hogy a fiatalabb, most felnövő populációban jelentkezik az allergia, az is gyakori, hogy olyan családokban lép fel, ahol már van allergiás, mondjuk szénanáthával küszködő személy. A külső környezetben előforduló allergénekre, általában pollenekre kialakuló szénanáthás tünetek már 7–8 éves kortól elkezdődnek, de bármely életkorban jelentkezhetnek. Olyan is előfordulhat, amiről ön is mesélt: első ízben fiatal felnőttként, sőt középkorúként is tapasztalhatunk allergiás tüneteket. Sőt még időskorban is kialakulhatnak az allergia különböző formái. És nem csak a szénanátha, de akár asztma vagy atópiás ekcéma is jelentkezhet, ami a bőrben jelentkező allergiás állapotok nyomán kialakuló klinikai állapot.
MN: Mennyire vizsgálták, hogy a városi környezetben jelentkező szennyeződések, a járművek égéstermékei vagy a tipikusan nyáron, például a parlagfűszezonban amúgy is felerősödő fotokémiai szmog súlyosbíthatják-e az allergiás tüneteket, vagy hozzájárulhatnak azok első jelentkezéséhez?
GK: Vannak már ilyen vizsgálatok. Ezek alapján az allergia kialakulásában is van szerepe a külső környezeti tényezőknek, de kell egyfajta hajlam is. Ha kivesszük ezeket a külső környezeti tényezőket, akkor sem biztos, hogy elkerülheti a tünetek jelentkezését az, aki amúgy is hajlamos az allergiára. Ellenben egy olyan betegnél, akinél már sikerült diagnosztizálni az allergiás megbetegedést, a környezeti hatások, így a légszennyezés minimalizálásával csökkenthetők a tünetek.
MN: Miért vagyunk ennyire különbözőek az allergia jelentkezése szempontjából?
GK: Általában jellemző az allergiára, hogy nem dózisfüggő. Mindegy, hogy mennyi pollen van a levegőben, ha mi már egyszer érzékenyítve vagyunk rá és kialakult a betegség, akkor biztosan lesznek tüneteink. Ám nem mindegy, hogy ezek mennyire súlyosak, és ez már függhet a pollenkoncentrációtól is, ezért is fontos követni a heti, napi pollenjelentéseket. Szerencsére most még egy kisebbség az, aki allergiás, de bizonyos allergiás betegségek tekintetében, mint a szénanátha, már ez a kisebbség is elérheti a teljes populáció egyötödét. A fiatal, 18 év alatti népesség 20 százalékánál jelentkezik az atópiás dermatitisz. Az asztma előfordulása 5 százalékos. Egy jelentős kisebbségről, ugyanakkor összességében igen nagy számokról, magyarországi viszonylatban is többmilliós érintett népességről beszélünk. Ráadásul a különböző allergiás megbetegedések kombinálva is előfordulhatnak, így egy-egy betegnél többféle allergiás megbetegedés is előfordulhat. Ezeket is figyelembe véve már joggal mondhatjuk, hogy az allergia egyfajta népbetegség, de legalábbis hamarosan az lesz. 2030–2050 között már a lakosság 30–40 százaléka is érintett lehet az allergiás tünetek és a különféle allergiás betegségek révén.
MN: A szénanátháról régóta akadnak szakirodalmi adatok, orvosi beszámolók, mégis napjainkban több a pollenallergiás, mint néhány évtizede?
GK: A harminc–negyven évvel ezelőtti epidemiológiai eredményekkel összevetve a mostani számok rosszabbak. Ugyanakkor már egy évszázada is feltételezték e betegség létezését, pontosan ekkor kezdték alkalmazni a manapság is eredménnyel használt allergénspecifikus immunterápiát – ezt 1911-ben írták le, ebből következik, hogy már akkor is voltak szép számmal allergiás, például szénanáthától szenvedő betegek. De valóban ez lett idővel a fejlett, iparosodott társadalmak betegsége. Manapság látszik igazán, hogy a fejlődő, felzárkózó országokban is elkezdett terjedni, ahol eddig kevesebb volt az allergiások aránya, így bizonyos afrikai országokban is növekedésnek indult az allergiás betegek száma, ahogy növekszik ott is, ahol már amúgy is magas az arányuk.
MN: A Magyarországon is honos és gyakori szénanáthát okozó allergének rangsorában (aszerint, hogy hány embert érintenek és milyen súlyos tüneteket váltanak ki) valóban a parlagfű a listavezető?
GK: Az allergiás szénanáthának is két fő típusa van. Az egyik típusú beteg akár egész évben szenved a tünetektől, mert egy allergén folyamatosan jelen van a környezetében. Ilyen nem szezonális allergének a házi por, illetve a poratka kültakarója és ürüléke, a penészfélék, vagy a háziállatokból, kutyából, macskából származó anyagok. Ezek mindig körülveszik az adott beteget, aki egész évben mutathat tüneteket. A szezonális allergének az év egy-egy periódusában vannak jelen – mivel Magyarországon egyelőre még megvan a négy évszakos tagolódás, tél végétől őszig más-más növények virágzása terheli meg az allergiások életét. A mi régiónkban a nem őshonos, Észak-Amerikából behurcolt, de a Kárpát-medencében remekül megtelepedett parlagfű számít a legerősebb allergénnek, ez érinti a betegek legnagyobb részét. De ha egy kicsit nyugatabbra megyünk, ott inkább a füvek virágzásától szenvednek (nálunk is bőven akadnak ilyenek). Északabbra, például Skandináviában elsősorban a fák virágzása, például a nyírfáé okozza a legsúlyosabb tüneteket. A globális felmelegedéssel változó éghajlati viszonyokkal, az évszakos tagolódás felborulásával újabb és újabb területekre juthatnak el allergén növények.
MN: Mennyire jelent többletkockázatot a szezonális allergia a szénanáthások számára? Könnyebb más vírusos, gombás vagy bakteriális fertőzéseket elkapni, ha éppen erős allergiás tüneteink vannak?
GK: Elméletileg előfordulhat, elvégre az allergiás betegek nyálkahártyája a tünetek jelentkezésekor érzékenyebb. Ugyanakkor vírusos, gombás, bakteriális fertőzésekre az immunrendszer más sejtes és humorális elemei reagálnak, mint amelyek az allergiás folyamatokban vesznek részt. Ezeket azért jól el lehet különíteni egymástól. Aki allergiás, az inkább szénanáthás tüneteket produkál. Persze idővel észlelheti azt is, hogy megváltoztak a tünetei, mondjuk, még októberben is folyik az orra, de ez már egy szezonális légúti fertőzés következménye lehet. De attól, hogy valaki allergiás, még nem lesz feltétlenül jobban kitéve a fertőzéseknek.
MN: Azért is kérdezem, mert megjelentek olyan járványügyi figyelmeztetések, hogy az allergiás tünetek fogékonyabbá tehetnek a koronavírus-fertőzésre. Vagy csak arról van szó, hogy a szénanáthás tünetek miatt folyton a szemünkhöz és az orrunkhoz kapdosunk?
GK: A legerősebb kapcsolatot pontosan ez jelentheti: ha szemünkhöz, orrunkhoz nyúlkálunk az esetleg már szennyezett kezünkkel, akkor valóban könnyebben bejuthatnak a vírusok a szervezetünkbe. De az allergiás beteg szervezete, immunrendszere ilyenkor sem lesz fogékonyabb a fertőzésre. Fontos azonban elkülöníteni az egyes allergiás betegségeket, illetve azok súlyosságát. Például egy terápiásan nem jól kontrollált allergiás asztmás beteg a kifejezett gyulladás miatt valóban jobban ki lehet téve a fertőzéseknek is. De egy terápiásan jól kontrollált, egyébként enyhe szénanáthás beteg nem lesz erősebben kitéve a fertőzéseknek. Az általam is gyakrabban vizsgált utóbbi populációban nem látom és nem tapasztalom, hogy ismert, diagnosztizált és éppen tüneteket mutató szénanáthások között gyakoribb lenne bármilyen, akár felső légúti, cseppfertőzéses megbetegedés.
MN: Sokat beszélünk keresztallergiáról – mi ennek a tudományos alapja? Tényleg kerülnünk kell bizonyos ételeket szénanátha idején?
GK: A keresztallergia tényleg létezik, de ez nem jelenti azt, hogy minden allergiásnak félnie kell attól, hogy nála is jelentkezik. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az allergiát okozó virágporszemcséknek is sokféle kémiai szerkezetű komponense van: akad, amelyik a tüneteket okozza, van, amelyiknek semmi hatása sincs, de akad olyan is, ami pont a keresztallergiáért felelős. Az allergiás tünetekért hibáztatható molekulaszerkezetekhez hasonlók bizonyos ételekben is előfordulhatnak, ezeket a szervezetünk úgy ismeri fel, mintha éppen az analóg szerkezetű allergénnel találkozott volna. Többnyire pollen-étel keresztallergia szokott előfordulni: a legelső, amit leírtak, a nyírfa virágpora és az alma kettőse. A parlagfűnél ilyen például a dinnye vagy az uborka. De ez nem azt jelenti, hogy a szénanáthásnak feltétlenül rettegnie kell nyár kellős közepén dinnyeevés vagy uborkaevés közben, hogy majd olyan tüneteket produkál, mintha szeptember elején, a parlagfűszezon kellős közepén lenne. Ugyanakkor ez is elképzelhető. Aki felismeri magán ezt a kereszthatást, annak célszerű kerülnie ezeket az ételeket.
MN: Sohasem szóltak bizonyítékok a kalciumbevitel allergiaellenes hatékonysága mellett, erről ön is írt nemrég az MTA tudomany.hu portálján. Nálunk és még néhány közép-európai országban mégis hosszú ideig javallották, és néha napjainkban is ajánlják orvosok az allergiás tünetekre.
GK: Valóban nincsenek bizonyítékok arra, hogy a kalcium hatásos lenne az allergia bármely formájában a tünetek enyhítésére. Sőt, a kalcium használata fals biztonságérzetet szolgáltathat a betegeknek, akik azt hiszik, hogy megelőzték a súlyosabb tüneteket. Különösen megkérdőjelezhető a használata a sürgősségi ellátásban: ha valakinek komolyabb allergiás tünetei vannak, akkor nem javallott, hogy a valódi kezelés helyett kalciumot kapjon. Sem akut, sem krónikus formájú allergia kezelésére nem alkalmas a kalcium, amelynek ilyen terápiás célokra való használatát egyetlen magyarországi vagy külföldi irányelv sem tartalmazza. Magam sem tudom, miért épült be ennyire a köztudatba, habár léteznek anekdotikus magyarázatok.
MN: Ha valakinek súlyosabb allergiás tünetei vannak, akár anafilaxiás sokkot kapott, akkor az egészségügyi protokoll szerint is adrenalint kell, hogy kapjon?
GK: Így van. Szerencsére ez a szénanáthások között nem szokott jelentkezni, de az azonnali típusú allergiás folyamatokban, például méh- vagy darázscsípés, ételallergia nyomán előfordulhat, hogy a beteg ilyen súlyos, anafilaxiás sokkos állapotba kerül, és akkor a protokoll szerint adrenalint kell használni. Ha külső inger éri a szervezetet, akkor normális esetben képes reagálni rá, és képes elnyomni, uralni ezt a külső hatást. A problémát az okozza, ha nem jól reagál az immunrendszer erre az ingerre, és olyan mennyiségben érkezik be ez az allergén, amit már nem tud uralni. Ekkor kell a külső segítség. A válaszreakció során a mellékvese is termel adrenalint, ami többnyire képes a folyamatot kontrollálni, ha azonban a szervezet mégsem tud eleget termelni, akkor szükség van a kívülről bevitt pótlásra: anafilaxiás rohamnál az adrenalin az elsődlegesen adandó szer.
MN: Az egyik kvázi tudományos, „népi” gyógymód a „kutyaharapást szőrével” elven alapul – mennyire veszélyesek a világhálón kínált parlagfűteák és -cseppek?
GK: Sajnos nem szólnak amellett érvek, hogy hatékony volna, a tudományos evidencia tehát hiányzik az eljárás mögül, de mivel ezek nem standardizált módon előállított készítmények, a veszélye is megvan annak, hogy valakit éppen egy ilyen készítmény fog a parlagfűre érzékenyíteni, súlyosabb esetben anafilaxiát is okozhat, tehát nem szabad óvatlanul használni ezeket. Ugyanakkor az elv hasonlóan működik az úgynevezett allergénspecifikus immunterápiánál is. Ekkor lépcsőzetesen emelkedő dózisban adom be a betegnek azt az allergént, amelyre a beteg már érzékenyített, utóbb pedig igen magas, immunterápiás dózisban adott fenntartó adagolással folytatódik a terápia. Ez szájon át napi rendszerességgel, vagy bőr alá adott injekcióban havi rendszerességgel 3–5 éven át tart, amelynek nyomán bizonyos allergiás betegek akár teljesen kigyógyíthatók.
MN: Ez nagyon intenzív, személyre szabott kezelés, de az országban szénanáthás tüneteket produkáló milliós tömeg kifinomult ellátására még egy nálunk fejlettebb egészségügyi rendszer sem lenne képes.
GK: Amikor Magyarország esetében a szénanátha tekintetében 20 százalékos érintettségről beszélünk, abban már benne vannak a mindenféle tünettel rendelkezők, azok is, akiknek kevés vagy gyenge, vagy igen rövid ideig jelentkező allergiás tünetei vannak, és azok is, akiknek súlyosabb, esetleg többszörös érintettségük van, és gyógyszerrel sem tudják kontrollálni az állapotukat. Egyelőre szerencsére többen vannak még az enyhe tünetekkel rendelkezők, ők a tüneti terápiát alkalmazva, ami szájon át adagolható antihisztaminok és szteroidtartalmú orrspray-k alkalmazását jelenti, jól tudják kontrollálni az állapotukat. Ellenben aki ezzel sem tudja kontrollálni a tüneteit, illetve megvan benne az igény, hogy oki terápiát szeretne, amely nem csak a tüneteket csökkenti, az választhatja az immunterápiát, mert az a kiváltó okokat szünteti meg. Ilyenkor az allergológus szakembernek tesztekkel kell bizonyítania az allergénnel szembeni szenzitizációt, ismerni kell a klinikai tüneteket és azok hátterét is, s csak ezek nyomán lehet alkalmazni az immunterápiát, amiről oktatni szükséges a beteget is.
MN: A gyógyszergyártás az orrcseppek mellett leginkább a rengeteg, sokszor kellemetlen mellékhatással járó antihisztamin-tartalmú tablettákat kínálja. Akadnak más, reményteli anyagok az allergia tüneti kezelésére?
GK: Rendre vannak próbálkozások a tüneti terápiában is, a kombinációs terápiában is, de bármennyire is próbálunk egyénre szabott terápiát alkotni és kínálni, ez nem mindig sikerül. A nagy számok törvénye alapján úgy gondoljuk, hogy ez vagy az a gyógyszer a betegek nagy többségének jó, akkor valószínűleg nekem is jó lesz, azután kiderül, hogy az adott gyógyszer nem elég hatásos a számomra, vagy nálam súlyosabb mellékhatások jelentkeznek. Az immunterápiát nálunk néhány ezer ember alkalmazza a szénanátha okainak elmulasztására. A felvilágosítás hiányából is fakadhat, hogy nincsenek többen, és jelezheti azt is, hogy ez a társadalombiztosítás által nem támogatott kezelés, az ára viszonylag magas. De nem árt hangsúlyozni, hogy hosszú távon financiálisan is megtérül a befektetés, hiszen jobb életminőséget is biztosít.
MN: Az allergiásokat sokszor egymásnak is ellentmondó tanácsokkal traktálják az extrém sűrűségű tisztálkodástól a napi rendszerességű mosásig, a szabadban tartózkodás kerülésétől a szellőztetés tiltásáig. Melyek azok, amelyeket be is lehet tartani?
GK: A már meglévő szénanáthás betegség esetén, ha tudjuk a környezeti hatásokat csökkenteni, akkor az akut fellángolások, illetve a súlyosság mértéke csökkenhet. Ezeknek a tanácsoknak van jelentőségük, de együttes betartásuk szinte kivitelezhetetlen. A parlagfű esetében három megoldás van. Kiirtani teljesen a parlagfüvet – ez azt hiszem, járhatatlan út. Elköltözhetünk Grönlandra is, mert ott nincs parlagfű, de ha túl sok magyar fog odaköltözni és ott is melegszik a klíma, akkor megtelepszik ott is ez a gyomnövény. Ezt követi a tüneti terápia: egy harmincéves betegnek erről azt tudom mondani, hogy jó eséllyel még ötven évig ezt kell használnia. Vagy választhatja az oki terápiát, az immunterápiát, amivel „átállítom” az ő immunválaszát, hogy allergiás reakció helyett toleráló választ adjon. Azaz kiépítek egyfajta immuntoleranciát, ami a betegek nagy részénél hosszú időre szóló, szinte teljes tünetmentességet biztosít.
