"Ha kidugod a fejed, tutira fejbe fognak lőni. Látod. Bumm. Halott vagy" - mondja újdonsült csapattársam, s míg kapom a tanácsokat, hogyan éljem túl az ellenséges csapat rohamát, legalább háromszor szétlőnek. Lassan négy órája játszunk a számítógépen összekötve, mi vagyunk a vörös csapat. Győr mellett ülünk egy netkávézóban, ismerkedünk. A fiúk militarymániások, a gép előtt is terepszínű nadrágban és bakancsban ülnek. "Tízen meg tudnánk szervezni egy partizáncsoportot" - mondja Attila, akivel levelezni kezdtem. A csapat honlapján azt is elolvashattam, miből kell ütőképes robbanóanyagot csinálni, dumdumgolyót vagy akár kézigránátot. "Ebben az évszázadban újra a partizánháborúkról szól a történet" - tudom meg Attilától, akiről kiderül, hogy fegyvermániája nem új keletű:
tíz éve gyűjt
fegyvert, illetve az ezzel kapcsolatos irodalmat. Feltűnik, hogy szándékosan kerüli a terrorista kifejezést. "Ha megnézed, momentán az terrorista a világban, aki éppen nem osztja az amerikai nézeteket, illetve akire rásütik. Én nem vagyok terrorista, pusztán gyűjtöm a fegyvereket. Más matchboxokkal, tojásokkal vagy autókkal teszi ugyanezt."
Csakhogy az előbb felsorolt hobbikban nem szükségszerűen robban le az ember feje, ha esetleg elejti vágyai tárgyát. "Baromság" - mondja Attila, és meghív a lakásába, hogy bemutassa gyűjteményét.
Takaros parasztházba érkezem a város szélén, Attilát a család várja, az udvaron harci kutya nyalja meg a kezét. Hátramegyünk az egyik szobába, hogy megcsodálhassam a gyűjteményét: rengeteg elöltöltős puska és pisztoly, néhány második világháborús géppisztoly, valamint egy működő AK-47-es díszeleg. A gyűjtőszenvedély még kamaszkorában ragadta magával. Szerzett egy működő Kalasnyikovot valami piacon, vásárolt néhány szakkönyvet. "Huszonegy éves koromban készítettem először bombát - mondja mosolyogva, majd levesz egy tégely fekete lőport a polcról. - Ez már tökéletesen őrölt, első osztályú lőpor, én magam csináltam."
Arra, hogy egy nem pszichotikus felnőtt miért készít robbanóanyagot, csak annyit mond, kíváncsi volt, képes-e csinálni. Képes volt. "Egy ütőképes házi kézigránát elkészítése körülbelül három óra munkát vesz igénybe, ha megvannak a megfelelő alapanyagok. Egy ilyen tízméteres körzetben mindenkit darabokra tép. Ha egy ilyet begyújtottak, jobb, ha nem vagy a közelben, mert nagyobb hatásfokkal dolgozik, mint a szabványos. De tudod, mit? Menjünk ki az erdőbe, szívesen megmutatom, hogyan működik a dolog" - mondja lelkesen, majd levesz néhány dolgot a polcról. Fél óra múlva egy tisztás közepén állunk, ami "ideális" a robbantáshoz.
Attila előveszi csapágygolyókkal megtöltött befőttesüvegét, melynek a közepéből műanyag cső áll ki. "A robbanóanyag fő komponense a kálium-nitrát, ami a műtrágyában van. Ez pedig néhány, szintén könnyedén beszerezhető anyaggal keverve elég erős robbanóanyagot eredményez. A csapágygolyók elsősorban repeszekként funkcionálnak, megtámogatják a szétrobbanó üvegszilánkokat. A dolog fizikája rémesen egyszerű: a robbanás
szétveti az üveget,
így a szilánkok és a csapágygolyók legalább 300-350 méter per szekundum sebességgel spriccelnek szét a világban, mindent letarolva, ami az útjukba kerül" - mondja Attila, majd elhelyezi az üveget, kijelöli a helyet, ahol biztonságban vagyunk, visszamegy és begyújtja a kanócot.
Behúzom a nyakamat, és megpróbálok úgy helyezkedni, hogy Attila ne lássa, mennyire be vagyok rezelve. Hamarosan robbanás hangja hallatszik. Mint egy petárdáé. "Ennyi volt" - mondja Attila, majd visszamegyünk a tisztásra, és megvizsgáljuk a robbanás nyomait. A befőttesüveg helyén egy folt, körülötte kráter, a földön és a közeli fák kérgén látni a csapágygolyók becsapódásának a nyomát, olyan, mintha valaki pisztollyal lőtt volna. Kérdezem, hogy ezt a "gránátot" lehet-e élesben is használni? "Persze, csak akkor ne befőttesüveggel, mert ha leesik, akkor összetörhet. A kukoricás vagy kompótos bádogdobozt javaslom." Búcsúzóul megad néhány internetcímet, hol érdemes körülnézni bombaügyben. "Ha érdekel a tűzijáték, akkor gyere el szilveszterkor, világszám rakétashow-t tervezek!"
Az Index fórumán tanácsokat kaphatunk, hogyan érdemes rakétát illetve robbanóanyagot gyártani, a lelkes fórumozók még a boltban kapható termékek neveit is megadják, hogy biztosra menjünk. De azt mindenkinek a lelkére kötik, hogy csak saját felelősségükre álljanak neki szerelgetni - nincs garancia, hogy aki nekiáll bombát csinálni, nem lesz-e pár testrésszel szegényebb.
A neten több hivatkozást is találok egy legendás kézikönyvre, mely szájhagyományként terjeng az érdeklődők körében: a könyv címe Anarchist Cookbook (Anarchista szakácskönyv - lásd keretes írásunkat), mely hasznos útmutatással szolgál minden önjelölt forradalmárnak illetve terroristának. Több néven is fut az interneten, hol "Terrorist handbook"-nak, hol "terrorists receiptbook"-nak írják. De létezik magyar fordítás is. Könnyedén letölthető. Néhány jó tanács: hogyan kell házilag napalmot készíteni, feltörni egy biztonsági rendszert, hogyan küldjünk levélbombát. A "szakácskönyv" praktikus hangnemben tárgyalja a különböző témaköröket, gyakorlatilag lépésről lépésre vezet be a gerilla-hadviselés rejtelmeibe, melyek elsajátítása nem igényel atomfizikusi előtanulmányokat.
A tűzszerészszakmának persze nem okoz meglepetést felfedezésem, mind a civil, mind a rendőrségi tűzszerészek kiválóan ismerik a művet. Tari János, egy tűzszerészeti vállalkozás vezetője elmondta, hogy előfordult már visszaélés házilag készített robbanóanyagokkal. "Jobb esetben a hivatásos tűzszerészeknek csak a rosszul sikerült kísérlet utáni maradványokat kell eltakarítaniuk, igaz, a bombakészítő ekkor már nem él. Rosszabb esetben a bomba közterületen robban. Valakinek a hátizsákjában robbant fel házi 'önvédelmi eszköze' egy zsúfolt villamoson. Csak a vakszerencsének köszönhető, hogy nem történt komolyabb szerencsétlenség."
Bár a rendőrségi tűzszerészek közül hivatalosan senki sem nyilatkozhat, egy névtelen forrásból megtudom, hogy a magyar lőfegyvertartási törvények szigora miatt egy esetleges "terrorakció" sokkal valószínűbben történhet házilag barkácsolt robbanóanyaggal, mivel a hozzá való eszközök könnyebben beszerezhetők, ráadásul kisebb a lebukás veszélye is.
"Ezt egyszerűen nem lehet kiküszöbölni - állítja egy ismerősöm a Nemzeti Nyomozóirodánál. - Annyit lehet tenni, hogy figyeljük a radikális csoportok mozgását. De az, ha valaki ötven kiló műtrágyát vásárol, még nem feltétlenül gyanús, pláne, ha traktorral parkol a bolt előtt."
Arra a kérdésemre, hogy várhatóak-e ilyen típusú robbantások Magyarországon, senki sem válaszol: nem mernek jóslásokba bocsátkozni, mindenesetre úgy tűnik, hogy a hivatásos tűzszerészek számolnak a dologgal. Este a villamoson támasztom a falat, hatalmas tömeg van, alig férünk el. Egy srác lép mellém, katonai hátizsákkal, bomberdzsekiben. Két megállón keresztül fülelek, ketyeg-e valami a zsákban.
Anarchista Szakácskönyv
Az anarchista szakácskönyvet William Powell írta 1970-ben, tiltakozásul a vietnami háborúban aktív szerepet játszó Egyesült Államok akkori kormányzata ellen, főleg abban a szellemben, hogyan kell megszervezni a polgári ellenállást. A könyv akkoriban hatalmas botrányt kavart, ugyanis több olyan receptet tartalmazott, hogy miként kell házilag robbanóanyagot illetve drogokat készíteni, de a kötetben helyet kapott néhány tipp arra is, hogyan lehet betörni azóta rég elavult telekommunikációs rendszerekbe. A szakácskönyv azonban sosem zárult le igazán, az interneten a mai napig rendszeresek a frissítései, napról napra újabb információkkal.
"Romboló hatás"
A robbanóanyag előállításáról, tartásáról a Btk. 263. § rendelkezik, mely kimondja, hogy az ilyen típusú visszaélés akár 5-8 évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható. Érdekes, hogy magát a robbanóanyag fogalmát a törvény nem adja meg, olyan anyagokat ért alatta, melyek valamilyen hatás alatt rövid időn belül nagy hő, fény, hang, nyomás, feszítő erő kifejtése mellett "romboló hatást váltanak ki". (Tehát érdemes elgondolkodni azon, hordjunk-e magunknál petárdát vagy bármilyen pirotechnikai eszközt zsúfolt helyen. Bármi történik, ennek a törvénynek a hatálya alá kerülünk.) Magyarországon 2003-ban történt házilag készített robbanóanyaggal való viszszaélés: egy fiatalember aceton-peroxiddal (ugyanazzal az anyaggal, melyet többek között az öngyilkos merénylők is használnak) töltött hátizsákja robbant fel a villamoson: nyolc ember sérült meg.
