A Tisza-tó példáján szemléltette a folyóduzzasztás negatív környezeti hatásait Szendőfi Balázs halbiológus a Magyar Tudományos Akadémia által rendezett Tudományünnepen. Előadása, amelyről a Telex tudósított, azért nagyon érdekes, mert ő is részt vett Ljasuk Dimitry és Fehér Zoltán mellett Az ember alkotta paradicsom című természetfilm készítésében.
A film arról szól, milyen most az ötven éve víztározóként létrehozott Tisza-tó, és mennyire gazdag az élővilága.
Szendőfi azonban óva int attól, hogy erre a tóra úgy tekintsünk, mint valami vadvízországra, mert nem természetes úton jött létre, és amikor megszületett, végzetesen megváltoztatta a folyó életét.
Abszurd helyzet – magyarázta a halbiológus –, hogy a Tisza-tavi Ökocentrum egyik látványossága, a viza – amely valaha akár hétméteresre is megnőtt – pont azért tűnt el a Dunából és a Tiszából, mert a román–szerb határon épült dunai duzzasztómű, a Vaskapu megakadályozza, hogy ez a hal feljusson ide. Ugyanis árral szemben úszva 33 méteres szintkülönbséget kellene legyőzniük a vizáknak, és erre egy halfaj sem képes.
A duzasztóművek mellé szokás hallépcsőket építeni, de ezeken egy sor halfaj nem tud feljutni. A ponty például igen – Szendőfi ezért is pontyvédműnek nevezte a duzzasztókat.
A Tisza-tóban valóban ötvennél több halfaj található, de a jellemzően áramláskedvelő fajok kiszorultak onnan. A kiskörei duzzasztás 1973-ban kezdődött, és ott csak 6-7 méter a szintkülönbség, amit a fölfelé úszó halaknak le kellene küzdeniük, ha át akarnának jutni a duzzasztó szakaszán, és ez a viza kisebb testű rokonának, a kecsegének leküzdhetetlen akadály. Ez a faj a Közép-Tisza vidékén még előfordul, de a vízlépcső feletti folyamkilométereken szinte teljesen eltűnt.
A Tisza-tóban pedig mostanában az őshonos állóvízi fajok is – mint a harcsa, a bagolykeszeg és a sügér – visszaszorulnak, miközben az inváziós fajok, mint az ezüstkárász, az amur és a fehér busa, terjednek.
Ez nem magyar sajátosság, Szendőfi adatai szerint a duzzasztás hatására a 19. század óta az európai folyókon az őshonos halak állománya 90 százalékkal csökkent, mivel a vízlépcsők fölött lelassul a víz, leülepedik a hordalék, teljesen más élőhely jön létre, mint amilyen volt azelőtt. A Tisza-tó mázlija Szendőfi szerint, hogy annak idején siettek az elárasztással, így elmaradt a komolyabb tereprendezés, ennek köszönhetően nem egy egybefüggő, sivár, hanem mozaikos élőhely jött létre.
A biológus arra is kitért, hogy bár a duzzasztókat azért hozzák létre, hogy energiát termeljenek és öntözővizet biztosítsanak, hosszú távon károsan hatnak a talajvízszintre. A duzzasztóművek fölött ragadt hordalékot német és osztrák Duna-szakaszokon teherautókkal hordják lejjebb, hogy a meder ne változzon számottevően.
„Egy folyó duzzasztása olyan, mint egy trombózis, vagy egy infarktus, felül ödémás állapot alakul ki. Tudjuk, hogy ez mit jelent a saját szervezetünkre, de ilyen hatása van az élőhelyekre is” – érzékeltette a halbiológus. A gát mint plakk vagy vérrög, megakadályozza a szabad áramlást.
Az élővilág átalakulásának látványos jele, hogy a tiszavirág a Tisza-tó vidékéről eltűnik, és fölötte is el fog tűnni. Ezt azért gondolja, mert a Körösökön, amelyeket korábban kezdtek duzzasztani, mint a Tiszát, épp most omlik össze e rovar populációja.
Szendőfi kitért a csongrádi vízlépcső tervére is. Az a véleménye, hogy ha az megépül, a legsűrűbb tiszavirág-állomány, a még stabil kecsegeállomány is elfogyna, ahogyan végleg eltűnne a többi áramláskedvelő faj, mint a selymes durbincs és a menyhal. Az előadó azt gondolja, nem kell elvetni eleve a mérnöki megoldásokat, de a vízlépcsők helyett célszerűbb lenne az árvizeket olyan területekre vezetni, amelyek a településektől messzebb vannak, de alacsony fekvésűek. Ezeket a földeket nem szántóként kellene művelni, és nem kellene vagyonokat költeni a vízmentesítésükre.
A címlapkép Az ember alkotta paradicsom című film egy kockája, Ljasuk Dimitry látható rajta
