Szakvélemények, személyes tapasztalatok a depresszióról és az antidepresszáns szerekről

Gyógyul, majd visszatér

Tudomány

Miközben az utóbbi 35 évben az antidepresszívumok forgalma tizenkétszeresére nőtt, európai összehasonlításban még mindig viszonylag kevesen szednek hangulatjavítókat idehaza. Tény: az öngyilkosságok száma világszerte csökken, ez pedig főként az egyre hatékonyabb gyógyszereknek tudható be. Itt van az ősz, s vele a depresszió szezonja.

 

A Covid-járvány, majd a recesszió, a súlyos természeti katasztrófákkal járó klímahelyzet, a háborús konfliktusok nyomán gondolhatnánk: egyre több okunk van borúlátásra, és ettől bizonyára a depressziósok száma is növekszik. Csakhogy a depresszió ok nélkülihogy mennyire, azt az is mutatja, hogy az adatok szerint az elmúlt évtizedekben a depresszióval diagnosztizált emberek száma csak mérsékelten nőtt. „Most is, mint a világtörténelemben mindig, minden okunk megvan, hogy bizonyos dolgoknak örüljünk, és minden okunk megvan, hogy más dolgok pedig elszomorítsanak bennünket. A depresszió mindezeken túl van” – fogalmaz a Narancs felvetésére Rihmer Zoltán pszichiáter, neurológus professzor, az MTA doktora, a depresszió kezelésének hazai és nemzetközi szaktekintélye, számos publikáció és könyv szerzője.

„Az lesz a Kánaán”

A depresszió a leggyakrabban 3–6 hónapos periódusokban jelentkezik. Felmérések szerint a felnőtt lakosság 15–18 százaléka életében legalább egy súlyos (major) depresszión átesik, és minden adott évben a népesség 6–8 százaléka, illetve minden adott hónapban 2–4 százaléka szenved súlyos depresszióban. Ezek az adatok a világon nagyjából mindenhol hasonlóak, csak a mediterrán országokban jobb a helyzet némiképp.

A kutatások azt is kimutatták, hogy az érintettek jelentős hányada nem fordul orvoshoz vagy pszichológushoz a panaszaival, mivel nem is gondolják (ahogy a hozzátartozóik sem), hogy kezelhető állapotról, illetve betegségről van szó, és a panaszokat egyértelműen csak kifáradásnak, elfásultságnak, illetve az amúgy is gyakran jelen lévő külső, negatív életeseményeknek tulajdonítják. Ugyanakkor az újságcikkeknek, ismertető kiadványoknak, tévé- és rádióriportoknak és az internetnek köszönhetően ma már az emberek egyre tájékozottabbak, egyre többen maguktól jelentkeznek, vagy hozzátartozójuk, ismerősük küldi őket szakemberhez – számol be Rihmer Zoltán.

Noha tehát az orvosi értelemben vett depresszió, illetve a konkrét okokkal magyarázható átmeneti rossz hangulat nagyon nem ugyanaz, a vizsgálatok szerint az esetek mint­egy felében a depressziót negatív életesemények (veszteségek, konfliktusok, tartós munkahelyi vagy családi stresszhelyzet) provokálják, elsősorban az arra pszichológiailag és/vagy biológiailag hajlamos embereknél. A depresszió az esetek több mint 50 százalékában családi halmozódást mutat: a betegek vérrokonai között a depresszió háromszor-négyszer gyakoribb, mint a népesség egészében. „A genetikai háttér azonban nem jelent fátumot, csak a depresszióra való hajlam, és nem maga a betegség öröklődik” – hangsúlyozza a professzor. Ezt a hajlamot a depressziósok családjában nemritkán előforduló kora gyermekkori negatív életesemények (fizikai vagy szexuális abúzus, elhanyagolás, szülő elvesztése) fokozzák, így a felnőttkorban bekövetkező negatív történések könnyen előhozhatják a betegséget.

Ahhoz, hogy kiderüljön, nem épp csak rosszkedvünk van, vagyis a major depresszió diagnózisának felállításához a 9 meghatározott fő tünet közül legalább ötnek kell minimálisan két hétig fennállni (lásd keretes írásunkat). Ami pedig a vérvizsgálatot, mint lehetséges diagnosztikai eljárást illeti, vannak ugyan költséges, és főleg a tudományos életben használatos vizsgálatok, amelyekkel a depresszió hátterében meghúzódó biokémiai eltérések (lásd lentebb) igazolhatók, de ezek a rutinvizsgálatok terén még nem elérhetők – mutat rá Rihmer professzor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.