Boris, a komisz ciklon

Jön a víz!

Tudomány

Talán az utóbbi időszak legnagyobb természeti katasztrófájával szembesül Közép-Európa jó része: közvetlenül a forró, hónapokon át száraz nyár után váratlan lehet az özönvíz, pedig e két természeti jelenség távolról sem független egymástól.

 

Régóta tudható: a természeti eredetű csapások leginkább akkor vágnak az elevenünkbe, ha nem számítunk rájuk. Jelen esetben a tikkasztó előzmények alapján nai­van még úgy vélhettük, hogy legkevésbé a csapadékkal járó lehűlés fenyeget minket. Minden idők tán legmelegebb nyarán vagyunk túl; nem csak nálunk, de Európa jelentős részén is hasonlóan extrém hőmérsékleti értékeket tapasztalhattak meg, bár térségenként valamelyest eltérő jellegzetességekkel. Míg a június még csak-csak hozta az elvárható csapadékmennyiséget, a július–augusztus már rendkívül száraz volt, és a forróság kitartott a kalendáriumi nyár végét követően, szeptember első nyolc napján is.

Voltaképpen meglepetés volt, hogy a meleg nem lassan csengett le, hanem szinte egyik napról a másikra lett hirtelen vérbeli ősz, mégpedig egy, a műholdfelvételeken különösen látványos, 4 ezer kilométer (!) hosszú, hullámzó frontrendszer hatására, mely az Északi-sarkkör vidékétől a Líbiai-sivatag belsejéig húzódott. Ennek a déli szakaszáról, az Alpoktól délre szokás szerint lefűződött egy mediterrán ciklon is, amelyet a Földközi-tenger rendkívüli módon felmelegedett vizéből származó pára és részben az Afrika északnyugati része felől érkező szokatlanul nedves szubtrópusi légtömegek tápláltak – ez vetett végett egy nap alatt (szeptember 8-ról 9-re fordulva) az idei meteorológiai nyárnak. S ha ennyi nem lett volna elég, ugyanez a mechanizmus lejátszódott néhány nappal később, de immár sokkal pusztítóbb következményekkel.

A jelenség egyik titka, hogy a forró levegőt hosszú időre becsapdázó hőkupolák szívósan kitartó időjárási rendszerek ugyan, ám gondoskodnak arról is, hogy örökségük ne legyen tartós. A hőség által érintett tengerek (a Földközi-tenger és annak szinte minden melléktengere, az Adriai-, a Tirrén-, az Égei-, a Jón- vagy éppen a Fekete-tenger) gigantikus mennyiségű vízpárát szolgáltatnak a hőkupola összeomlása nyomán amúgy is megérkező és szorgosan esőt gyártó időjárási rendszereknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.