A német felhatalmazási törvény és tanulságai

Engedtek a 48-ból

Tudomány

Az 1933. március 24-én életbe lépett német felhatalmazási törvény lehetőséget teremtett Adolf Hitler kancellárnak és kormányának arra, hogy felszámolja a weimari demokrácia maradékát is.

A viharos körülmények között – az első világháború elvesztését követően, részben elvetélt forradalmi kísérletek közepette, kvázi polgárháborús helyzetben – létrejött weimari köztársaság alkotmánya a kezdetektől tartalmazott egy olyan cikket, amely veszélyhelyzetben felhatalmazta a köztársaság vezetőit arra, hogy túlléphessenek az alkotmányon. A hírhedt 48. cikk lehetővé tette, hogy a látszatra demokratikus, köztársasági Németország vezetői ily módon gondosan szétverjék a demokrácia intézményeit – akarva-akaratlanul utat nyitva Hitlernek. A rendet és a közbiztonságot jelentősen fenyegető veszélyhelyzet kialakulása esetén e cikk értelmében a birodalmi elnök a rend és a közbiztonság helyreállításáért szükségrendeleteket adhatott ki, melyeknek akár a fegyveres erők bevetésével is érvényt szerezhetett – és ideiglenesen hatályon kívül helyezhetett alapvető alkotmányos jogokat is.

A szükségrendeleti kormányzás első mestere papíron baloldali politikus volt. A radikális forradalmi baloldali kísérletekkel szemben rendre kíméletlenül fellépő Friedrich Ebert, a weimari köztársaság első (szociáldemokrata) elnöke 136 (!) esetben használta a 48. cikket – például akkor, amikor 1923-ban hatalmi, rendeleti úton a Reichswehr, a (birodalmi) hadsereg bevetésével helyezte törvényen kívül és számolta fel erőszakkal Szászország, illetve Türingia választások nyomán hatalomra került baloldali kormányát.

 

A konzervatívok árulása

A 48. cikk alkalmazásának „fénykora” a Németországot különös erővel sújtó nagy gazdasági válság nyomán érkezett el. Miután a válságkezeléssel megbízott, a konzervatív (centrumpárti) Heinrich Brüning vezette kormány 1930 folyamán hiába próbált többséget szerezni elképzeléseinek, inkább rávették Hindenburgot, a háborús hős tábornokból lett köztársasági elnököt, hogy éljen a 48-as cikk nyújtotta jogaival, és szükséghelyzeti rendelettel hatalmazza föl a Brüning-kormányt arra, hogy a parlament alsóháza (a Reichstag) jóváhagyása nélkül kormányozhasson. A Reichstag ekkor kis többséggel bár, de megtorpedózta az elnök és Brüning terveit: hatályon kívül helyezte Hindenburg rendeletét (ezt szintén a 48. cikk tette lehetővé). Ezzel azonban csak azt érték el, hogy Hindenburg feloszlatta a birodalmi gyűlést, és 1930. szeptember 14-re új választásokat írt ki. Ezen alaposan előretörtek a nácik, és bár jóval kisebb mértékben, de növelték szavazataikat a kommunisták is – azaz jelentősen csökkent a német törvényhozás alsóházában az alkotmányos rendet támogató demokratikus pártok képviselete. Jellemző, hogy 1930 és 1932 között a Reichstag alig hozott törvényeket – e tekintetben tökéletes a folytonosság az 1933. január 30-tól számítható náci időszakkal. Ezzel szemben a rendre a konzervatív jobboldalról kikerülő kancellárok (Brüning után a szintén centrumpárti Franz von Papen, majd a kevesebb mint két hónapig regnáló Kurt von Schleicher tábornok) nyugodtan vehették semmibe a komoly önállósággal rendelkező demokratikus tartományi kormányok jogait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.