Egy elkészült szakdolgozat beköttetése nagyjából 2500 forint, gépelését oldalanként pár száz forintért vállalják - de a más helyett megírt szakdolgozatnak is van tarifája: 120-200 ezer forint. Profi diplomamunka-gyártók tevékenykednek a piacon, rugalmas árszabással, bemutatkozó honlappal és referenciákkal. Ráadásul a csalás a magyar jog szerint legális.
"Miért kellett volna hónapokig a könyvtárban ülnöm, ha nekem papírra volt szükségem?" Z. mással íratta meg az egyetemi tanulmányokat lezáró szakdolgozatát. Szerinte ez is egy szolgáltatás, ő pedig fogyasztó, aki igénybe veszi.
Úgy tűnik, igaza van. Valóban szolgáltatássá vált szakdolgozatokat gyártani lusta vagy buta (esetleg mindkettő), de kellőképpen leleményes és megfelelő anyagi háttérrel rendelkező egyetemi, főiskolai hallgatók helyett. A profik - értsd: specializálódott, szakdolgozatokat kis túlzással futószalagon gyártó diplomamunka-írók - alapos és jó munkát garantálnak. "Munkámban a legmagasabb minőségre törekszem" - állítja egyikük. A bizniszben már hat éve utazó Károly első telefonbeszélgetésünk alkalmával biztosított arról, hogy
a lebukás veszélye csekély,
szolgáltatásának részleteit pedig megtudhatjuk a honlapjáról. Mert ez is van, témavariációkkal, bemutatkozással - mindez a szolgáltatás jellegéhez tökéletesen illeszkedő, találó domainnév alatt.
Károly honlapján közli, hogy az elvárt saját kutatást "lehet egy az egyben hamisítani", mert "ha ügyesen van megoldva", attól még egy szakdolgozat sem bukott meg, "legfeljebb nem ötös lett". A gyártó egyébként jogász és szociológus végzettségű. Bár a korábbi megrendelők védelmében kérésünk ellenére sem mutatott referenciát, kiderült: írt már szakdolgozatot pszichológiából, filozófiából, idegenforgalomról, közgazdaságtanból, filmművészetből, marketingből, de zenéről és egyházi kérdésekről is. "Könnyen, gyorsan és örömmel tudok írni, szinte bármiről - állítja a >>szolgáltatóA üzlet pontos árszabással működik: a kért szöveg szóközök nélküli karakterszáma alapján kell fizetni, nagyjából 2000-2500 forintot oldalanként. Ez - a felsőoktatási intézmények által előírt terjedelem figyelembevételével - azt jelenti, hogy 120-200 ezer forintba kerül egy szakdolgozat elkészíttetése. Az általunk megkeresett gyártónál ennek 20 százalékát - mintegy foglalóként - akkor kell kifizetni, amikor a "teljeskörűen megírt vázlatot" az egyetemi konzulens elfogadta, míg a többit elég a feketébe kötött, aranybetűs, leadásra kész példány átvételekor.
"Nem másokéval kezdtem, előtte írtam két sajátot" - mondja Zsuzsa, aki azóta minden szemeszterben nagyjából három szakdolgozatot ír meg mások helyett. "Egy kocsmai beszélgetéssel indult az egész: egy főiskolai ismerősöm kijelentette, neki megérne akár 100 ezret is, ha nem kéne a szakdolgozattal vesződnie." A bölcsész végzettségű lánynak jól jött a mellékkereset, később sem kellett "ügyfelet" keresnie: az első megírása után elterjedt a híre vál-lalkozásának. Ráadásul szinte mindig jeles érdemjegyet kapott a munkájára - másoknak.
Volt olyan diplomamunka, amit három hét alatt megírt, de olyan is akadt, aminek az elkészítése fél évbe telt. Az árat természetesen ez is befolyásolta, de nagyjából 120 ezret keresett darabonként. A megrendelők motivációja szerinte szinte ugyanaz: vagy nincs kedvük a tudományos munkával bíbelődni, vagy ha akarnák, sem tudnák megírni. Egyikük két visszadobott saját dolgozat után adta fel, de volt, aki gyereket várt, míg más a külföldi munkája vagy a teljes munkaidős állása miatt hagyta inkább rá az időigényes kutatómunkát.
Egy megrendelője végig követte a mű elkészítésének folyamatát, olyannyira, hogy még könyvtárazni is elkísérte, de a többség "bekötve látta először" a szakdolgozatát. "Velük
szabályosan konzultáltam
a védés előtt, átvettünk mindent, így nem buktak le" - magyarázza Zsuzsa, aki "szellemi prostitúciónak" tartja tevékenységét. "Igaz, rengeteget tanultam közben, de akkor is eladtam az agyam. A legdurvább az volt, amikor az egyik megrendelt szakdolgozat olyan jól sikerült, hogy a tehetséges szerzőnek a tanszék javasolta, legyen PhD-hallgató, és folytassa tudományos tevékenységét."
Az egyik legnagyobb vidéki tudományegyetem oktatója elárulta: szinte minden évben van olyan hallgatója, akiről gyanítja, hogy nem saját kútfőből származó dolgozatot ad be. Leginkább a hallgatók "kissé különös viselkedése" tűnt fel. Pontosan megjelentek a konzultációkon, de gyakorlatilag semmi mást nem tettek, mint minden tanári instrukciót, véleményt szóról szóra lejegyeztek. "Aki megírja helyette a dip-lomamunkát, az nyilván rendelkezik elméleti ismeretekkel, így csak arra kell figyelnie, hogy az én elvárásaimnak is megfelelően írja meg - mondja az oktató, aki szerint az is gyanús, ha az ötödéves hallgató nagyságrendekkel jobb dolgozatot prezentál, mint amit addig mutatott képességei, tanulmányi eredményei alapján kinézett belőle. Szerinte azért nem buknak le ezek a diákok, mert a védésen, illetve az államvizsgán válaszolni tudnak a szakdolgozattal kapcsolatos kérdésekre, tehát semmi bizonyíték nincs a csalásra.
Egy másik felsőfokú intézmény tanulmányi osztályán elmondták: náluk tavaly ketten lebuktak, de csak egy véletlen baki miatt: ugyanaz szállította a dolgozatokat. Mivel azonos tudományterületről volt szó, a lusta gyártó kész elméleti panelekkel dolgozott, így viszont egész bekezdések szóról szóra megegyeztek a két diák dolgozatában. A külön-külön kikérdezett hallgatók végül megtörtek, és mindent beismertek, az egyetem viszont inkább eltussolta az ügyet, és engedte, hogy mindketten újra jelentkezzenek államvizsgára a következő félévben.
"Nincs tudomása a tárcának arról, hogy előfordult volna ilyen ügy bármelyik felsőoktatási intézményben, mivel ez az egyetem berkein belül rendezendő vizsgaügy" - mondja az Okta-tási Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Rádli Katalin szerint csak a tudás folyamatos ellenőrzése lehetne a megoldás, a diplomamunka védésénél viszont az államvizsga-bizottságnak kell megítélnie, hogy valóban a diák saját munkájáról van-e szó.
Voltaképpen csak a hallgatót lehet felelősségre vonni, ha mással íratja meg diplomamunkáját. Ha elkapják, akkor ez a hatályos jogszabályok szerint tanulmányi fegyelmi ügy, amelyben az oktatási intézmény a tanulmányi és vizsgaszabályzatában foglaltak szerint eljárhat vele szemben, és akár évismétléssel, eltanácsolással is szankcionálhatja a csalást. A tény-leges szerző viszont hiába írja üzletszerűen, pénzért más helyett a szakdolgozatot,
gyakorlatilag legális
tevékenységet folytat, nem találtunk ugyanis sem büntetőjogi, sem szabálysértési tilalmat, ami fenyegetné. Sőt, a más helyett megírt szakdolgozat szerzői jogi műnek számít, szerzői jogi védelem alá tartozik! "E szellemi alkotáshoz kapcsolódó vagyoni jogokat licencszerződéssel, szabályosan ruházhatja át a szerző, egyedül a névfeltüntetés lehet problémás, hiszen aki itt szerzőként megjelenik, egyáltalán nem vett részt a mű megalkotásában. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy az eredeti szerző jogszerűen lemond nevének feltüntetéséről a társszerző javára" - mondja Ormos Zoltán ügyvéd, aki szerint a diplomamunka-ügyletre leginkább a bitorlás büntetőjogi tényállása hasonlít, hiszen ez kriminalizálja azt az esetet, amikor valaki más szellemi alkotását saját műveként tünteti fel. "Csakhogy a bitorlásból vagyoni hátránynak kell keletkeznie, itt pedig erről nincs szó. Sőt még az eredeti szerző kap pénzt megállapodásuk alapján a bitorlótól, így aztán nem is támadható a büntetőjog oldaláról a szakdolgozatgyártó."
Egyedül az Al Caponénál is bevált módszer lehetne hatásos, a szerző ugyanis nem fizet adót az így szerzett jövedelem után. De még ez sem biztos. Egy szegedi diák elmondta: számlát is kapott a helyette elkészített dolgozat megírásáról. Igaz, a számlán tevékenységként "újságírás" szerepelt, ami a nem valós teljesítés miatt magánokirat-hamisításnak számít. De vajon melyik adóellenőr tudná ezt bebizonyítani?
