Interjú

„Minden más tekintetben kudarc”

Rácz Lajos környezet- és klímatörténész, a Szegedi Tudományegyetem professzora

Tudomány

A Kárpát-medence népessége korábban jól alkalmazkodott a változó éghajlathoz és természeti környezethez – kérdés, hogyan birkózunk meg a szűkebb régiónkban különösen drámai hatású jelenlegi klímaváltozás következményeivel, amelyeket tovább súlyosbít a természeti környezetbe való többrendbeli oktalan beavatkozásunk.

 

Magyar Narancs: Egyedi interdiszciplináris tudományterületekkel foglalkozik: klímatörténettel, illetve környezettörténettel. Mennyire új fejlemény a természet- és társadalomtudományi megközelítések e szintézise?

Rácz Lajos: Ennek akad egy személyes és egy tudománytörténeti vonatkozása is. Egy Csökmő nevű kelet-magyarországi, bihari faluban nőttem föl, tulajdonképpen elkaptam még valamit a tradicionális világból: a szüleim hat osztályt végzett parasztemberek voltak, és ha a mezőgazdasági munkák kerülnek szóba, akkor nekem nem kell lexikonokat és tankönyveket tanulmányozni. Másrészről tudni kell, hogy a magyar történettudomány mindmáig hozzávetőleg 70–75 százalékban politikatörténettel foglalkozik, ami iránt kevés vonzalmat éreztem. Földrajz–történelem szakot végeztem a szegedi egyetemen, a történelemhez van több tehetségem, de földrajzból voltak jobb tanáraim. Mind a két dolog érdekelt, és amikor kerestem ezt a határterületet a kettő között, akkor adta magát a történeti földrajz: a természeti környezet olyan sebességgel és olyan dinamikával tud változni, hogy az mindenképpen hatással van az emberi lehetőségekre. Az új szemlélet kialakításáért sokat tett a francia Annales-iskola, amelynek az eredményei hozzánk is beszivárogtak – ráadásul éppen 1983 és 1988 között végeztem az egyetemet, és akkorra már eljutott Magyarországra is az 1970-es években indult ökológiai gondolkodás és mozgalmak hatása. Ezt követően is, mondhatni, jó időben, jó helyen voltam: bekerültem a nyugati egyetemi-kutatói világba, ekkor jött a képbe a környezettörténet. Az ökológiai gondolkodás sem véletlenül Amerikában született meg, hiszen a természeti környezet kulcsfontosságú szerepet játszott az ország születésében is: ott alapították az első nemzeti parkot, a Yellowstone-t, még 1872-ben.

MN: Természeti környezetünk látszólag stabil, ezzel szemben igen változékony, amit éghajlatnak vagy klímának hívunk. Ezt sokan összekeverik az időjárással. Voltaképpen hogyan definiálná a klíma fogalmát?

RL: Definíció szerint a légkör állapotának átlagait és szélsőértékeit jelenti, 30 évre vonatkoztatva. Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik 30 évet választjuk: amikor én egyetemista voltam, akkor úgy tanultam, hogy az ország éghajlatát az 1901–1960 közötti időszaknak az átlagai és a szélsőértékei határozzák meg. Amikor kutató lettem (1988-tól), gyorsan váltottak, és 1961–1990 volt a referencia-időszak határa. Jelenleg viszont már az 1991–2020 közötti időszak a sztenderd: ennek a három évtizednek az átlagértékei és a szélsőértékei jelentik a klímát, annak referenciaadatait és referencia-időszakát. Ennyi időre van szükség, hogy valamit tudjunk mondani a világunk állapotáról, a normális vagy a várható szélsőértékeiről. Részint tudományos tapasztalat, részint pedig statisztikai megállapítások nyomán jutottak erre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.