Hamufelhő és repülési káosz - Hull, csak hull reánk

Tudomány

A modern kor legnagyobb közlekedési-repülési káoszát okozta egy korábban jelentéktelennek tűnő izlandi vulkán. Nem árt felkészülni arra, hogy ilyen esetek - s ennél súlyosabbak is - bármikor előfordulhatnak kontinensünkön.
A modern kor legnagyobb közlekedési-repülési káoszát okozta egy korábban jelentéktelennek tűnő izlandi vulkán. Nem árt felkészülni arra, hogy ilyen esetek - s ennél súlyosabbak is - bármikor előfordulhatnak kontinensünkön.

Izland mindig is geológiai szempontból nyugtalan, folyton izgő-mozgó Földünk egyik legizgalmasabb pontja volt - a világ is jórészt gejzírjeiről, vulkánjairól, továbbá tehetséges zenészeiről, ideges halászairól (mostanság meg a gazdasági-pénzügyi válság egyik rontópáljaként) ismerte. S valóban: Izland helyzete minden szempontból különleges - már sziget létét is egy szerencsés geológiai együttállásnak köszönheti. Egyrészt pontosan az Észak-atlanti-hátságon fekszik: ez az a hely, ahol az eurázsiai és az észak-amerikai kőzetlemezek születnek. Igen ám, csakhogy ez "normális" esetben az óceán mélyén, több ezer méterre a vízfelszíntől zajlik - természetesen odalent is heves vulkánosság kíséretében. Itt azonban a felszínre bukkan a kontinensek bölcsője, ami annak köszönhető, hogy Izland alatt ráadásul egy ún. forró pont, avagy köpenycsóva (mantle plume) is található. A sziget alatt egy mélybe hatoló hatalmas kürtő- avagy csatornarendszeren át forró földköpeny-anyag tör a felszínre, ami ott heves bazaltvulkánosságban nyilvánul meg, s ez az évmilliók során át kiemelte a tengerből Izlandot. A vulkanikus zóna (követve az említett, kivételesen a vízfelszín fölé nyúló tengeri hátságot) délnyugat-északkelet irányban szeli át a szigetet, s közben még el is ágazik - a leghíresebb pont a turisták által is sűrűn látogatott Thingvellir hasadék, ahol két bazalttömb között pont Európa és Amerika geológiai határán sétálhat az ember. A többnyire regényes óészaki neveket viselő tűzhányók a történelmi idők során több hatalmas és részben történelmi jelentőségű kitörést produkáltak. Mind közül a legnagyobb alighanem még a X. században történt: a dél-izlandi Eldgjá 934-ben a históriai kor legnagyobb bazaltárját produkálta a vikingek által éppen csak belakott (s utóbb újratelepült) szigeten. A legtragikusabb következményekkel a sziget közepén megnyílt Laki-hasadék 1783-84-es működése járt - ekkor geológiailag igen rövid idő (8 hónap) alatt 14 köbkilométer (!) bazalt tört a felszínre, ami az utóbbi fél évezredben tartja a rekordot a felszínre tört magma kategóriában. (A szorgalmas és termékeny izlandi vulkánok amúgy is a világ lávaprodukciójának mintegy egyharmadát lövellik ki). Ehhez jöttek még a hidrogén-fluorid és kén-dioxid keverékéből álló vulkanikus gázok, melyektől előbb a juhállomány háromnegyede szenderült jobblétre, majd a rettenetes éhínség a lakosság negyedét is elvitte. A legutóbbi, amúgy a mostaninál nagyobb energiájú kitörést a Hekla produkálta pontosan egy évtizede - a geológiai és meteorológiai körülmények szerencsés összejátszása miatt abból mégsem lett semmi galiba.

Valhalla 2.0

A mostani kitörés az Izland déli részén található Eyjafjallajökull nevű gleccser közelében kezdődött - erről kapta a nevét a vulkán is, amely eddig 920-ban, 1621-ben, majd 1821 és 1823 között produkált jelentősebb explozív kitöréseket. Habár kétségtelenül vannak ennél szorgalmasabb tűzhányók is, ez a periodicitás vulkanológiai mértékkel nézve viszonylag gyakorinak számít - arról nem is beszélve, hogy az Eyjafjallajökull kitörései nyomán eddig rendre aktivizálódott nagyobb testvére, a vele ezek szerint magmacsatornaszinten is kapcsolatban álló Katla. Az izlandi vulkánműködés sajátossága, hogy a kitörés egyetlen magmakamrához csatlakozó, sorra megnyíló hasadékok mentén zajlik: ezek mentén akár tucatnyi forrásból, kráterből ömölhet az inkább bázikus, kissé azért viszkózus bazaltláva a felszínre. Kezdetben szerencséje volt kontinensünknek: a március 20-án beindult vulkanizmus először két gleccser, a már említett Eyjafjallajökull és a Myrdalsjökull közötti zónára, a Fimmvörduháls hegyi hágó északi lejtőire korlátozódott. Itt keletkezett az első, fél kilométer hosszú hasadék, amelyből 10-12 különböző ponton tör fel a láva, ezt követte a második hasadék, amely számos kutató és lelkes katasztrófaturista szeme láttára nyílt meg március utolsó napján. Bár a gleccserektől viszonylag távol zajlott a magma felszínre törése, az izzó kőzetanyag és a fagyott víz találkozása már ekkor sem volt elkerülhető, ennek hatására több robbanásos kitörést is produkált a vulkán: némely kitörési felhő négy kilométer magasságra emelkedett. Ez azonban szinte eltörpült a múlt szerdai erupcióhoz képest, amely már a jégsapka alatt zajlott, ráadásul ekkor a korábbi bazalttal szemben - legalábbis több vulkanológus szerint - viszkózusabb andezit tört a felszínre. Mindennek több szempontból is katasztrofális a hatása: először is az izzó magmát a fagyott víz annyira lehűti, hogy apró vulkáni üvegszemcsékre esik szét, amelyeket azután a freatomagmatikus kitörés (az izzó anyag és az olvadófélben lévő fagyott víz heves reakciója) igen magasra juttat fel. A destruktív vulkáni porból, hamuból (javarészt kémiailag üvegszerű anyagok), gázokból és vízgőzből álló kitörési felhő szerdán 13 kilométer magasra hatolt fel. Az ekkor készült fényképeken is látható, hogy a hatalmas, karfiolszerű képződményben gigantikus villámtevékenység zajlik, melyet a súrlódó porszemcsék által gerjesztett nagymértékű sztatikus elektromosság táplál. A jég alatti vulkáni működést lent, a földön egyrészt hatalmas áradás követte (a hamuval keveredett gleccserolvadék a jég rabságából kitörve lezúdult a lejtőkön - ennek izlandiul jökulhlaup a neve), másrészt nagy területeket borított el a hamufelhő. Érdekes, de helyi szemtanúk (többek között ott tartózkodó magyarok) beszámolója szerint a sziget sűrűbben lakott nyugati és északi részein a kitörés hatása alig érzékelhető - kispénzű turista pedig nehezen jut fel a katasztrófaturisták lehúzására specializálódott járatokra. Mindenesetre a kitörés környékéről - ez azért a helyiek tapasztalatát és felkészültségét minősíti - minden veszélyeztetett lakost, sőt a jószágaikat is kitelepítették, így azután a kitörés eddig szerencsére egyetlen áldozatot sem követelt.

Lobog a szélzsák

Európa azonban éppen ezután kapta meg a magáét: a troposzféra magasabb régióiba, sőt a sztratoszférába került finom vulkáni anyag túlnyomó részét az uralkodó nyugatias szelek kapták szárnyaikra, s beterítették velük egész Európát. Ebben a felszín közeli áramlások (az általunk érzékelhető szél) mellett fontos szerepet játszottak a magaslégköri légmozgások (az úgynevezett jet stream), amelyek a kontinens légkörének legkülönbözőbb szintjeit telítették vulkáni törmelékkel. Jellemző, hogy a Brit-szigeteken, sőt Németországban is tapasztaltak hamuhullást. A vulkáni hamu sok kárt okozhat, nagyobb koncentrációban gyilkos hatású az élő szervezetre, így az emberre nézve is, ám még a mostani, ennél hígabb kivitelben is kockázatossá teszi a repülést. Egyrészt a hamufelhő lehetetlenné teszi a vizuális navigációt, másrészt (pontosan a homokfúvás technológiájával analóg módon) a Mochs-skálán hetes keménységű (a kvarchoz hasonló) vulkáni üveg megmarja a fém- és üvegfelületeket, például átláthatatlanná téve így a repülőgépek ablakát. S ha ez nem is lenne elég: a hajtóművek turbináiba került vulkáni üvegszemcsék előbb megolvadnak, majd kondenzálnak a viszonylag hidegebb mozgó alkatrészeken, fokozatosan tönkretéve a hajtóműveket - ezek híján, navigáció nélkül, a sűrű-sötét hamufelhőben a túlélés esélye nagyjából nullára csökken.

Ennek figyelembevételével csütörtöktől kezdve sorra-rendre zártak be a repülőterek és a légterek: előbb a Brit-szigeteken, majd a hamufelhő terjedésével csaknem az egész kontinensen - a repülés zónája nagyjából a kontinens legészakibb és legdélibb területeire korlátozódott. Hét végére azután bezárt Ferihegy, hogy azután lapzártánk idejére feloldják (Ausztriában is) a légtérzárat. Más kérdés, hogy Európában még mindig akad olyan ország, ahol csak átrepülni lehet (Svájc), míg Nagy-Britannia továbbra is elérhetetlen repülővel. S a hamufelhő nem áll meg kontinensünknél: már gondokat okoz Japánban, másrészt éppen ezekben az órákban (április 19., 18.00 - a szerk.) éri el Kanadát (elvégre a finom hamut nem csak a domináns áramlatok szállítják). Teljesen bizonytalan a hamu utánpótlása is: az újabb hasadék vasárnap-hétfőn tovább lövellte magából a lávát és hamut (habár ennek intenzitása nem érte el a szerdai csúcsot), s nincs semmi biztosíték arra, hogy záros határidőn belül abbahagyná az intenzív pöfékelést. Ráadásul a kitörés akár intenzívebbé is válhat: mondjuk újabb hasadékok lökhetik magasba az izzó anyagot. Az izlandi tűzhányók tanulmányozása egyszerűen nem tart ott, hogy ilyen prognózisokat készíthetnénk - a mostani működés élő laboratóriumként szolgál, amelyben sok olyan jelenséget figyelhettek meg, melyeket eddig csak elméletben ismertek.

A tűzhányó működése már most is komoly károkat okozott számos ágazatnak - gondoljunk arra, hogy nem csupán a turizmus esik viszsza, nemcsak a légitársaságokat érheti kár (lapzártánkig ez európai szinten másfél milliárd dollár - a Malév vesztesége kb. egymilliárd forintra tehető), de Európában az áruszállítás negyven százaléka is légi úton zajlik. Mindezt legfeljebb a belföldi turizmus és más szállítási és utazási lehetőségek bővülése kompenzálhatja - kismértékben. Az izlandi kitörés hatása egyelőre leginkább Nagy-Britanniát sújtja (a veszteség több mint egymilliárd font), de előbb-utóbb máshol is visszavetheti a válság után csak lassan ébredező gazdaságot. A tőzsdék már hétfőn visszaeséssel reagáltak - igaz, az elemzők ezt már más (kínai és amerikai belgazdasági) fejleményekkel is kapcsolatba hozták. S miközben fogalmunk sincs, meddig befolyásolhatja Európa életét egyetlen tűzhányó, már most biztos, hogy a kitörésnek rövid távon is releváns klimatikus hatásai lesznek - hiszen elődei is ilyenekkel jártak: merész klímatörténeti hipotézisek szerint a Laki fent említett kitörése és az amiatt bekövetkező lehűlés és sorozatos rossz terméseredmények vezettek a francia forradalmat előkészítő krízishelyzethez. A nagy mennyiségű, a légkör felsőbb szintjeire került aeroszol (benne kénsavcsöppek) közvetlenül is visszaveri a napfényt, ezáltal csökkenti a besugárzást, másrészt kondenzációs magként szolgál olyan magaslégköri felhők (például a cirruszok) számára, melyek már magukban is növelik a Föld albedóját (fényvisszaverő képességét). A nagy magasságba lövellt vulkanikus eredetű s igen agresszív kémiai anyagok (például klór-monoxid) pusztíthatják a magaslégköri, amúgy is fenyegetett ózont. Egyes hipotézisek szerint már a mostani nyár is hűvösebb lesz a vártnál - de amíg ez kiderülne, addig is napról napra csodálhatjuk a légköri vulkáni anyag okozta, meglepő színű napkeltéket és alkonyokat.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.