Ha akadnak ronda alkotásai a természetnek, akkor a herpesz kórokozói biztosan azok. Ezek a tipikus DNS-vírusok, melyek genetikai állományát DNS hordozza, replikációjukat pedig DNS-függő polimeráz enzim szabályozza, kiterjedt családot (tudományosan: Herpesviridae) képeznek, s a famíliának legalább öt tagja az emberben is gyakori, és sűrűn okoz megbetegedéseket. (Mellettük felsorolhatnánk legalább három ritkább, de még mindig veszélyes fajtát is.) Az ideáltipikus Herpes simplex (HSV-1 és HSV-2) vírusok az ajakherpeszért, illetve a genitális herpeszért felelősek, a Varicella zoster az egy tőről fakadó bárányhimlőt és az övsömört okozza, az Epstein–Barr-vírus, amelynek az igen kellemetlen mononukleózis nevű betegséget köszönhetjük (lásd a Csókszor csók, ez a végzetem című keretes írást), és ott vannak az úgynevezett humán citomegalovírusok is. E vírusok igen elterjedtek az emberiség körében: a felnőttek legalább 90 százalékát megfertőzte legalább az egyik, ráadásul latens formája legtöbbünkben megbújik akkor is, ha látszólag nincsenek tüneteink.
Nem szimpla ügy
A legbanálisabb, de mindig kellemetlen, néha kínos tüneteket okozós Herpes simplex két fajtájával támad, melyek jó imperialista módjára nagyjából fel is osztották egymás között testtájainkat. A HSV-1 aktivitási zónája főleg (bár nem kizárólag) az ajak és környéke, esetleg még az arc és vidéke, míg a zömmel nemi úton terjedő genitális herpesz kialakulásáért főleg a HSV-2 a felelős.
| ||
Bármelyikről is legyen szó, a megbetegedés első tünete a bőrpír és a viszkető érzés. Hamarosan sűrűn egymás mellett elhelyezkedő csoportos hólyagocskák jelentkeznek, amelyek nemcsak fájdalmasak, de átlátszó, világossárga folyadékot is tartalmaznak. A környéki nyirokcsomók ilyenkor a fertőzést jelezve megduzzadnak. A herpeszről azt szokták állítani, hogy többnyire ártalmatlan megbetegedés, ám ilyenkor nagyvonalúan elfeledkezünk a kellemetlen és rút tünetek okozta lelki sérülésekről és napi kínokról. A fertőzés aljasságát mutatja, hogy makacsul visszatér, többnyire fájdalmas, ezért hatása komplex módon kellemetlen. Olyan egyszerűen hangzik, hogy a folyadékkal telt hólyagocskák kezelés nélkül is leszáradnak, és a betegség 8-10 nap alatt, a beszáradt hólyagocska helyén kialakult pörk leesése után nyom nélkül gyógyul, de a másfél hetet kivárni sosem egyszerű. A száj körüli herpesz hólyagcsoport formájában jelenik meg az ajak szélén vagy az orr körül. Előfordul azonban más testtájékok, szervek, így a szem, súlyosabb esetben a központi idegrendszer fertőzése is.
A herpes genitalis, azaz a HSV-2 vírus okozta herpeszek a nemi aktus során terjednek: az e tárgyban olvasható nyíltan cinikus tanácsok szerint a megbetegedést bízvást elkerülhetjük, ha kerüljük az orális, a genitális és az anális érintkezést, ugyanis az óvszer csupán csökkenti a fertőződés veszélyét. Máskülönben jöhet a horrorisztikus lefolyás: a nemi szerveken és környékükön előbukkanó apró hólyagok néhány nap múlva nagyobb hólyagokká egyesülnek, ezután 7–20 nap alatt gyógyuló, heges fekélyekké változnak. A különböző herpeszvírusok szinte minden egészséges ember bőrén és nyálkahártyáján megtalálhatók, ám ez nem azt jelenti, hogy ne szerezhetnénk be újakat. Kontakt- és cseppfertőzés útján egyaránt terjed, ennek meggátlására szigorú higiéniai előírások betartására volna szükség, már ha akad bennünk kellő tudatosság és empátia. Különösen fontos, hogy a hólyagocskák tartalmát ne kenjük el, a fertőzést ne vigyük át más testrészekre vagy más személyekre. Ha egyszer megfertőződtünk, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy a vírus bármilyen tünete azonnal észrevehető lenne: egyik legfontosabb jellemzője, hogy hosszú ideig, akár évekig is látható tünet nélkül lappanghat az emberi szervezetben, és csak valamilyen külső hatásra aktivizálja magát. A kiváltó okok közül a leggyakoribbak: a szervezet legyengülése, valamilyen gyulladás vagy lázas betegség, gyomorrontás, fizikai stressz, erős napfény vagy ultraibolya sugárzás, más fertőzések, terhesség, menstruáció vagy fogászati kezelés. Játszhatnak még munkahelyi, családi vagy párkapcsolati problémák, esetleg valamilyen, szervezetünk számára nem szimpatikus étel vagy ital, szélsőséges esetben gyűlölt ismerős felbukkanása, ne adj’ isten, szemmel verés (az egyre abszurdabb lista jelzi, hogy még a betegség dinamikájával sem vagyunk tisztában).
Szövődményei lehetnek súlyosak, mert átterjedhet a szem szaruhártyájára, az agyra vagy a májra – különösen a daganatos, AIDS-es és a súlyos fertőző megbetegedésekben szenvedők esetében –, s ekkor már maradandó károsodásokat okozhat. A szemre átterjedő, kezeletlen fertőzés látászavarokat, látáskárosodást okozhat. Herpes simplex-fertőzés következtében májgyulladás, herpeshepatitis is kialakulhat. Az agyra átterjedő vírusfertőzés következménye lehet a halálos kimenetelű agyvelőgyulladás, a herpes encephalitis.
A súlyos szövődmények a gyermekkori herpeszes megbetegedésekkor is felléphetnek.
A vírus megtámadhatja az anyaméhben lévő magzatot, sőt az újszülöttet is. Az előbbi esetben általában a méhlepény is megbetegszik. A fertőzésért többnyire az anya nemi szervein is fellelhető ún. kettes típusú herpeszvírus a felelős. Legsúlyosabb formájában szepszis (vérmérgezés) lép fel, s megbetegedhet a központi idegrendszer, de enyhébb formájában a csecsemőn is csak bőrelváltozást okoz.
Utólag már kenhetjük
Elsődleges gyógyírként antivirális szereket szoktak ajánlani: ezek egy része gyógyszerként szedhető, ajakherpesz esetén helyi vírusellenes készítmények, aciclovir, famciclovir hatóanyagú kencék alkalmazását javallják. Herpesz esetén általános szabály, hogy a kezelés akkor hatásos, ha minél hamarabb elkezdődik! Azért hozzátennénk, hogy a napi antivirális kúra csupán lelassíthatja a terjedést, és mérsékelheti a szimptomatikus epizódok súlyosságát. Vakcina sajnálatos módon nincs, s ugyanez a válasz a végleges gyógymódra vonatkozó kérdésre is: aki egyszer megfertőződött, az a tudomány jelenlegi állása szerint sosem gyógyul meg.
A tünetek elmúlása (amit örök optimista fajtánk hajlamos a gyógyulással összekeverni) gyorsítható kortikoszteroidtartalmú kenőcs használatával, s a herpesz hatékony kezelésére, illetve megelőzésére a hagyományos házi patikák és népi gyógymódok régóta javasolják a sót (nagyképűbb leírásokban 100%-os kristálysóként szerepel, de eláruljuk: ez már mindegy), annak hipotetikus vírusölő hatása, illetve egyszerű és olcsó hozzáférhetősége miatt. Valójában persze a só egy bizonyos töménységen felül minden életet megöl, ebből a szempontból nem kamu a dolog. Azt mondják: minél gyakrabban kenjük a beteg bőrfelületet sóval, annál hamarabb múlik el, illetve szárad le róla a kis hólyagocska – helyet csinálva egy újabbnak.
Báránybőrbe bújik
Kevesen tudják, de a különösen gyermekkorban elterjedt bárányhimlőt is egy herpeszvírustípusnak köszönhetjük: ez a Varicella zoster. Maga a bárányhimlő voltaképpen a később többnyire lappangó betegség bevezető szakasza: néhány napig tart, s maguk a kiütések gyorsan múlnak. Ám ha egyszer megfertőződött valaki (s ez legtöbbünkkel megtörténik), akkor a továbbiakban már jelen van benne a vírus, ami évekkel később jelentős arányban (ez 10–20 százalék!) vált ki övsömört, ami ugyanazon vírus által okozott másfajta tünetegyüttes. A betegség gyakoriságáról szóló becslések amúgy erősen szóródnak: akadt már olyan felmérés, amely azt sugallta, hogy az emberek 85 százalékánál előfordulhattak legalább egyszer övsömörtünetek – igaz, azok aránya, akiknél legalább kétszer fordult elő, már csak 1 százalék volna. A vírusok leggyakrabban az idegsejtek sejtmagot is tartalmazó végződésében bújnak meg, majd innen kiszabadulva az idegszálakon (axon) át jutnak a bőrhöz, ahol éppen az idegvégződések környékén okoznak vírusos fertőzést, mely csúnyán vörös fájdalmas kiütéseket okoz. Ezek általában kettő–négy hét alatt elmúlnak, de sokaknál jelentkezik úgynevezett posztherpetikus neuralgia, amelynek során a betegek heves idegi eredetű fájdalmat éreznek, immáron az övsömör látható tünetei nélkül. A betegségnek sajnos számos szövődménye akad – ilyen a központi idegrendszert érintő fertőzés.
A Varicella zoster által okozott övsömör éppen úgy nem gyógyítható, akárcsak a herpes simplex, habár a vírusellenes szerekkel szintén csökkenthető a tünetek és a lefolyás súlyossága, feltéve, hogy az első kiütések jelentkezése után legalább 72 órával elkezdjük a kezelést. Figyelem: a Varicella zoster ellen van vakcina, s ezt a védőoltást nálunk meg is szokták kapni a gyerekek bárányhimlő ellen, meggátolva a vírusfertőzés beköszönő formájának kialakulását.
| Csókszor csók, ez a végzetem A herpeszvírusok által okozott fertőző megbetegedések egyik legkellemetlenebbje a mononukleózis avagy Pfeiffer-féle mirigyláz, esetleg csókbetegség (tudományos nevén Mononucleosis infectiosa), amely elsősorban serdülőket és fiatal felnőtteket érint. A fertőzés cseppfertőzéssel és közvetlen érintkezés, különösen csók, egzotikus esetben csoportos vízipipázás útján terjed. A betegséget az Epstein–Barr-vírus okozza, de a citomegalovírus is hasonló tünetekkel járó elváltozásokat hoz létre. A vírus elsősorban a B-limfocitákban szaporodik. A lappangási idő 7–49 nap. A betegség kezdődhet alattomosan (gyakran tünetmentes a lefolyás) vagy hirtelen, súlyosabb tünetekkel: láz, mandulagyulladás, fejfájás, duzzadt nyirokcsomók, levertség, torokfájás, száraz köhögés, izomfájdalom, bőrkiütések. A garat és a lágy szájpad nyálkahártyáján herpeszre emlékeztető kiütések, apró piros foltok jelentkeznek, a lágy szájpad és a nyelvcsap ödémás állapotú – no, ez az, amit nem szeretnénk a tükörben látni. A betegség heveny stádiuma három hétig tart, de a nyirokcsomó-duzzanat visszahúzódása és a vérkép normalizálódása több hónapig is elhúzódhat. |
