A német felhatalmazási törvény és tanulságai

Engedtek a 48-ból

Tudomány

Az 1933. március 24-én életbe lépett német felhatalmazási törvény lehetőséget teremtett Adolf Hitler kancellárnak és kormányának arra, hogy felszámolja a weimari demokrácia maradékát is.

A viharos körülmények között – az első világháború elvesztését követően, részben elvetélt forradalmi kísérletek közepette, kvázi polgárháborús helyzetben – létrejött weimari köztársaság alkotmánya a kezdetektől tartalmazott egy olyan cikket, amely veszélyhelyzetben felhatalmazta a köztársaság vezetőit arra, hogy túlléphessenek az alkotmányon. A hírhedt 48. cikk lehetővé tette, hogy a látszatra demokratikus, köztársasági Németország vezetői ily módon gondosan szétverjék a demokrácia intézményeit – akarva-akaratlanul utat nyitva Hitlernek. A rendet és a közbiztonságot jelentősen fenyegető veszélyhelyzet kialakulása esetén e cikk értelmében a birodalmi elnök a rend és a közbiztonság helyreállításáért szükségrendeleteket adhatott ki, melyeknek akár a fegyveres erők bevetésével is érvényt szerezhetett – és ideiglenesen hatályon kívül helyezhetett alapvető alkotmányos jogokat is.

A szükségrendeleti kormányzás első mestere papíron baloldali politikus volt. A radikális forradalmi baloldali kísérletekkel szemben rendre kíméletlenül fellépő Friedrich Ebert, a weimari köztársaság első (szociáldemokrata) elnöke 136 (!) esetben használta a 48. cikket – például akkor, amikor 1923-ban hatalmi, rendeleti úton a Reichswehr, a (birodalmi) hadsereg bevetésével helyezte törvényen kívül és számolta fel erőszakkal Szászország, illetve Türingia választások nyomán hatalomra került baloldali kormányát.

 

A konzervatívok árulása

A 48. cikk alkalmazásának „fénykora” a Németországot különös erővel sújtó nagy gazdasági válság nyomán érkezett el. Miután a válságkezeléssel megbízott, a konzervatív (centrumpárti) Heinrich Brüning vezette kormány 1930 folyamán hiába próbált többséget szerezni elképzeléseinek, inkább rávették Hindenburgot, a háborús hős tábornokból lett köztársasági elnököt, hogy éljen a 48-as cikk nyújtotta jogaival, és szükséghelyzeti rendelettel hatalmazza föl a Brüning-kormányt arra, hogy a parlament alsóháza (a Reichstag) jóváhagyása nélkül kormányozhasson. A Reichstag ekkor kis többséggel bár, de megtorpedózta az elnök és Brüning terveit: hatályon kívül helyezte Hindenburg rendeletét (ezt szintén a 48. cikk tette lehetővé). Ezzel azonban csak azt érték el, hogy Hindenburg feloszlatta a birodalmi gyűlést, és 1930. szeptember 14-re új választásokat írt ki. Ezen alaposan előretörtek a nácik, és bár jóval kisebb mértékben, de növelték szavazataikat a kommunisták is – azaz jelentősen csökkent a német törvényhozás alsóházában az alkotmányos rendet támogató demokratikus pártok képviselete. Jellemző, hogy 1930 és 1932 között a Reichstag alig hozott törvényeket – e tekintetben tökéletes a folytonosság az 1933. január 30-tól számítható náci időszakkal. Ezzel szemben a rendre a konzervatív jobboldalról kikerülő kancellárok (Brüning után a szintén centrumpárti Franz von Papen, majd a kevesebb mint két hónapig regnáló Kurt von Schleicher tábornok) nyugodtan vehették semmibe a komoly önállósággal rendelkező demokratikus tartományi kormányok jogait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.