Magyar Narancs: Egyedi interdiszciplináris tudományterületekkel foglalkozik: klímatörténettel, illetve környezettörténettel. Mennyire új fejlemény a természet- és társadalomtudományi megközelítések e szintézise?
Rácz Lajos: Ennek akad egy személyes és egy tudománytörténeti vonatkozása is. Egy Csökmő nevű kelet-magyarországi, bihari faluban nőttem föl, tulajdonképpen elkaptam még valamit a tradicionális világból: a szüleim hat osztályt végzett parasztemberek voltak, és ha a mezőgazdasági munkák kerülnek szóba, akkor nekem nem kell lexikonokat és tankönyveket tanulmányozni. Másrészről tudni kell, hogy a magyar történettudomány mindmáig hozzávetőleg 70–75 százalékban politikatörténettel foglalkozik, ami iránt kevés vonzalmat éreztem. Földrajz–történelem szakot végeztem a szegedi egyetemen, a történelemhez van több tehetségem, de földrajzból voltak jobb tanáraim. Mind a két dolog érdekelt, és amikor kerestem ezt a határterületet a kettő között, akkor adta magát a történeti földrajz: a természeti környezet olyan sebességgel és olyan dinamikával tud változni, hogy az mindenképpen hatással van az emberi lehetőségekre. Az új szemlélet kialakításáért sokat tett a francia Annales-iskola, amelynek az eredményei hozzánk is beszivárogtak – ráadásul éppen 1983 és 1988 között végeztem az egyetemet, és akkorra már eljutott Magyarországra is az 1970-es években indult ökológiai gondolkodás és mozgalmak hatása. Ezt követően is, mondhatni, jó időben, jó helyen voltam: bekerültem a nyugati egyetemi-kutatói világba, ekkor jött a képbe a környezettörténet. Az ökológiai gondolkodás sem véletlenül Amerikában született meg, hiszen a természeti környezet kulcsfontosságú szerepet játszott az ország születésében is: ott alapították az első nemzeti parkot, a Yellowstone-t, még 1872-ben.
MN: Természeti környezetünk látszólag stabil, ezzel szemben igen változékony, amit éghajlatnak vagy klímának hívunk. Ezt sokan összekeverik az időjárással. Voltaképpen hogyan definiálná a klíma fogalmát?
RL: Definíció szerint a légkör állapotának átlagait és szélsőértékeit jelenti, 30 évre vonatkoztatva. Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik 30 évet választjuk: amikor én egyetemista voltam, akkor úgy tanultam, hogy az ország éghajlatát az 1901–1960 közötti időszaknak az átlagai és a szélsőértékei határozzák meg. Amikor kutató lettem (1988-tól), gyorsan váltottak, és 1961–1990 volt a referencia-időszak határa. Jelenleg viszont már az 1991–2020 közötti időszak a sztenderd: ennek a három évtizednek az átlagértékei és a szélsőértékei jelentik a klímát, annak referenciaadatait és referencia-időszakát. Ennyi időre van szükség, hogy valamit tudjunk mondani a világunk állapotáról, a normális vagy a várható szélsőértékeiről. Részint tudományos tapasztalat, részint pedig statisztikai megállapítások nyomán jutottak erre.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
