Kiállítás: A dolmánytól az estélyi pizsamáig (Párizs és Budapest a divat tükrében)

  • - kovácsy -
  • 2003. június 26.

Tudomány

Divattörténeti szemelvénygyűjteményben téblábolhatunk egész nyáron át a budai Várban. El lehet ámuldozni szövetek és hímzések finomságán, fodrok és uszályok hívságán, régi korok szokásainak különc szeszélyein - kinek-kinek kedve szerint.

Divattörténeti szemelvénygyűjteményben téblábolhatunk egész nyáron át a budai Várban. El lehet ámuldozni szövetek és hímzések finomságán, fodrok és uszályok hívságán, régi korok szokásainak különc szeszélyein - kinek-kinek kedve szerint.Ha volna választási lehetőség, szívesebben tölteném az időt az öltözködés történetének apró furcsaságai között szemezgetve aprólékosan - más időtöltéseket most meg sem említve -, de a téma keretein belül igazán nincs helye a fanyalgásnak. FranciArt van, viszonozva az ottani tavalyi MagyArtot, és a párizsi divatmúzeum igazán tisztességes anyagot hozott ide - nyilván volt miből. Az itteni szervezők igyekeztek állni a versenyt, elő is rukkoltak néhány igazán komoly darabbal, egy 270 éves dolmánnyal például, hogy rögtön az egyik jeles tárgyat említsem. Mondott dolmány ugyanis épp- olyan aprólékosan és gazdagon hímzett, mint korabeli francia megfelelői. Már a kiállítás elején megállapítható továbbá, hogy a kissé sisakszerű, díszes házisapkák terén szintén nem maradtak el a Bécsben feszítő honi nagyurak a versailles-i udvarban pipiskedő kollégáiktól az otthon falai között sem, miközben az úgynevezett magyaros viselet arrafelé is színesítette az udvari divatot. Hogy aztán az öltözködés körüli hercehurcák szakirányúan munkamegosztásos könnyítése terén is hoztuk-e az ottani szintet, erre nem válaszol a kiállítás (nem is kérkedik a teljesség igényével), viszont egy - még mindig XVIII. századi - francia rézmetszeten megfigyelhető, hogy a frissen ébredt francia dáma utasításait írnok leste, miközben egy lakáj kávéscsészével penderült elé, társalkodónője pedig friss pletykákkal vonta el a figyelmét az öltöztetőasszonyról, aki lelkes igyekezettel tuszkolta harisnyába kényes-hamvas lábfejét.

A pazarló udvari eleganciával szemben aztán utat tört a gyakorlatias ésszerűség, amit egy többféle ruhaderékkal (ma topnak mondanánk) kiegészíthető alapruha szemléltet. A szalonbeli férfiak pedig kitörtek a súlyos háziköntös rabságából, mi több, felvilágosult gondolkodók portréját, allegorikus építészettörténeti motívumokat vagy éppen hőlégballont hímeztettek mellényzsebük fölé, ily módon fejezve ki a haladó gondolatiság melletti elkötelezettségüket, egyszersmind megelőlegezve a feliratos póló unalomba fúló, az eleganciával viszont annál elkötelezettebben dacoló divatját.

A férfinak Voltaire, a nőnek a férj - jelzi a XIX. század Franciaországában divatos esküvői ládika, amelyet eljegyzéskor volt szokásos a menyasszonynak ajándékozni. A díszes készlet a misekönyv, legyező és jegyzetfüzet (!) mellett a vőlegény arcmásával díszített pénztárcát is tartalmazott, melynek alighanem könnyelmű kikattintását és ürítgetését volt hivatott feddőleg kordában tartani a gondterhelt zordonságukban is nemes vonások megpillantása.

Lendületes léptekkel szökken át a kiállítás az évtizedeken, amikor megjelentek a különféle vállgallérok, mantillák és látogatóköpenyek, s máris övtáskák, neszesszerek, a XX. század elején dívó hegyes orrú, orsó sarkas cipő, a Richelieu világában járunk, messziről intve a múló idő távolába vesző, mai szemmel meglehetősen piperkőcnek látszó, dörzsölt bíborosnak, de hovatovább a Proust által Guermantes hercegnőként megörökített, báli ruhában lefotografált Greffulhe grófnénak is. Az angol kosztüm divatja után - némi világháborús kitérővel - már a húszas évek emancipált, fiús lánya, a garconne jelöli ki a divat további irányát. Rövid, lesimított haja, vékony teste szinte megelőlegezi a későbbi-mai manökenidolt, aki a hétköznapi asszonylét konkrétságából a valóságon és már-már nemén is kívülre emeli a légiesen elvont nőt. Elérhetetlensége a végtelenség nagyszerűségét kölcsönzi mind a hasonlóság, mind a birtoklás utáni vágyakozásnak, a divattervezői fantázia lehetőségeiről nem is szólva.

Az utolsó hetven év divatfejleményeiről a részletekkel kevéssé pepecselő, bátran szeszélyes képet kapunk, amelyet karakteres hangsúlyokkal színez a harmincas évek luxushajóútjaira ajánlott estélyi pizsama Lucien Lelong divatházából vagy Audrey Hepburn és más hírességek egy-egy, húsz évvel későbbi kalapja. A bátor modernség mulandóságát pedig egy geometrikus mintázatú miniruha szemlélteti, amelyen a kívülre szabott fehér bugyiforma gondolatgazdagsága ellenére is kissé esetlennek tűnik a tangamércével mérő tekintet számára.

- kovácsy -

Budapesti Történeti Múzeum - Vármúzeum, nyitva szeptember 28-ig

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.