Kiállítás: A dolmánytól az estélyi pizsamáig (Párizs és Budapest a divat tükrében)

  • - kovácsy -
  • 2003. június 26.

Tudomány

Divattörténeti szemelvénygyűjteményben téblábolhatunk egész nyáron át a budai Várban. El lehet ámuldozni szövetek és hímzések finomságán, fodrok és uszályok hívságán, régi korok szokásainak különc szeszélyein - kinek-kinek kedve szerint.

Divattörténeti szemelvénygyűjteményben téblábolhatunk egész nyáron át a budai Várban. El lehet ámuldozni szövetek és hímzések finomságán, fodrok és uszályok hívságán, régi korok szokásainak különc szeszélyein - kinek-kinek kedve szerint.Ha volna választási lehetőség, szívesebben tölteném az időt az öltözködés történetének apró furcsaságai között szemezgetve aprólékosan - más időtöltéseket most meg sem említve -, de a téma keretein belül igazán nincs helye a fanyalgásnak. FranciArt van, viszonozva az ottani tavalyi MagyArtot, és a párizsi divatmúzeum igazán tisztességes anyagot hozott ide - nyilván volt miből. Az itteni szervezők igyekeztek állni a versenyt, elő is rukkoltak néhány igazán komoly darabbal, egy 270 éves dolmánnyal például, hogy rögtön az egyik jeles tárgyat említsem. Mondott dolmány ugyanis épp- olyan aprólékosan és gazdagon hímzett, mint korabeli francia megfelelői. Már a kiállítás elején megállapítható továbbá, hogy a kissé sisakszerű, díszes házisapkák terén szintén nem maradtak el a Bécsben feszítő honi nagyurak a versailles-i udvarban pipiskedő kollégáiktól az otthon falai között sem, miközben az úgynevezett magyaros viselet arrafelé is színesítette az udvari divatot. Hogy aztán az öltözködés körüli hercehurcák szakirányúan munkamegosztásos könnyítése terén is hoztuk-e az ottani szintet, erre nem válaszol a kiállítás (nem is kérkedik a teljesség igényével), viszont egy - még mindig XVIII. századi - francia rézmetszeten megfigyelhető, hogy a frissen ébredt francia dáma utasításait írnok leste, miközben egy lakáj kávéscsészével penderült elé, társalkodónője pedig friss pletykákkal vonta el a figyelmét az öltöztetőasszonyról, aki lelkes igyekezettel tuszkolta harisnyába kényes-hamvas lábfejét.

A pazarló udvari eleganciával szemben aztán utat tört a gyakorlatias ésszerűség, amit egy többféle ruhaderékkal (ma topnak mondanánk) kiegészíthető alapruha szemléltet. A szalonbeli férfiak pedig kitörtek a súlyos háziköntös rabságából, mi több, felvilágosult gondolkodók portréját, allegorikus építészettörténeti motívumokat vagy éppen hőlégballont hímeztettek mellényzsebük fölé, ily módon fejezve ki a haladó gondolatiság melletti elkötelezettségüket, egyszersmind megelőlegezve a feliratos póló unalomba fúló, az eleganciával viszont annál elkötelezettebben dacoló divatját.

A férfinak Voltaire, a nőnek a férj - jelzi a XIX. század Franciaországában divatos esküvői ládika, amelyet eljegyzéskor volt szokásos a menyasszonynak ajándékozni. A díszes készlet a misekönyv, legyező és jegyzetfüzet (!) mellett a vőlegény arcmásával díszített pénztárcát is tartalmazott, melynek alighanem könnyelmű kikattintását és ürítgetését volt hivatott feddőleg kordában tartani a gondterhelt zordonságukban is nemes vonások megpillantása.

Lendületes léptekkel szökken át a kiállítás az évtizedeken, amikor megjelentek a különféle vállgallérok, mantillák és látogatóköpenyek, s máris övtáskák, neszesszerek, a XX. század elején dívó hegyes orrú, orsó sarkas cipő, a Richelieu világában járunk, messziről intve a múló idő távolába vesző, mai szemmel meglehetősen piperkőcnek látszó, dörzsölt bíborosnak, de hovatovább a Proust által Guermantes hercegnőként megörökített, báli ruhában lefotografált Greffulhe grófnénak is. Az angol kosztüm divatja után - némi világháborús kitérővel - már a húszas évek emancipált, fiús lánya, a garconne jelöli ki a divat további irányát. Rövid, lesimított haja, vékony teste szinte megelőlegezi a későbbi-mai manökenidolt, aki a hétköznapi asszonylét konkrétságából a valóságon és már-már nemén is kívülre emeli a légiesen elvont nőt. Elérhetetlensége a végtelenség nagyszerűségét kölcsönzi mind a hasonlóság, mind a birtoklás utáni vágyakozásnak, a divattervezői fantázia lehetőségeiről nem is szólva.

Az utolsó hetven év divatfejleményeiről a részletekkel kevéssé pepecselő, bátran szeszélyes képet kapunk, amelyet karakteres hangsúlyokkal színez a harmincas évek luxushajóútjaira ajánlott estélyi pizsama Lucien Lelong divatházából vagy Audrey Hepburn és más hírességek egy-egy, húsz évvel későbbi kalapja. A bátor modernség mulandóságát pedig egy geometrikus mintázatú miniruha szemlélteti, amelyen a kívülre szabott fehér bugyiforma gondolatgazdagsága ellenére is kissé esetlennek tűnik a tangamércével mérő tekintet számára.

- kovácsy -

Budapesti Történeti Múzeum - Vármúzeum, nyitva szeptember 28-ig

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.