150 éve történt: a párizsi kommün

Felejtésre ítélve

Tudomány

A francia fővárosban rövid időre hatalomra jutott lázadók sajátos körülmények szülte kísérletét máig próbálják értelmezni a történészek. Őskommunista forradalmárok vagy vérgőzös protobolsevikok műve volt-e a kommün?

A kommün hátterének megértéséhez tudnunk kell, hogy Párizs városának I. Napóleon uralmát követően a 19. században jó ideig nem volt egységes községtanácsa – azaz kommünje. A 20 kerület mindegyike egy-egy választott polgármesterrel bírt, míg a központi végrehajtó hatalmat Szajna megye (Seine) kinevezett prefektusa gyakorolta. Forradalmak idején (amelyekből Franciaországban a század során akadt néhány) rendre előtört az a követelés, hogy a forradalmi városhoz egységes forradalmi községtanács is dukálna. Csakhogy a törvény és rend konzervatív (és sokszor liberális) híveinek ezt rendre sikerült megakadályozniuk. A mérsékeltebb politikusok úgy vélhették, hogy a népes, sokszínű város nyugtalanságra és forradalmi radikalizmusra hajlamos lakossága által választott egységes önkormányzat túlságosan nagy hatalomra tehet szert, és veszélyessé válhat – akár a törvényes rendre is.

Ahhoz, hogy a kommün, ez a tragikus sorsú, rövid életű városállami kísérlet létrejöhessen, különleges történelmi katasztrófa kellett: III. Napóleon rezsimjének és a sokáig sikeres, prosperáló francia államnak a háborús összeomlása.

Kettős harapófogóban

A porosz csapatoktól elszenvedett döntő, sedani vereség (1870. szeptember 1.) hírére gyakorlatilag megdőlt a császárság, és új nemzetvédelmi kormány alakult Louis-Jules Trochu tábornok vezetésével. (Trochu volt a Párizs védelmére rendelt csapatok még II. Napóleon által kinevezett parancsnoka.) E kormánynak volt tagja a mérsékelt republikánus Jules Ferry, aki 1870. november 1-jétől Párizs polgármestere is lett – bár községtanácsi választásokat persze a háború miatt nem tartottak. Felállítottak viszont egy valódi katonai erőt nem képviselő, leginkább lelkes amatőrökből álló, idővel 300 ezresre hízó nemzetőrséget.

A porosz csapatok szeptember 20-ára körbezárták Párizst, s kezdetét vette a lakosság számára szörnyű szenvedéseket hozó 135 napos ostrom. A tüzérségi tűz, az éhínség és a nyomában járó járványos betegségek rengeteg áldozatot követeltek: az ostrom során el­esett vagy megsebesült francia katonák és nemzetőrök tízezrei mellett mintegy 50 ezer civil vesztette életét.

Az elhúzódó, kilátástalan harcok miatt az ideiglenes kormány harapófogóba került: a radikalizálódó párizsi közvélemény hallani sem akart a megadásról, miközben a vidéki Franciaország a kormányt hibáztatta, amiért nem képes lezárni az értelmetlen háborút, és elérni a súlyos terhet jelentő porosz megszállás végét. Párizsban az ostrom alatt is több, zavargássá fajuló tüntetés zajlott: az egyik során (amelyet október 31-én, Bazaine marsall metzi kapitulációjának hírére tartottak) magát a kormányt is foglyul ejtették a demonstrálók, akik már ekkor is a kommün megválasztását követelték. 1871. január 27-én azután létrejött a várva várt egyezmény, amelyet Bismarck porosz kancellár, az ekkor létrejövő egységes Németország vezetője és Jules Favre külügy­miniszter írtak alá, s amely véget vetett Párizs ostromának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.