Előadás-kritika

Kádár kakasa és más metaforák

Alexa Károly: Modern magyar irodalom

  • Kertész Irén
  • 2004. február 26.

Tudomány

Az előadó tanácstalanul néz farkasszemet a háromfős hallgatósággal. Mitévők legyünk? - kérdi végül. Tartson országértékelőt! - indítványozza egy fiatalember. Azt tudnék - bólogat a tanár úr, de aztán mégis elkezdődik az óra.

A politika azért nem hiányozhat. Az egykori Mozgó Világ-szerkesztő, akit tíz évvel később Antall József nevezett ki az MTI vezérigazgatójának, szemlátomást újabb tíz év elteltével sem csinál titkot közéleti szerepvállalásából. Az órának ez nem árt: feltehetőleg amolyan történelmi hátteret kíván felvázolni a későbbi alkalmak anyagához. Akárhogy is, a központi téma nem az irodalom, hanem az irodalompolitika, vers- vagy regénycímek csak elvétve hangzanak el, annál több szó esik a cenzúra létéről vagy nemlétéről, '56 előttről és utánról, indoktrinációról és konszolidációról. Az előadás viselhetné akár a Bevezetés a pártállam bugyraiba címet is, és miért is ne, még jogos is lehet Vergiliusunk feltételezése, miszerint Kádár halálának napján, midőn ő - mint megtudjuk - éppen szendvicset evett a bécsi verőfényben, mi, hallgatók még a kismedencében pancsoltunk. Így nyer értelmet az az előadói törekvés is, hogy minden tulajdonnevet nagy körültekintéssel vezet be, "az Egy mondat a zsarnokságról című vers", "egy orosz író, akit úgy hívnak, hogy Szolzsenyicin", miközben azért tesz engedményeket ("Rákosi Mátyást talán nem kell bemutatnom").

Az eszmei mondanivaló

A legtöbbet emlegetett név Illyés Gyuláé; ő a Modern irodalompolitika című fejezet főszereplője, aki minden reggel a szomszédban lakó Kádár kakasának kukorékolására ébred. Kiegyezés ide, "aljaskodás és taktikázás" oda, az előadó meggyőződéssel állítja, hogy mindez nem sértette az utolsó nagy írófejedelem alkotói szuverenitását, olyan benyomást hagyott azonban elterjedni magáról, mint akinek kényelmes a rendszer. Persze valójában neki sem volt kényelmes, mégis az volt a közvélekedés, hogy "amíg ő van, addig baj nem lehet". A kemény, majd puhulásnak induló diktatúra egyik nagy bűne az, hogy '45 után megszakad valami a magyar életben - "ez egy MIÉP-es kifejezés" -, ez pedig a közös múlt narratívája, s az ezzel párhuzamosan hallgatásra kényszerült szerzők, még a mégoly virágzó reneszánszukat élők (Márai Sándor és Hamvas Béla neve röppen fel e helyütt) sem foglalhatják el többé méltó helyüket az irodalmi közbeszédben.

A fenti bekezdésnyi kivonat természetesen nem ebben a formában hangzott el a másfél óra folyamán: a narratíva pusztulásáról szóló gondolatmenetnek például legalább ötször fut neki az előadó, de mindannyiszor félbeszakítja magát, mert eszébe jut egy (valóban) érdekes adoma az '56-os forradalomról vagy a Rákosi-érában töltött gyermekkoráról. Ez a csapongó hangnem a mondatokon belül is érvényesül, ide-oda dobálja a mondatrészeket, s ha mindez nem lenne elég, ráadásul hadar is kegyetlenül. Ha tehát a hallgató nekilát szétszálazni a közigasság (Központi Bizottság) vagy a rokkos (rokokós) szavakat, csúfosul ráfázik, mert mire magához tér, már el is tévedt az alexai retorika útvesztőjében. Ahhoz viszont kiválóan ért, hogy közel hozza a hallgatóságot témájához: érvelése nemcsak érdekes és kifinomult, hanem meggyőző is, szinte bármit könnyen aktualizál ("valójában a mai cenzúra, vagyis az információnak ez a sokkal profibb megszűrése a globalizáció kulcsa"), a szóhasználat pedig választékos, még a pongyola szavak is meg vannak válogatva. A szemét, szutyok, gazember terminusokat nem indulat szüli, egy laza csávó hétköznapi stílusával van dolgunk. Mint amikor egy-egy személyes tapasztalat bukkan fel az órafolyamban: hallunk például "a Mozgó Világ nevű folyóiratról", amelyet '83-ban "kinyírtak ezek a ganék, akiknek egy része ma aparlamentben ül és beszél nekem jogállamiságról".

Az eszme

A konzervatív eszmerendszer máshol is előtör, például amikor a kommunizmus hibájának tudja be a társadalmi értékrend szétrobbanását; elvégre "nem lehet, hogy a te mocskod annyit ér, mint az utolsó homelessé" - de aztán gyorsan kijavítja magát, hogy most nem az embertelenség beszél belőle, "de vannak szerepek", és mindenkinek az a feladata, hogy ezekben kiteljesedjen.

Mindettől eltekintve fordulatokban gazdag előadás gyűjti kupacba az áttekinthetőség jegyében a többé-kevésbé lerágott csontokat. Amilyen például a posztmodern definíciója, miszerint a 20. század második felének eredménye az is, hogy a tárgycentrikus irodalmi világ szövegcentrikussá vált. Az előadás szembetűnő eleme, hogy Alexa Károly, velünk ellentétben, még az előbbi korban nőtt fel, de az utóbbiban lett belőle irodalomtörténész.

Kertész Irén

Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba, Egyetem u. 1., Stephaneum 2-es előadó, szerdánként 10-11.30




 

 

 

 

 











Copyright © Magyar Narancs 1995-2004.




Elektronikus terjesztés: Index.hu Rt.





Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.