A honi – a világban máshol tapasztalhatókhoz hasonlóan szintén sziszifuszi – drogellenes küzdelemben újabb mérföldkő, hogy múlt héttől kezdve él az a kormányrendelet, mely többek között gondosan felsorolja a bármilyen szempontból kontroll alá vont kemikáliákat, úgymond kábítószereket, illetve hatásuk alapján a központi idegrendszert befolyásoló (pszichotróp) anyagokat és gyógyszeralapanyagokat. Leggyakrabban persze a rendelet részét képező úgynevezett C listát emlegetik, amelyen nem csupán szimpla vegyületek, de egész vegyületcsoportok, kémiai családok szerepelnek (ezért is nevezhetik ezt generikus listának). Ez a C lista nem egyszerűen az eddig kreatív vegyészi munkával előállított úgynevezett dizájner drogokat tartalmazza – rákerült még számos pszichoaktív növényi származék, mint az ibogain vagy a látnokzsálya (Salvia divinorum) kivonatában található Szalvinorin-A, no és persze régi ismerősünk, a Ginaként árult prodrog GBL, azaz gamma-butirolakton is. (A Gina alapos ismertetését lásd itt.) Emellett a lista azokat a vegyületeket is tartalmazza, melyeket az e szempontból is fékezhetetlen emberi agyvelő képes kitalálni, majd a modern kémia kreativitást segítő eszközrendszerével megvalósítani. A módszer módfelett egyszerű, sokan leírták már, bár nyilván riasztónak hat azok számára, akik zsigerből gyűlölték a kémiát (ez a faktor nem lebecsülendő szerepet játszik az efféle barkácsszerekkel szembeni ellenérzések kialakulásában). Egy metilcsoport lecserélése itt, egy hidroxilcsoport beillesztése ott, esetleg egy bónusz gyűrűs szerkezet beiktatása amott – gyerekjáték azoknak, akik legalább konyhai szinten megismerkedtek a szerves kémia rejtelmeivel. A gond csak az, hogy az említett dizájner drogok, melyek korábban is jelentős szegmenst képviseltek az egyáltalán nem támogatott tudatmódosító szerek kínálati menüjében, úgy három éve kezdték átvenni a vezető szerepet náluk jobban ismert (vagy, mint kitérünk rá: ismerni vélt) vetélytársaiktól. Ebben szerepet játszott az a tény is, hogy akkoriban több országban is megszigorították az eddig legnépszerűbb partidrog, az Ecstasy (kémiai nevét rövidítve az MDMA) előállításához szükséges úgynevezett perkurzor anyagok forgalmát. Így azután valami más kellett a helyükre, s a pótlás érkezett is sorban (a tavalyig legnépszerűbb dizájner drogokról itt írtunk), ahogy sorra tiltották be az egyes delikvenseket.
Fotó: MTI
Ráadásul az új partidrogok felfutását követően, úgy tűnik, visszajöttek a régiek is: az európai drogpiacon ismét lehet kapni jó minőségű Ecstasyt (ahogy például Hollandiában soha nem is roppant meg a forgalma). Mostanra azután elege lett a jogszabályalkotóknak abból, hogy folyton csak futnak a kreatív vegyészkedők után, inkább megpróbálnak eléjük lőni (akár a vadász a nyúlnak…), s előre becélozni azokat a fejlesztési irányokat, melyeket a ravasz drogfejlesztők kitalálnak. A most megalkotott C lista természetesen szorosan kapcsolódik az A listához, melyen definíció szerint a „Kábítószerek” vannak, meg a B listához, melyen a „Pszichotróp anyagok” szerepelnek. Ebben persze sok következetesség nincsen (ENSZ-egyezmények jegyzékeinek átvétele annál több): az A listások is pszichotróp anyagok, míg a B listán rengeteg rekreációs drogként használt vegyület szerepel – kiegészülve mondjuk a legnépszerűbb antidepresszánsokkal. A rajta szereplő anyagok (vegyületek, illetve még inkább vegyületcsoportok) előállítása, forgalmazása, exportja és importja immár törvénybe ütközik – megszerzésük és fogyasztásuk viszont nem. A C lista, mely hivatalosan az „Új pszichoaktív anyagok jegyzéke” nevet viseli, nem könnyű olvasmány. Sem az egyszerű, eddig nagyjából legálisan (habár hatósági vegzatúráktól nem menetesen) végzett dizájnerdrog- vagy herbálcucc-kereskedelmi tevékenységüktől elriasztani vélt terjesztők, sem a mezei fogyasztók nem fognak könnyen eligazodni az olyan kifejezéseken, mint például „Azok a katinon (2-amino-1-fenilpropán-1-on) szerkezeti részt tartalmazó vegyületek, a bupropion kivételével, amelyekben a propán-1-on szerkezeti egység 3-as helyzetű szénatomja legfeljebb 3 szénatomos alkilcsoportot tartalmazhat”. Na, az ilyen anyagok gyártásától például tessék tartózkodni!
A dizájner drogokkal szembeni főbb kifogások egyrészt megegyeznek azokkal az érvekkel, melyeket általában a specifikálatlanul felcímkézett – ám a költségvetési bevételt hozó legális drogoktól szigorúan, habár voluntarista alapon elválasztott – „drogokkal” szemben hoznak fel. Ezek gyakorta kimerülnek abban, hogy a „drog” rossz, és gyakoribb, sőt már alkalmi használatuk előbb-utóbb halálhoz vezet – ami speciel a túrós buktára is igaz. Sokkal megfontolandóbbak azok az érvek, melyek szerint eme új anyagok hatásmechanizmusa még ismeretlen, s a fogyasztók maguk is kísérleti nyulak, akiken gyakorlatilag most élőben tesztelik le az új kemikáliák hatását. Amiképpen, tesszük hozzá, így történt ez a korábban bevezetésre került, ma már megszokottnak számító „patinás” vetélytársaikkal – azok „klinikai vizsgálata” is az életben, meglehetősen kevéssé ellenőrzött körülmények között történt. (Csak félve jegyeznénk meg: talán itt lenne az ideje egy olyan követő vizsgálatnak, amelynek során a 10-15-20 évvel ezelőtt rendszeresen stimulánsokat, például amfetaminféléket használó, ám az ellátóhálózatba akkoriban, s azóta többnyire be nem került fogyasztói csoportok mai egészségügyi állapotát mérnék fel – önkéntes alapon, anonim módon. Egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy ennek lefolytatását segítené a drogokkal kapcsolatos mostani törvényi, jogi, illetve társadalmi környezet.)
Látnokzsálya: rákerült a listára
A C listától most azt várják, hogy egyrészt csökkenjen az ilyesféle anyagok forgalma – azaz már megint a kínálatot akarják csökkenteni, nem tanulva a korábbi (pláne más európai országokban szerzett) tapasztalatokból: ha a kereslet változatlan, úgy pusztán a hozzáférés megnehezítése nem fogja csökkenteni a fogyasztást. A magától értetődően ideiglenes C listán szereplő anyagokra megfelelő kockázatértékelés is vár, amit – más szakmai szervezetekkel és szakértőkkel való konzultáció után – az Országos Addiktológiai Centrumnak kell elvégeznie. Sziszifuszi munka lesz, annyit mondhatunk, pláne, hogy az új szerekkel kapcsolatban szinte semmilyen tapasztalati adat sem áll rendelkezésre. Ennek nyomán derül ki, hogy hová kerül tovább az érintett hatóanyag, ahogy ők tesznek javaslatot arra is, milyen új szerek kerüljenek fel a C listára – ugyanakkor a vegyületcsoportok mindenképpen ottmaradnak a generikus alapú lajstromon. Éppenséggel az is izgalmas, hogy a C listára kerüléshez a jogszabály olyan kritériumokat ad meg, melyek tökéletesen illenek az alkoholra is (amely, hogy a jogszabály szavait idézzük, kiválthat függőségi állapotot és a központi idegrendszer izgalmát vagy depresszióját [sic!], mely hallucinációkat vagy motoros, vagy ítélőképességi, vagy magatartásbeli, vagy felfogóképességi, vagy kedélyállapoti zavarokat hoz létre, stb. – melyikünk ne tudná…)
De nem kell félnünk, hipokrita kormányzataink sosem általában a drogok, hanem nemzeti tudatmódosítónk, az alkohol vélelmezett vetélytársai ellen küzdenek.
Aki pedig eseti kutatási engedélyt szeretne bármely, a fenti listákon található pszichoaktív anyagra, az jól kösse fel az alsóneműt: a rendelet rendkívül szigorú, pontokba szedett feltételek teljesülése esetén engedi az ilyen tevékenységet.
S bár most vállvetve lelkesedik a drogellenes háború megnyert csatájáról Réthelyi miniszter és már a második héten kevesebb beteggel találkozó Zacher toxikológus, ne felejtsük el, hogy eddig minden drogpiaci zavart sikerült kiiktatnia a szorgalmas aktoroknak. Amíg az óriási kereslet és a tiltás által is magasan tartott árak ilyen haszonnal kecsegtetnek, addig pörögni fog a gazdaságnak ez az ismét jól befeketített ága.
