Interjú

„Minden más tekintetben kudarc”

Rácz Lajos környezet- és klímatörténész, a Szegedi Tudományegyetem professzora

Tudomány

A Kárpát-medence népessége korábban jól alkalmazkodott a változó éghajlathoz és természeti környezethez – kérdés, hogyan birkózunk meg a szűkebb régiónkban különösen drámai hatású jelenlegi klímaváltozás következményeivel, amelyeket tovább súlyosbít a természeti környezetbe való többrendbeli oktalan beavatkozásunk.

 

Magyar Narancs: Egyedi interdiszciplináris tudományterületekkel foglalkozik: klímatörténettel, illetve környezettörténettel. Mennyire új fejlemény a természet- és társadalomtudományi megközelítések e szintézise?

Rácz Lajos: Ennek akad egy személyes és egy tudománytörténeti vonatkozása is. Egy Csökmő nevű kelet-magyarországi, bihari faluban nőttem föl, tulajdonképpen elkaptam még valamit a tradicionális világból: a szüleim hat osztályt végzett parasztemberek voltak, és ha a mezőgazdasági munkák kerülnek szóba, akkor nekem nem kell lexikonokat és tankönyveket tanulmányozni. Másrészről tudni kell, hogy a magyar történettudomány mindmáig hozzávetőleg 70–75 százalékban politikatörténettel foglalkozik, ami iránt kevés vonzalmat éreztem. Földrajz–történelem szakot végeztem a szegedi egyetemen, a történelemhez van több tehetségem, de földrajzból voltak jobb tanáraim. Mind a két dolog érdekelt, és amikor kerestem ezt a határterületet a kettő között, akkor adta magát a történeti földrajz: a természeti környezet olyan sebességgel és olyan dinamikával tud változni, hogy az mindenképpen hatással van az emberi lehetőségekre. Az új szemlélet kialakításáért sokat tett a francia Annales-iskola, amelynek az eredményei hozzánk is beszivárogtak – ráadásul éppen 1983 és 1988 között végeztem az egyetemet, és akkorra már eljutott Magyarországra is az 1970-es években indult ökológiai gondolkodás és mozgalmak hatása. Ezt követően is, mondhatni, jó időben, jó helyen voltam: bekerültem a nyugati egyetemi-kutatói világba, ekkor jött a képbe a környezettörténet. Az ökológiai gondolkodás sem véletlenül Amerikában született meg, hiszen a természeti környezet kulcsfontosságú szerepet játszott az ország születésében is: ott alapították az első nemzeti parkot, a Yellowstone-t, még 1872-ben.

MN: Természeti környezetünk látszólag stabil, ezzel szemben igen változékony, amit éghajlatnak vagy klímának hívunk. Ezt sokan összekeverik az időjárással. Voltaképpen hogyan definiálná a klíma fogalmát?

RL: Definíció szerint a légkör állapotának átlagait és szélsőértékeit jelenti, 30 évre vonatkoztatva. Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik 30 évet választjuk: amikor én egyetemista voltam, akkor úgy tanultam, hogy az ország éghajlatát az 1901–1960 közötti időszaknak az átlagai és a szélsőértékei határozzák meg. Amikor kutató lettem (1988-tól), gyorsan váltottak, és 1961–1990 volt a referencia-időszak határa. Jelenleg viszont már az 1991–2020 közötti időszak a sztenderd: ennek a három évtizednek az átlagértékei és a szélsőértékei jelentik a klímát, annak referenciaadatait és referencia-időszakát. Ennyi időre van szükség, hogy valamit tudjunk mondani a világunk állapotáról, a normális vagy a várható szélsőértékeiről. Részint tudományos tapasztalat, részint pedig statisztikai megállapítások nyomán jutottak erre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.