Boris, a komisz ciklon

Jön a víz!

Tudomány

Talán az utóbbi időszak legnagyobb természeti katasztrófájával szembesül Közép-Európa jó része: közvetlenül a forró, hónapokon át száraz nyár után váratlan lehet az özönvíz, pedig e két természeti jelenség távolról sem független egymástól.

 

Régóta tudható: a természeti eredetű csapások leginkább akkor vágnak az elevenünkbe, ha nem számítunk rájuk. Jelen esetben a tikkasztó előzmények alapján nai­van még úgy vélhettük, hogy legkevésbé a csapadékkal járó lehűlés fenyeget minket. Minden idők tán legmelegebb nyarán vagyunk túl; nem csak nálunk, de Európa jelentős részén is hasonlóan extrém hőmérsékleti értékeket tapasztalhattak meg, bár térségenként valamelyest eltérő jellegzetességekkel. Míg a június még csak-csak hozta az elvárható csapadékmennyiséget, a július–augusztus már rendkívül száraz volt, és a forróság kitartott a kalendáriumi nyár végét követően, szeptember első nyolc napján is.

Voltaképpen meglepetés volt, hogy a meleg nem lassan csengett le, hanem szinte egyik napról a másikra lett hirtelen vérbeli ősz, mégpedig egy, a műholdfelvételeken különösen látványos, 4 ezer kilométer (!) hosszú, hullámzó frontrendszer hatására, mely az Északi-sarkkör vidékétől a Líbiai-sivatag belsejéig húzódott. Ennek a déli szakaszáról, az Alpoktól délre szokás szerint lefűződött egy mediterrán ciklon is, amelyet a Földközi-tenger rendkívüli módon felmelegedett vizéből származó pára és részben az Afrika északnyugati része felől érkező szokatlanul nedves szubtrópusi légtömegek tápláltak – ez vetett végett egy nap alatt (szeptember 8-ról 9-re fordulva) az idei meteorológiai nyárnak. S ha ennyi nem lett volna elég, ugyanez a mechanizmus lejátszódott néhány nappal később, de immár sokkal pusztítóbb következményekkel.

A jelenség egyik titka, hogy a forró levegőt hosszú időre becsapdázó hőkupolák szívósan kitartó időjárási rendszerek ugyan, ám gondoskodnak arról is, hogy örökségük ne legyen tartós. A hőség által érintett tengerek (a Földközi-tenger és annak szinte minden melléktengere, az Adriai-, a Tirrén-, az Égei-, a Jón- vagy éppen a Fekete-tenger) gigantikus mennyiségű vízpárát szolgáltatnak a hőkupola összeomlása nyomán amúgy is megérkező és szorgosan esőt gyártó időjárási rendszereknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.