Hiába jelentette be a kormány májusban, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ és a Debreceni Egyetem együttműködésében létrejött a nemzeti oltóanyaggyár, aligha a reménybeli magyar készítmény fogja elhárítani a járványveszélyt az országban. Míg az ígéretek szerint a magyar vakcinával októberre juthatnak el a preklinikai, azaz állatokon végzett kísérletekig, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vakcinajelöltekről szóló legfrissebb összegzése alapján a világon 169 gyártó már megugrotta ezt a lécet, 30 oltóanyag pedig a klinikai, azaz embereken végzett vizsgálatoknál tart. Elemi érdekünk volt tehát, hogy – Orbán Viktor nyilatkozata szerint – Magyarország is lefoglalt egy közel 5 millió adagos vakcinamennyiséget a közös EU-s beszerzés keretében.
Rohamtempó
A járvány kezdeti szakaszában többen reménykedtek abban, hogy a vírus enyhén kontrollált szabadon engedésével is elérhető lesz a közösségi immunitás (más szóval nyájimmunitás): az a pont, amikor már annyian átestek a betegségen, hogy a járvány magától is lecsendesül. Erről a kockázatos stratégiáról azonban hamar lemondtak a kormányok, a nyájimmunitás elérését ma már a hatékony és széles körben hozzáférhető védőoltástól várják. A vakcinafejlesztésnek az egészségügyi haszon mellett óriási gazdasági jelentősége is van, mert a korlátozó intézkedések teljes feloldása minden bizonnyal csak azt követően lesz időszerű, hogy az egyes országokon belül és globálisan is elég ember jutott védőoltáshoz.
Egy újonnan megjelent vírus elleni vakcina kifejlesztése normál esetben tíz évet is igénybe vehet – ezúttal a gyógyszergyártó cégek, a kormányok és a készítményeket engedélyező hatóságok is mindent megtesznek a folyamat felgyorsításáért. A már idézett WHO-statisztika szerint a 30, embereken kipróbált vakcinajelöltből 6 a klinikai tesztelés harmadik fázisában jár: ekkor már több ezer embernek adják be a vakcinát, és kialakítanak egy kontrollcsoportot is, hogy meggyőződhessenek az oltás hatékonyságáról. A hat előrehaladott állapotban lévő vakcinakísérlet közül hármat kínai székhelyű cégek végeznek (a Sinovac és a Sinopharm), egyet a brit–svéd AstraZeneca az Oxfordi Egyetemmel, egyet az amerikai Moderna (a Fehér Ház koronavírus-járvány elleni teamjében vezető szerepet játszó Anthony Fauci által igazgatott National Institute of Allergy and Infectious Diseases-zel), egyet pedig német–amerikai koprodukcióban a BioNTech és a Pfizer.
Poór Gyula, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet főigazgatója az MTA honlapján közölt összefoglalót a vakcinafejlesztésekről. Úgy látja, a harmadik fázisban járó vizsgálatok valószínűleg az év végéig befejeződnek, azonban az eredmények publikálása és az engedélyezési folyamat miatt csak a jövő év közepére számíthatunk a gyártás tömeges elindulására. Bár a harmadik fázisra már elég sokat tudunk az oltóanyagokról, még itt is megvan a kockázata annak, hogy nem minden vakcinajelölt lesz sikeres – a brüsszeli Bruegel Intézet tanulmánya 15–30 százalékra teszi a bukási arányt ebben a szakaszban. A kész védőoltásokat az USA-ban az Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA), Európában az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) hagyja jóvá. A már bejegyzett orosz és az emberek egy csoportjának állítólag beadott kínai vakcina sem kerülhet addig forgalomba nálunk, amíg nem adják ki az ehhez szükséges engedélyeket.
Míg a világ kormányai őrületes versenyfutásba kezdtek a reménybeli koronavírus-vakcinák bebiztosításáért, az EU vezetői szerették volna elkerülni a járvány tavaszi kitörése után tapasztalt káoszt, amikor a tagállamok egymással versenyeztek a tesztekért és a védőfelszerelésért. Úgy tűnik, sikerrel jártak: bár először a németek, a franciák, az olaszok és a hollandok jelentettek be egy „vakcinaszövetséget”, végül mindenki elfogadta az Európai Bizottság júniusban közzétett vakcinastratégiáját, ami alapján a Bizottság tárgyal az uniós országok nevében az oltóanyaggyártókkal. A bizottság stratégiájának lényege, hogy úgynevezett előzetes piaci kötelezettségvállalási szerződésekkel száll be a még tesztelés alatt álló vakcinák finanszírozásába: ezzel átvállalja a kockázatok egy részét és gyorsítják is a folyamatot, az előfinanszírozásból ugyanis a gyártók a klinikai tesztekkel párhuzamosan megkezdik a beruházást a gyártókapacitás kiépítésébe és a nyersanyagbeszerzésbe. A gyártók cserébe vállalják, hogy amennyiben vakcinájuk hatékonynak bizonyul, az uniós országoknak lakosságuk arányában, előre meghatározott áron biztosítanak bizonyos mennyiséget.
A bizottság egyelőre egy 300 millió adagról szóló szerződést írt alá az AstraZenecával (plusz 100 millió dózisra szóló opcióval), de közleményei szerint a tárgyalások előrehaladott fázisban járnak a Sanofi–GSK-val (300 millió adagról), a Johnson & Johnsonnal (200+200 millió adagról), a CureVac-kel (225 millió dózisról) és a Modernával (80+80 millió adagról). A WHO közzététele szerint az AstraZeneca és a Moderna vakcinája a klinikai vizsgálatok harmadik, a CureVac készítménye a második szakaszában jár, a többi érintett cég a preklinikai kísérleteknél tart. A bizottság a kötelezettségvállalásokat a Szükséghelyzeti Támogatási Eszközből finanszírozza; a pénzalap összesen 2,7 milliárd eurót tartalmaz, és kifejezetten a koronavírus-válság kezelésére különítették el az uniós büdzsében.
Az egyelőre nem világos, hogy az 5 millió adagos magyar opció csak a már aláírt szerződéssel rendelkező AstraZeneca vakcinájára vonatkozik, vagy az EU-val megállapodó bármelyik gyártó termékére. Fontos adalék azonban, hogy míg az AstraZeneca-vakcinából a tervek szerint egy embernek elég lesz egy dózis, a CureVac és a Moderna oltását 28 nap elteltével ismételni kell, így azokból 5 millió adag csak 2,5 millió magyarnak lenne elég. Ócsai Lajos, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal nyugalmazott főosztályvezetője azt valószínűsíti, hogy Magyarország készen kapja majd a vakcinákat. „Ötmillió adag valójában nem tétel, ha egyszerre szállítják le, egy kamionban elfér, sokkal drágább lenne a gyártás feltételeit megteremteni országon belül. Esetleg az merülhet fel, hogy ömlesztve, például 25 literes hordókban szállítják, és a kiszerelés zajlik majd belföldön, de a gyártók általában ezt sem szeretik, mert általuk nehezen kontrollálható minőségi problémák léphetnek fel az ampullázás során” – mondja Ócsai.
A volt tisztifőorvosi hivatali szakember úgy látja, megfelelő szervezettséggel, a prioritások okos kijelölésével akár egy hónap alatt lezavarható egy 5 millió embert érintő oltási kampány. „A fő feladat az oltóanyag, illetve a fecskendők eljuttatása a háziorvosokhoz. Erre a hivatal gépkocsiállománya már a 2009-es H1N1-járvány idején sem volt elegendő, akkor a rendőrség segített be.” Ócsai Lajos szerint először az idősek és a valamilyen alapbetegségük miatt veszélyeztetettek, az egészségügyi és szociális dolgozók, valamint a pedagógusok oltására kellene koncentrálni, de előnyt élvezhetnének a „kritikus infrastruktúrák” alkalmazottai, így a tömegközlekedési vagy banki dolgozók is. „Ha ezek után marad a vakcinából, a szakmai cél csak a teljes felhasználás lehet, és szerintem ingyenesen kellene biztosítani a lakosságnak.”
Méltányos hozzáférés
Ferenci Tamás biostatisztikus szerint a majdani vakcina tulajdonságain is múlik, hogy egy oltási kampány során milyen csoportokat lesz érdemes előnyben részesíteni. Vannak olyan védőoltások, amelyek csak a betegség súlyos tüneteitől védenek, magától a kórokozóval való megfertőződéstől vagy annak továbbadásától nem. Továbbá a legtöbb vakcinára igaz, hogy az életkor előrehaladtával romlik a hatékonysága. „Tegyük fel, hogy az idősotthonok védelmét tervezzük. Ha a koronavírus-vakcina a tünetektől megvédi az időseket is, viszont a fertőzés továbbadását nem gátolja meg, akkor először az otthonok lakóit kell beoltani. Ha viszont a vakcina nem lesz túl hatékony az időseknél, de a fiatalabbaknál a megfertőződést is megakadályozza, akkor érdemesebb a személyzet és a látogatók oltására koncentrálni” – magyarázza a biostatisztikus.
Hány embert kell összesen beoltani, ha lesz hatékony és biztonságos vakcina? Hogy egy vírussal szemben milyen szintű védettség ad közösségi immunitást, az alapvetően a kórokozó fertőzőképességén múlik. Az új koronavírusnál ezt a védettségi szintet 60–70 százalék közé becsülik. Ebből nem feltétlenül következik, hogy az emberek ekkora hányadát be is kell oltani, hiszen védettséget az is szerezhet, aki már átesett a betegségen, és több vírusnál találunk példát veleszületett, természetes védettségre is – igaz, a koronavírus esetében erről még nagyon keveset tudunk. Bill Gates, a globális oltási törekvések egyik központi figurája a The Economistnak adott interjújában úgy becsülte, a világ népességének 30–60 százalékát (2,3–4,6 milliárd embert) kellene beoltani ahhoz, hogy megállítsuk a világjárványt, mivel az egyéb típusú koronavírusokkal való találkozás és néhány más betegség elleni védőoltás a népesség egy részének már biztosíthatott legalább részleges immunitást a Covid-19-cel szemben.
A közösségi immunitás persze nem jelenti azt, hogy nulla lesz az új megbetegedések száma: a kórokozó bekerülhet a populációba, akár néhány másodlagos fertőzés is létrejöhet, de ha elérjük a 60–70 százalékos védettséget, akkor a járvány nem tud önfenntartó módon terjedni, mivel a megfertőzöttek átlagosan már csak kevesebb mint egy embernek tudják továbbadni a fertőzést. „Fontos az is, hogy a védett lakosság eloszlása mennyire egyenletes az országban – figyelmeztet Ferenci Tamás –, a kanyaró példájából ismerjük, hogy hiába jó országos átlagban az átoltottság, a kevésbé védett közösségekben attól még kialakulhatnak lokális járványok, ha a csoport tagjai egymáshoz közel vannak.”
Ha az egész világon meg akarjuk fékezni a járványt, ahhoz biztosan sok milliárd adagra lesz szükség a hatékony vakciná(k)ból, ennek a legyártása és leszállítása pedig az előzetes kormányzati befektetésekkel együtt sem megy egyik pillanatról a másikra. A WHO által koordinált globális vakcinaszövetség, a COVAX arra számít, hogy a legjobb forgatókönyv szerint is 2 milliárd dózis állhat rendelkezésre 2021 végéig. Nem véletlen, hogy világszinten már nem annyira fényes az összefogás, mint az EU-n belül. Nagy-Britanniát például nem sikerült behúzni a közös uniós beszerzés ernyője alá, a BBC összefoglalója szerint a brit kormány külön megállapodásokat kötött összesen 340 millió adag vakcinára, partnerei között olyan gyártók is szerepelnek, amelyekkel az EU is tárgyal (AstraZeneca, Sanofi–GSK). Az Európában érdekelt gyártók közül az AstraZenecával és a Modernával az USA is kötött már elővásárlási szerződést.
E kontraktusok nyilvánosságra hozott részeiből nem derül ki, hogy ha egy többfelé elkötelezett gyártó megkapja a végső engedélyt, melyik partnerének szállít először. Tovább bonyolítja a képletet a WHO-féle COVAX, amely a vakcinák világszintű elosztására szerződött kilenc gyártóval, köztük – a változatosság kedvéért – az AstraZenecával, a Modernával és a CureVac-kel. A COVAX-ben való részvétel önkéntes alapú, ugyanakkor része lenne az is, hogy a fejlett államok részben keresztfinanszírozzák az alacsony jövedelmű országokba jutó oltóanyagot. A WHO továbbá méltányos elosztásra törekszik: először minden részt vevő országban az egészségügyi dolgozókat oltanák, aztán a 65 év felettieket és az egyéb veszélyeztetett csoportokat – becsléseik szerint csak ez a három réteg világszinten 1,85 milliárd ember. A világ országai szeptember 18-ig csatlakozhatnak a vakcinaszövetséghez, de a Reuters információi szerint az EU-s országok vonakodnak: úgy vélik, saját szerződéseik a COVAX által a fejlett államokra előirányzott adagonkénti 40 dolláros árnál olcsóbban és gyorsabban vezethetnek működő vakcinához.
