Szakvélemények, személyes tapasztalatok a depresszióról és az antidepresszáns szerekről

Gyógyul, majd visszatér

Tudomány

Miközben az utóbbi 35 évben az antidepresszívumok forgalma tizenkétszeresére nőtt, európai összehasonlításban még mindig viszonylag kevesen szednek hangulatjavítókat idehaza. Tény: az öngyilkosságok száma világszerte csökken, ez pedig főként az egyre hatékonyabb gyógyszereknek tudható be. Itt van az ősz, s vele a depresszió szezonja.

 

A Covid-járvány, majd a recesszió, a súlyos természeti katasztrófákkal járó klímahelyzet, a háborús konfliktusok nyomán gondolhatnánk: egyre több okunk van borúlátásra, és ettől bizonyára a depressziósok száma is növekszik. Csakhogy a depresszió ok nélkülihogy mennyire, azt az is mutatja, hogy az adatok szerint az elmúlt évtizedekben a depresszióval diagnosztizált emberek száma csak mérsékelten nőtt. „Most is, mint a világtörténelemben mindig, minden okunk megvan, hogy bizonyos dolgoknak örüljünk, és minden okunk megvan, hogy más dolgok pedig elszomorítsanak bennünket. A depresszió mindezeken túl van” – fogalmaz a Narancs felvetésére Rihmer Zoltán pszichiáter, neurológus professzor, az MTA doktora, a depresszió kezelésének hazai és nemzetközi szaktekintélye, számos publikáció és könyv szerzője.

„Az lesz a Kánaán”

A depresszió a leggyakrabban 3–6 hónapos periódusokban jelentkezik. Felmérések szerint a felnőtt lakosság 15–18 százaléka életében legalább egy súlyos (major) depresszión átesik, és minden adott évben a népesség 6–8 százaléka, illetve minden adott hónapban 2–4 százaléka szenved súlyos depresszióban. Ezek az adatok a világon nagyjából mindenhol hasonlóak, csak a mediterrán országokban jobb a helyzet némiképp.

A kutatások azt is kimutatták, hogy az érintettek jelentős hányada nem fordul orvoshoz vagy pszichológushoz a panaszaival, mivel nem is gondolják (ahogy a hozzátartozóik sem), hogy kezelhető állapotról, illetve betegségről van szó, és a panaszokat egyértelműen csak kifáradásnak, elfásultságnak, illetve az amúgy is gyakran jelen lévő külső, negatív életeseményeknek tulajdonítják. Ugyanakkor az újságcikkeknek, ismertető kiadványoknak, tévé- és rádióriportoknak és az internetnek köszönhetően ma már az emberek egyre tájékozottabbak, egyre többen maguktól jelentkeznek, vagy hozzátartozójuk, ismerősük küldi őket szakemberhez – számol be Rihmer Zoltán.

Noha tehát az orvosi értelemben vett depresszió, illetve a konkrét okokkal magyarázható átmeneti rossz hangulat nagyon nem ugyanaz, a vizsgálatok szerint az esetek mint­egy felében a depressziót negatív életesemények (veszteségek, konfliktusok, tartós munkahelyi vagy családi stresszhelyzet) provokálják, elsősorban az arra pszichológiailag és/vagy biológiailag hajlamos embereknél. A depresszió az esetek több mint 50 százalékában családi halmozódást mutat: a betegek vérrokonai között a depresszió háromszor-négyszer gyakoribb, mint a népesség egészében. „A genetikai háttér azonban nem jelent fátumot, csak a depresszióra való hajlam, és nem maga a betegség öröklődik” – hangsúlyozza a professzor. Ezt a hajlamot a depressziósok családjában nemritkán előforduló kora gyermekkori negatív életesemények (fizikai vagy szexuális abúzus, elhanyagolás, szülő elvesztése) fokozzák, így a felnőttkorban bekövetkező negatív történések könnyen előhozhatják a betegséget.

Ahhoz, hogy kiderüljön, nem épp csak rosszkedvünk van, vagyis a major depresszió diagnózisának felállításához a 9 meghatározott fő tünet közül legalább ötnek kell minimálisan két hétig fennállni (lásd keretes írásunkat). Ami pedig a vérvizsgálatot, mint lehetséges diagnosztikai eljárást illeti, vannak ugyan költséges, és főleg a tudományos életben használatos vizsgálatok, amelyekkel a depresszió hátterében meghúzódó biokémiai eltérések (lásd lentebb) igazolhatók, de ezek a rutinvizsgálatok terén még nem elérhetők – mutat rá Rihmer professzor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."