Interjú

„Eltelt közben az életük”  

Kollai István történész

Tudomány

Az egykori „történelmi középosztály” tagja volt a fiatal házaspár, Mikecz Péter és Kövér Katalin, aztán 1951-ben a Békés megyei Kamutra telepítették ki őket. Hogyan élték túl a nyomorúságos időket és milyen jövő várt rájuk megbélyegzett személyként a lassan erjedő szocializmusban? Ezekről a kérdésekről is beszéltünk a nagyszülei korabeli leveleit most a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában „Az evező fogva vagyon…” címmel közreadó történész leszármazottal.

Magyar Narancs: Az Utószóban azt írod, bár volt tudomása a család újabb generációi­nak is a kitelepítéstörténetről, nem volt ez kibeszélt téma. Te is csak akkor ismerkedtél meg az eseményekkel alaposabban, amikor a nagyszüleid, elsősorban a nagyanyád, Kövér Katalin levelei hozzád kerültek.

Kollai István: Valami minimális információ keringett csak a gyerekkoromban a kitelepítésről, az is leginkább azért, mert édesanyám Békéscsabán született. A családunknak nem volt köze a városhoz, ezért gyakran rákérdeztem anyámnál, hogy ő miért éppen ott született. Erre jött a válasz, hogy azért, mert ki voltunk telepítve. De ezzel le is zárta a témát. Fiatalon, amikor elkezdtem a történelmi témák iránt érdeklődni, a nagyanyám szívesen mesélt például Budapest ostromáról, a szovjet front átvonulásáról, de a kitelepítésről soha. Nyilvánvalóan traumatikus élmény volt neki, de az is benne volt, hogy az egészet le is nézte: hát micsoda dolog, hogy ez megtörténhetett velük! Anyámnak még mesélt, azt tudom. És jó mesélő volt. A lányának mondott történeteibe belefűzött sok színes motívumot, kicsit elemelte a valóságtól az eseményeket, szinte mágikus-realista színezetben tálalta a kitelepítés körülményeit. Az állatoknak nevük volt, a kemencére szíveket festettek. De azt már anyám is csak akkor értette meg, amikor a levelek hozzá kerültek, és elolvasta őket, hogy ezekben a történetekben, amelyeket gyerekkorában hallott, sokkal több az igazság, mint ahogy ő korábban hitte.

MN: Nagyanyád visszatért valaha Kamutra?

KI: Nem, ő soha nem ment vissza oda. Nagyapám igen, miután már elváltak nagyanyámmal, az új feleségének megmutatta az egykori helyszíneket.

MN: A levelek hogyan maradtak fenn ilyen sokáig úgy, hogy nem nyúlt hozzájuk senki?

KI: Dédnagyanyám volt az, akinek a levelek nagy részét címezte nagyanyám, ő pedig gondosan elrakta mindet. Később tőle kapta meg a nagyanyám, aki a 70-es években nekiült egyszer, hogy legépelje azokat, de rögtön az elején feladta a dolgot, nem volt ereje hozzá. A halála után anyámhoz kerültek, aki valóban legépelte, és nekem is megmutatta a leveleket. Ám ahhoz, hogy érthető legyen, miről is van szó, kellettek a jegyzetek, a háttérkutatások, a rokonokkal készített interjúk, a megkapott családi archívumok.

MN: „Az evező fogva vagyon…” cím alatt kiadott levelezés akár regényszerűen is olvasható, és ennek kétségtelenül nagyanyád, Kövér Katalin a főszereplője, azaz elbeszélője, az ő levelei teszik ki a könyv nagy részét, hozzá képest nagyapád épp csak akkor írt egy-két sort, ha nagyon muszáj volt.

KI: Az egyik tanulsága számomra ennek a történetnek az, hogy egy effajta sokkhatás, mint amilyen a kitelepítés volt, nagyon erősen kihozza az egyes emberek alapkarakterét. Nagyapám, Mikecz Péter, belenyugvó természetű ember volt, alighanem túlságosan is az. Konstatálta, mi történt vele, és azt, hogy akkor ezután majd így kell élni. A túléléshez elég jól jött ez a hozzáállás. Csakhogy aztán a kitelepítés után is ezt vitte tovább, amikor ott találta magát a kádári kispolgári létben, akkor azt fogadta el. Az, hogy a házasságuk felbomlott, többek között emiatt is történhetett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.