Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2023. november 23-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
Viszonylag egyszerű alapelveken és összetevőkön alapul az epilepszia kordában tartására kitalált ketogén diéta: sok zsír, ami jobb esetben tejzsír (tejszínhab, vaj), de lehet ropogósra sütött szalonna is, pont elégséges mennyiségű fehérje (leggyakrabban hús) és csak nagyon kevés szénhidrát. Gyümölcsöt, zöldséget módjával ehetünk, de
határozottan kerülendő számos, a magyarban véletlenül b betűvel kezdődő népszerű élelmiszer, mint a banán, a borsó, a burgonya vagy épp a búzaliszt.
A kiváltott élettani hatás is egyszerű. Az emberi szervezet az összetett cukrokat – legyen bár szó a cukortartónkban lapuló kétértékű cukorról, a szachazrózról vagy keményítőalapú tésztafélék poliszacharidjairól – lebontja egyszerű, hatértékű cukorra, glükózra (azaz szőlőcukorra). Erre szüksége van szervezetünknek, mindenekelőtt az agyunknak, amely különösen sok energiát igényel a működéséhez. Ezért energiahordozókat, mindenekelőtt cukrot égetünk. Itt biokémiai ciklusokon (pl. a híres Krebs-cikluson) keresztül megvalósuló szabályozott oxidációt kell elképzelni, nem a szervezetünkben működő vegyes tüzelésű kályhát. Ha viszont megvonjuk az elégséges mennyiségű cukrot (legyen bár az egyszerű, kétértékű, illetve összetett cukor), akkor a szervezetünk zsírokat kezd lebontani. Ezek alapvetően hosszú szénláncú zsírsavak és egy háromértékű alkohol, a glicerin alkotta vegyületek (úgynevezett triglicerid típusú észterek), s a bomlásuk során pedig a zsírsavak mellett ketonok keletkeznek – erről a szerves kémiai vegyületcsoportról kapta a nevét is az étrend. A vér és az agy magas ketonszintje, azaz a ketózis hozzájárul az epilepsziás rohamok ritkulásához.
A ketonok jó energiaforrások, a szervezetünk ketogén diétára fogva is képes ellátni alapfunkcióit, ugyanakkor a szokásos élelmi anyagaink átlagos összetevőinek radikális megváltoztatása nem marad mellékhatások nélkül. Ezekkel mindenkinek számolnia kell, aki belevág ebbe a diétába, pláne, ha nem egy súlyos betegség, hanem pusztán a súlya miatti aggodalom készteti erre.
Nem mellékes mellékhatások
Az étrend egyik következménye a vizelet által kiválasztott anyagok arányának megváltozása; jelen esetben a szervezet többlet kalciumot választ ki, ami akár aggodalomra is okot adhat, mivel csontozatunk kalcium-foszfátból épül fel, és ez csak az egyik élettanilag fontos kalciumlerakatunk. Mindez következménye egy másik étrendi mellékhatásnak: az acidózisnak, ami a vizelet normál pH-szintjének eltolódása az alacsonyabb (savasabb) tartományba. Szintén szokásos tünet az egyebek mellett energiaraktározásra alkalmas lipideket (ilyen-olyan zsírfélék és származékok mellett például koleszterint) szállító, alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) nevű óriásmolekula szintjének emelkedése; ezzel szoktunk találkozni a rutin vérvételek eredményét tanulmányozva, ahol az LDL neve leegyszerűsítve „rossz” (mert érelmeszesedési kockázatot jelentő) koleszterin. Összességében és átlagosan a teljes koleszterinszint 30 százalékos emelkedésével számolhatunk. Jól érthető, hogy mindez a zsírokban kiemelten gazdag étrendünk következménye. A cukor mellőzése viszont hipoglikémiához, azaz alacsony vércukorszinthez vezet. Távlati hatásként a vizelet alacsony citrátszintje a magasabb kalciummal párosulva sajnos vesekövek, vesehomok kialakulásához is vezethet. De azért hangsúlyozni kell, hogy eme hatások egy része csak hosszabb távon erősödik fel, míg a rövid távúak végeredményben kezelhetők: a kalciumhiány kalciumbevitellel, más mikrotápanyagok hiánya (ami a részleges gyümölcs- és zöldségmegvonásból következik) szintén táplálékkiegészítőkkel, a vesekő megelőzése megfelelő kálium-citrát-bevitellel, a magas koleszterinszinté gyógyszerekkel, az alacsony glükózszinté (hipoglikémia) pedig némi narancslével.
Akad még egy szintén sűrűn előforduló kellemetlen, de természetes és patikaszerekkel egyaránt könnyen enyhíthető mellékhatás, a székrekedés. A szervezet kémiai jellemzőinek és szignáljainak megváltozása persze kihatással lehet más fontos, szintén jelzőszereppel bíró jellemzőinkre; ha a kiválasztott anyagok összetétele megváltozik, azt az orrunkkal is érzékelni fogjuk, hiszen többé már nem a megszokott összetevőkből álló szagokat érzékeljük.
Ezt leegyszerűsítve úgy is szokás megfogalmazni, hogy a ketogén diétán élve kicsit büdösek leszünk.
Mindezt azonban vállalni szokták, hiszen a ketogén diéta egyik fontos mellékkövetkezménye a súlyvesztés, amiért sokan sok mindenre hajlandóak. Annak érzékeltetésére, hogy ez az étrend – minden ellenkező állítással szemben – mennyire nem a szervezet természetes szükségleteit szolgálja, jó illusztráció, hogy gyerekeknél a ketogén diéta a növekedés lelassulásához vezet. Ami érthetővé teszi, hogy miért csupán – sokszor más gyógyszerekkel nem kezelhető – epilepsziára szokták javallani, illetve alkalmazni.
A szénhidrátszegény étrend epilepszia elleni hatásosságáról már a korai görög orvosok is sokat írtak (az egyik legismertebb forrás i. e. 400 körül keletkezett, s Hippokratésznek tulajdonítjuk). A görög példa nyomán a múlt század tízes–húszas éveiben kezdtek ismét próbálkozni a szénhidrátszegény diétával a súlyos epilepsziás rohamok megelőzésére.
A tudomány előrehaladtával a kutatók ekkor már képesek voltak azonosítani azokat a keton típusú molekulákat, amelyeket a máj szabadít fel, amennyiben nem jut elég cukor a szervezetünkbe. A ketogén diéta kialakításában amerikai kutatók játszottak kulcsszerepet: például Rollin Turner Woodyatt már 1921-ben megtalálta a máj által felszabadított alapvető ketonokat (béta-hidroxibutirát, acetoacetát, aceton), míg a híres Mayo klinikán dolgozó Russell Morse Wilder kitalálta a „ketogén” diéta nevet is. A vizsgálatok hatásosnak mutatták ezt az étrendet az epilepszia kezelésére, és az 1920-as, 1930-as években viszonylag gyakorta alkalmazták is, orvosi felügyelet mellett. Akkoriban persze a bromidokon és a fenobarbitálon kívül más gyógyszer nem is állt rendelkezésre az epilepsziás rohamok kezelésére/megelőzésére.
Gyógymódból önkínzás
Valamivel később megjelentek az első epilepsziaellenes (antikonvulzáns) szerek, és a betegség kezelésének fókusza már az újabb és újabb gyógyszerek megtalálására irányult. A ketogén diéta iránti érdeklődés csak akkor éledt fel ismét (a 20. század végén), amikor kiderült, hogy számos olyan gyerek van, aki egy vagy több antikonvulzánsra sem reagált kedvezően. Újabb keletű, nagyobb sokaságon végzett klinikai vizsgálatok igazolták, hogy ketogén diétát az előírt ideig (ami 2,5 év is lehet) folytató gyerekek 50 százalékának határozottan javult az állapota (a kontrollcsoportban ez csupán 10 százalék), de akadtak még ennél is kedvezőbb eredményekkel kecsegtető tesztek is. Ráadásul idővel a diéta elhagyható, és a gyerek visszatérhet egy a normálishoz közelebbi étrendre – anélkül, hogy a tünetek is visszatérnének. Speciálisan felnőttek körében végzett vizsgálatok eredménye szerint az antiepileptikus hatás náluk is a gyerekekéhez hasonló, a mellékhatások mértéke pedig csekély. Ma már viszont nem javallják a folyadékbevitel erőteljes korlátozását, mert az elősegíthette a székrekedés vagy vesekövek kialakulását is. A ketogén diéta reformjához járult hozzá az a felfedezés is, hogy rövidebb szénláncú zsírsavakból fajlagosan több potenciális energiahordozó ketoncsoport szabadul fel. A külön kiszerelésben kapható úgynevezett MCT-olajból kevesebbet is elég fogyasztani, kicsit több fehérje, sőt szénhidrát is járulhat hozzá, ami a korábbiaknál változatosabb étkezést tesz lehetővé.
A számos sikertelen gyógyszeres terápia után a természetesebbnek tűnő ketogén diétához forduló gyerekek és felnőttek mellett mások is szerették volna kiélvezni az étrend áldásait, mindenekelőtt a súlyvesztést, ráadásul, ahogy a reklám hirdeti, testmozgás nélkül!
Számos erre szakosodott honlapon már borsos áron árulják azokból a speciális (mű)élelmiszerekből és kiegészítőkből összerakott csomagokat, amelyek, ha úgy tetszik, lehetővé teszik a ketogén diéta folytatását, hogy szinte ne is kelljen odafigyelnünk a diétához szükséges élelmi anyagok beszerzésére. A szektásodás biztos jele, hogy már szakadár étrendi alcsoportok is létrejöttek. Ilyen például a paleo-ketogén étrend, amelynek követői szerint az eredeti ketogén étrendnek tulajdonított mellékhatások valójában nem is a ketózis, hanem a tej, tejszín, vaj ott megengedett fogyasztásának, no meg a növényi olajoknak tudhatók be. Így azután mind a tejtermékeket, mind a növényi eredetű élelmi anyagokat is száműzni kell a menüből, mondván, ezek az „eredeti” paleo étrendben sem szerepeltek.
Ezek szerint, ha a zsíros kenyérből elvesszük a kenyeret, hagymát, meg talán a pirospaprikát is, akkor minden rendben lesz szervezetünkben? Aligha. Meglehet, idővel (paleo)ketogén módon is lehet fogyni, de nem lesz sok köszönet benne. Nem csupán a mellékhatásokkal kell ugyanis szembenézni, hanem az elégtelen és élvezet nélküli táplálkozás okozta megcsömörléssel is: aki csak hiú reménytől vezérelve és nem kényszerből fordul az ilyen restriktív diétákhoz, az hamar rá is unhat. A súlya pedig szépen visszaáll.
A nyavalya tör
Az epilepszia (régies nevein nyavalyatörés vagy frász) a leggyakoribb neurológiai rendellenességek közé tartozik. Szakirányú becslések szerint több mint 50 millió embert érint világszerte. A betegség a visszatérő rohamok alapján diagnosztizálható: ekkor az agykéreg neuronjainak erős és rendszertelen tüzelése lehetetlenné teszi a normális agytevékenységet, ami érintheti az izmokat, az érzékszerveket, az öntudatot, vagy ezek közül bármelyek kombinációját. A roham lehet fokális (az agy egy részét érintő), vagy az egész agyra kiterjedő (generalizált). Több tényező is kiválthat epilepsziát; egyes epilepsziaszindrómák gyermekkorban kezdődnek.
A rohamokat manapság először gyógyszerekkel igyekeznek ritkítani vagy megszüntetni. A betegek 60 százalékánál be is válik az első gyógyszer, de közel egyharmaduk számára nem találnak megfelelő gyógyszert. Ha két vagy három gyógyszer kipróbálása után sem javul a beteg állapota, akkor kipróbálhatják a ketogén diétát, de akadnak ennél invazívabb megoldások is, így műtéti eljárások vagy éppen a bolygóideg-stimuláció.
