„Mindenféle fals híresztelésekkel ellentétben nem a kurta baing lett az év hala 2025-ben, hanem az amur. Pedig jelölt sem volt (nem is lehetne, mert nem őshonos), de hát ugye Magyarországon a halakért nem a haltani tudományok szakemberei, hanem a horgászok és az ő nagy testvérük, a MOHOSZ felel” – így kezdődik Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes elkeseredett bejegyzése a Budapest halai nevű Facebook-oldalon.
A poszt utal a Magyar Haltani Társaság minden évben megrendezett internetes szavazására, amelyet az őshonos halfajok népszerűsítése érdekében indítottak.
Az amur Szibéria keleti felén és Kínában őshonos, 1963-ban telepítették be Magyarországra. Bebizonyosodott, hogy ez a faj nem csak jól érzi magát a hazai vizekben, de át is alakítja az életteret, eszi a vízinövényeket, tönkretéve őshonos életközösségeket.
A horgászok körében azonban népszerű, mert nagyon jól küzd a horgon, nagy élmény kifogni, főleg a nagyobb példányait.
Szendőfi azt teszi szóvá, hogy a 2025-re vonatkozó, állami szinten meghatározott horgászrend „példátlanul drasztikus védelemben részesíti” ezt az inváziós halfajt. A horgászok mostantól csak azokat az amurokat tarthatják meg, amelyek testhossza nagyobb 50 centiméternél, de kisebb 80 centiméternél. A többit vissza kell engedni, élve. A kutató szerint ez szakszerűtlen és káros döntés volt.
Hiszen az új szabály szerint a nagy példányok is visszakerülnek a vízbe, tovább alakítják az életteret a maguk szája íze szerint.
Szendőfi figyelmeztet, érdemes elgondolkodni azon, hogyan kerülhet a vizeinkbe 50 centiméternél kisebb amur, amikor a telepítése régóta tilos az uniós és a hazai jogszabályok alapján is. Szerinte úgy, hogy egyrészt annyira alkalmazkodott az itteni körülményekhez, hogy szaporodik, ő is látott amurívást. Másrészt valójában mégis telepítik országszerte, a horgászok kedvében járva, bár illegálisan. Ennek bizonyítására fotót is mellékel (ez a címlapképünk), amelyen az látszik, ahogy a csúszdán a pontyok mellett két amur is becsusszan egy tóba. Azt nem árulja el, hol készült a kép, de azt állítja, rengeteg ilyen felvétele van: „az egész országban ezt csinálják, sokszor a szakmailag felkészültebb középvezetők tudta nélkül, tógazdasági halászok és a halat szállító alkalmazottak magánakciójaként. Az amur letarol a vízben minden növényzetet, és a parton is, ameddig eléri. Ezzel az őshonos halaink ívóhelyét teljesen megszünteti. Ezért aztán »bevett« dolog, hogy a tógazda, akitől a halat rendelik, akkor is rak amurt a szállítmányba, ha a megrendelő nem kéri. Hiszen ha kevesebb ívóhely lesz az általa kezelt vízben, akkor kisebb lesz a természetes halszaporulat, így a következő évben is tógazdaságból rendelik majd a halat, s pörög a biznisz” – írja a kutató.
Ezzel a jelenséggel az a gond, hogy hozzájárul ahhoz, hogy például az év halának megválasztott, tényleg eltűnőfélben lévő kurta baing és a társai idővel tényleg kivesszenek a hazai vizekből, de a még nagy számban élő, szintén növényzetre ívó őshonos fajok is hátrányt szenvednek, így a csuka, a vörösszárnyú keszeg, a sügér és a süllő.
