A kínai tüdőgyulladás-járvány terjedése immár egészen impozáns. Még január 20-án is csupán 291 fertőzöttet tartott számon a kínai országos egészségügyi központ, ehhez képest január 27-ig (lapzártánkig) 2744 igazolt megbetegedést és legalább 80 halálesetet regisztráltak. Ez még akkor is hatalmas növekmény, ha feltételezzük, hogy a kínai hatóságok a nyilvánosság felé sokáig kisebbítették a járvány mértékét, és szándékosan elhallgatták a valós (némely szakértők által egy nagyságrenddel magasabbra becsült) esetszámot.
Míg a járvány ellen csupán vonakodva léptek fel a kínai hivatalos szervek, a rendőrök már az év elején is többeket azzal zaklattak, hogy „alaptalan” híreket terjesztenek a betegség súlyosságáról. Idővel azonban már nem lehetett visszatartani a járvány súlyosságáról terjedő információkat – pláne, hogy a megbetegedés immár szinte valamennyi kínai tartományban felbukkant. Ráadásul a világ vagy tucatnyi országában (Kambodzsa, Thaiföld, Dél-Korea, Japán, Tajvan, Egyesült Államok, Szingapúr, Vietnam, Franciaország, Nepál, Ausztrália, Malajzia és a gyakorlatilag Kínához tartozó Makaó és Hongkong) is megjelent – szerencsére még csak korlátozott mértékben, összességében pár tucatnyi esetszámban, halálos áldozatok nélkül. Európában Franciaországon kívül még nem is regisztrálták megjelenését, ahogy a Magyarországon megvizsgált esetek is szerencsére vaklármának bizonyultak.
Járványtani rezervoár
Kevésbé biztató tendencia, hogy Kínából több ilyen, idővel világjárványt okozó fertőzéses megbetegedés is kiindult, amelyek vírus típusú kórokozója a gyanú szerint rendre zoonózissal (állatról emberre való átugrással) került át az emberi szervezetbe, közben esetleg más állatok szervezetét is felhasználva afféle élő víruslabor gyanánt. Ilyen volt például az eredetileg 1997-ben kipattant madárinfluenza, vagy a 2001–2003-ban világszerte 37 országban 8100 megbetegedést okozó és 774 halálos áldozatot követelő súlyos, akut légzőszervi szindróma (SARS). Ez utóbbit ugyan szintén koronavírus okozta, ám egy egészen más típusú, mint a napjainkban terjedő járványos tüdőgyulladás kórokozója, amely január 10-én a 2019-nCoV nevet kapta az ENSZ Egészségügyi Világszervezetétől (WHO).
A valószínűleg múlt decemberben kezdődött és a kínai hatóságok által 2019. december 31-én bejelentett járványos megbetegedés kivételesen gyorsan (az utóbbi napokban-hetekben tovább gyorsuló ütemben) terjed, és halálozási rátája is viszonylag magas. Ha igazak az elsődleges vizsgálatok, a vírus forrása visszavezethető a járvány kialakulásának helyszínére, Vuhan középkelet-kínai város (eufemisztikusan tengeri eledelek piacának nevezett) állatpiacára, ahol a maga rendkívüli rendszertani gazdagságában szinte a teljes természetes fauna beszerezhető étkezési célokra. A járvány terjedése nyomán nyomban bezárt piacon uralkodó, nem csupán a lelkes állatvédőket elborzasztó körülményekről már korábban is születtek felvételek, de a történtek igazolják az efféle járványtani rezervoárok szörnyű mikrobiológiai hatékonyságát. A mostani koronavírus az elsődleges vizsgálatok szerint hüllőkben, mégpedig a különleges csemegeként kezelt mérges kígyókban élhetett (persze az sem kizárt, hogy ők is zsákmányállataiktól kapták „ajándékba”), majd a kínai kobrákat (Naja atra) és más, még veszélyesebb méreggel megáldott, velük rendszertanilag is rokon kígyókat (pl. kínai kraitot – Bungarus multicinctus) fogyasztó, sajátos ízlésű ínyencek szervezetében lelt új otthonra.
A Journal of Medical Virology szakfolyóiratban öt kínai kutató úgy vélekedett, hogy a 2019-nCoV kódnevű kórokozó egy úgynevezett rekombináns vírus, egy afféle kiméra, amely egy denevérekben honos vírus (SHC014) és egy másik kutatócsoport által egerekben honos koronavírusként (SARS-CoV) azonosított patogén genetikai és fehérjeszerkezetének számunkra végzetes, habár kétségtelenül kreatív (re)kombinációját mutatja. A két vírus rekombinációja nyomán pedig pont úgy módosult a megtámadott sejtek receptorait érzékelő fehérje (glikoprotein), hogy megkönnyítse az emberi sejtekbe való bejutást.
Hamis illúzió
A genetikai vizsgálatok szerint a vírusok pont a kígyók szervezetének transzlációs mechanizmusát használták önmaguk javított kiadású átírására – a kígyó pedig fogyaszt denevért is, vagy legalábbis (mint a gyanúba került kraitfélék) más kígyókat, amelyek menüjében szerepelnek a repülő emlősök és kisrágcsálók is. A vírus új otthonra találása nyomán terjedésének természete is megváltozott: kezdetben csupán állatról ugrott át emberre, de a terjedés impozáns sebessége nyilvánvalóvá tette, hogy emberről emberre is terjed. A kórokozó fertőzött testnedvekkel és váladékokkal adható tovább – persze ez nem feltétlenül azonos az influenzavírusok terjedésében kulcsfontosságú cseppfertőzéssel, de idővel ez is bekövetkezhet.
Ebből a szempontból is lényeges, hogy mennyire védenek az Ázsiában amúgy is széleskörűen alkalmazott arcmaszkok. Nos, ezek hatékonysága amúgy is korlátozott, habár a tüsszögéssel, köhögéssel légi útjára induló makroméretű váladéktól megvédenek. Ugyanakkor nyújtanak némi hamis illúziót is, ráadásul a kézre jutott fertőző váladék úgy is megtalálja az ideális támadási pontot (szem, száj, orrnyílás), ha a maszk viselője óvatlanul, piszkos kézzel benyúl ez alá. Éppen ezért ajánlatos a sűrű, alapos kézmosás és a potenciálisan kínai lázat hordozó embertársainkat sem árt jó messzire elkerülni (a betegségről lásd keretes írásunkat!).
Karantén alatt
A kínai hatóságok némi késéssel, de felismerték a járvány jelentette komoly kockázatot, és nemcsak Vuhan városát, de szinte az egész (a Jangce folyása mentén fekvő, közép-keleti) Hupej tartományt is egészségügyi karantén alá helyezték – január 23–24-én. Több magyar állampolgár is Vuhanban ragadt.
A helyszíni riportok szerint az említett régiókban a megbetegedéstől való félelem és a szigorú hatósági intézkedések nyomán szinte megállt az élet, és hatalmas települések változtak szellemvárossá. Most már csak az a kérdés, mennyire sikerül megfékezni a betegség terjedését. Jellemző, hogy eddig már mintegy 5 millió ember hagyta el Vuhant és tágabb régióját (9 millióan így is maradtak), közülük sokan valószínűleg magukkal vitték a vírus kórokozóját. Ebből a szempontból az sem jött jól, hogy a kínai holdújév hagyományosan erre az időszakra esik (idén például január 25-én kezdődött a patkány éve), ilyenkor családlátogatásra indulnak a kínaiak százmilliói. A betegség további terjedésének meggátolására számos ország, így az Egyesült Államok, Ausztrália, Japán, India és Dél-Korea is bejelentette, hogy a Kínából, de főként Vuhan közeléből érkező utazók fokozott ellenőrzésekre számíthatnak a repülőtereken. Kínában pedig speciális infravörös lázmérőkkel szerelték fel a repülőtereket, pályaudvarokat és buszállomásokat, hogy azonnal kiszűrjék a lázas betegeket (kár, hogy a fertőzés hosszú inkubációs periódusa miatt ezzel csak a már a betegség tüneteit mutatókat sikerülhet felismerni).
Kínán kívül elsősorban Bangkok, Hongkong, Tokió, Dubaj, Sydney és Melbourne számítanak kiemelt holdújévi célpontoknak, ide utaztak (vagy utaztak volna) a legtöbben a fertőzés által legsúlyosabban érintett Vuhan környékéről – az elkövetkező hetek döntik el, hogy mennyire sikerült meggátolni a kínai, illetve nemzetközi rendszabályok révén a járvány továbbterjedését.
A híradókban gyakorta mutogatják a Vuhan mellett rendkívüli sebességgel épülő szükségkórház képeit is – állítólag heteken belül már a falak is állni fognak. A kínai aggodalmak a járvány miatt fenyegető humanitárius és demográfiai katasztrófa mellett a még kiszámíthatatlan gazdasági hatások miatt is erősek, hiszen a járvány gazdasági visszaesést hozhat, akár globális következményekkel, pláne, ha a járvány maga is globálissá válik.
Kínán kívül természetesen a járvány világméretű elterjedésétől tartanak, amit a megbetegedés mechanizmusa és a kórokozó viselkedése is valószínűsít. Ebből a szempontból ideális volna, ha valamiféle vakcina is rendelkezésre állna, ám ilyennel egyelőre nem rendelkezünk, habár már sok kutatólaborban gőzerővel folyik a munka. Egy hatékony és széleskörűen bevezethető védőoltás kifejlesztése, tesztelése, bevezetése azonban legjobb esetben is még hónapokat vehet igénybe, és ezt az időt a vírusok sem fogják türelemmel kivárni.
| Korona és vírus
A jelenlegi járványt okozó 2019-nCoV a koronavírusok közé tartozik: ezek jellegzetes alakjukról kapták a nevüket, RNS-állományuk pedig az egyik legnagyobb a vírusok között. Állatokat és embereket egyaránt megfertőzhetnek – többször előfordult, hogy egyik fajról a másikra ugrottak át, közben genetikailag, szerkezetileg is módosultak. Jelenleg 7 olyan törzsükről tudunk, amelyek az embernél is betegségeket, elsősorban felső légúti és az emésztőrendszert érintő panaszokat válthatnak ki. A 2002–2003-as járványt okozó SARS-CoV vírus különlegessége abban állt, hogy az alsó és a felső légutakat egyaránt megtámadta. Ehhez képest a 2019-nCoV okozta fertőzés leggyakoribb klinikai tünetei a magas láz, a száraz köhögés, a mellkasi fájdalom, a légzési nehézségek és a fáradékonyság. Az inkubációs időszak, vagyis a fertőzéstől az első tünetek megjelenéséig tartó időszak rendkívül hosszú, akár két hét is lehet, így a betegségéről még mit sem tudó, de már fertőző alany is továbbadhatja a vírust. Pláne, hogy a tünetek a betegség korai stádiumában enyhék vagy legfeljebb közepesen erősek. |
