Január közepén jelent meg a svéd egészséggazdasági intézet jelentése arról, hogyan alakult az európai rákhelyzet 1995 és 2018 között. 2018-ban hazánkban diagnosztizálták arányaiban a legtöbb rákos megbetegedést. Az Eurostat és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikáinak is az elején vagyunk mind a megbetegedések, mind a halálozás magas száma miatt. Különösen a vastagbéldaganatok száma nagy: Magyarországon évente 7–8 ezer új esetet diagnosztizálnak, és nagyjából 5 ezren halnak bele a betegségbe. Pedig a tragédia sok esetben megelőzhető lenne, a vastagbélrák ugyanis lassan alakul ki, többnyire polipokból, ami a rák megelőző állapotának tekinthető, és önmagában még nem rosszindulatú elváltozás. A korai felfedezés ezért rendkívül fontos, és ezt szolgálná a szűrőprogram is – ilyen működik is, ám számos baj van vele.
Messze az ideálistól
Magyarországon az 1990-es évek közepétől kezdve volt népegészségügyi vastagbélszűrés, az első nagyobb pilotprogramot a Világbank támogatásával végezték, majd azt követte 2005-ben egy újabb, Ajkán és Lovászpatonán. A módszer kezdettől ugyanaz: a széklet laboratóriumi vizsgálata, azt keresve, van-e benne székletvér, amely a vastagbéldaganat egyik tünete lehet. Az 50–70 éves korosztály kétévente meghívót kap a népegészségügyi vastagbélszűrésre, a háziorvosnál felveheti a mintavételhez szükséges egységcsomagot, a mintát postán elküldi az Országos Közegészségügyi Intézetnek, ahol a laboratóriumokban megvizsgálják azokat. Ha negatív az eredmény, újabb két évig nincs teendő, ha nem negatív, akkor jön a szűrés második lépcsőfoka, a kolonoszkópia, vagyis a vastagbéltükrözés. Ezzel a vizsgálattal lehet megállapítani, hogy mi okozhatta a székletvért: jóindulatú elváltozás, polip vagy daganat. Ez jóval hatékonyabb, mint a székletvér vizsgálata, több országban ezért eleve ezzel indítják a szűrést. Nálunk pedig évtizedek óta vitatkoznak ezen.
A legtöbb onkológus a legjobbnak a tükrözéses vizsgálatot tartaná, a székletvér vizsgálatakor ugyanis nagy a hibaszázalék, fals pozitivitásokat eredményezhet, ráadásul a meglévő daganatok kis hányadát jelzi vér; előfordul, hogy nincs a székletben vér, daganat mégis van. „A székletvérszűrés azonban még így is nagy előrelépés, nem vitatom. A végcél a kolonoszkópia kell, hogy legyen, de örülni kell, hogy legalább történik valami” – mondja egy onkológus forrásunk. Sok háziorvos ugyanezen a véleményen van. Egyikük szerint a kolonoszkópia biztosabb eredményt ad a vizsgálat során, ráadásul „ez az egyetlen olyan szűrővizsgálat, amely ennyi mindenre alkalmas. Nemcsak a polipot, de a kezdeti stádiumú daganatot is el lehet távolítani a tükrözés során, így terápiás jelentősége is van. A székletvér vizsgálata a semminél sokkal több, de messze van attól, hogy ideális legyen.”
A vizsgálatok hatékonysága mellett az is fontos, hogy mennyire sikerül aktivizálni a lakosságot és a háziorvosokat. A jelenlegi szűrőprogramban, amely 2018 novemberében indult el és várhatóan 2020 júniusáig tart, eddig több mint 608 ezer meghívót küldtek ki. Hogy ebből január végéig pontosan hányan éltek a lehetőséggel, nem tudjuk, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) sokadik megkeresésünkre sem válaszolt. A legfrissebb adatok egy január 13-i államtitkári sajtótájékoztatóról származnak: Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár arról számolt be, hogy mintegy 187 ezren vették át a mintavételhez szükséges egységcsomagot, közülük 164 ezren küldték vissza a mintát, és 133 ezer lett negatív. Kolonoszkópiát 7270 esetben végeztek, ebből 4167-nél találtak polipot, 506 esetben pedig rosszindulatú elváltozást. Az államtitkár azt is megjegyezte, 1113 ember úgy utasította el a további vizsgálatot, hogy a székletvérszűrés valamilyen elváltozást mutatott.
Onkológus forrásunk ezzel kapcsolatban megjegyzi: tapasztalatai szerint sokszor előfordul, hogy találnak vért a székletben, fennáll a daganatgyanú, az adott páciens mégis fél a kolonoszkópiától, és inkább nem megy el a vizsgálatra. „Ezért lenne szükség intenzív reklámkampányra, ahol arra kellene biztatni a lakosokat, hogy vegyenek részt a szűrésen, és menjenek el a tükrözésre is.” Azokban az országokban, ahol egy-egy híres ember megbetegedett, majd megelőzésre és szűrésre biztatta az embereket, jelentősen megnőtt a szűrővizsgálatokon való részvétel aránya. Ez történt az Egyesült Államokban, amikor Ronald Reagan, vagy Olaszországban, amikor II. János Pál pápa lett beteg. Számos országban ösztönzőket vetnek be, egyfajta jutalomban részesítve azokat, akik részt vesznek a szűréseken: például kevesebb egészségügyi hozzájárulást kell fizetniük.
Ez a gyakorlat Magyarországon sem teljesen idegen. Kovács Attila, az ÁNTSZ egykori, népegészségügyi programokért felelős helyettes vezetője elmondta, korábban volt például olyan település, ahol kevesebb közműadót kellett fizetnie annak, aki elment a szűrésre. „Az a cél, hogy motivált legyen a lakos a részvételben, hogy minél többen elmenjenek, mert akkor hatékony a program” – mondja a szakember, megjegyezve, hogy bár Hollandiában hagyományosan magasan szervezett a háziorvosi rendszer, ott közvetlenül a lakosoknak küldik ki a mintavételhez szükséges egységcsomagokat. „A visszaküldési arány nagyjából 70 százalékos, de nagy kérdés, hogy nálunk ez a modell működne-e.” Az egészségtudatosság és az öngondoskodás ugyanis nem a magyarok erőssége, ezért a háziorvos szerepe jelentős: ösztönözni tudja a pácienseit, akik emiatt azt érezhetik, hogy nincsenek magukra hagyva akkor sem, ha a visszaküldött minta nem negatív.
„Nélküle nem menne”
Hogy a hozzáférést könnyíteni kellene, több háziorvos forrásunk is elmondja. Egyikük szerint a gyógyszertárakban kellene elérhetővé tenni az egységcsomagokat, a lakosok oda is vinnék vissza, nem kellene feladni a postán, és ezzel az egyébként is leterhelt háziorvosokat is ki lehet iktatni ebből a fázisból. Az NNK honlapján elérhető adatok szerint jelenleg 2086 háziorvos vesz részt a programban. Csehpál Etelka, a Csongrád megyei Földeák háziorvosa 2015-ben csatlakozott a pilotprogramhoz. Akkor náluk 86-an vettek részt a szűrésben, közülük ötnél lett nem negatív az eredmény. „Van, akinél csak polipot találtak és nem lett belőle daganat, azóta is jár kontrollra és jól van, de olyan is akadt, akinél rákot diagnosztizáltak. A szűrővizsgálatnak hála korai fázisban történt ez; megműtötték és meggyógyult” – számol be a háziorvos, aki az új programban is benne van. Mint mondja, egyre több embert hívnak be vizsgálatra, de nincs könnyű dolguk, sokan még az eredményt sem akarják tudni: félnek, hogy kiderül, valami bajuk van.
„Nekem nagyon sokat segít a körzeti nővér, aki nagyon jól tud bánni az emberekkel. Az ő kommunikációs képességeinek köszönhetően sok mindenkit sikerült már meggyőznünk, hogy vegyen részt a szűrésen, és ha szükséges, a további vizsgálatokon” – mondja Csehpál Etelka. Akad olyan is, aki elhozza a behívóját, érdeklődik, de nem akarja visszaküldeni a mintát. „Végül egy-két olyan ember marad, akit sehogy sem sikerül meggyőznünk, ezt is el kell fogadni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kolonoszkópiától tartanak igazán, a mintát még csak-csak visszaküldik, de a tükrözést már sokan nem vállalják.” A vizsgálat fájdalmas és kellemetlen, főleg, ha nem altatásban végzik.
Az, hogy a kolonoszkópia legyen a vastagbélszűrés első lépcsője, egyelőre nincs tervben. A megkérdezett szakemberek szerint viszont meg kellene teremteni arra a lehetőséget, hogy a székletvér vizsgálata mellett a tükrözés is hozzáférhető legyen, ma ugyanis szűrővizsgálatként ez a beavatkozás nem elérhető ingyenesen, egy lakos kérésére. Ha valaki ezt kívánja igénybe venni, akkor több tízezer forintot kell fizetnie annak megfelelően, hogy az állami vagy a magánegészségügyben veszt részt a vizsgálaton. „A háziorvos nem kérhet ingyenes vastagbélszűrést egy páciensének, csak ha vért találtak a székletében. Ha ez nem áll fenn, a beteg vagy fizet, vagy esetleg a háziorvos azt írja a papírjára, hogy volt vér a székletében, holott ez nem biztos, hogy igaz” – mondja egyik forrásunk.
Ez azzal is összefügghet, hogy a szűrőprogramokban a kolonoszkópiás vizsgálatot elvégezni képes 100–120 magyarországi laborból nagyjából 50 vesz részt. A laboroknak sok kritériumnak kell megfelelniük, tájékoztat Kovács Attila: videoendoszkóppal és megfelelő szakemberekkel kell rendelkezniük, továbbá csatlakozniuk kell az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térhez (EESZT). „Erre ma még nem minden labor készült fel, ennél több labor bevonására van szükség, de így is szép eredményekkel zajlik ez a program” – mondja a szakember, aki szerint, ha valakit kiszűrnek, várólistának helye nincs, egy hónapon belül el kell jutnia kolonoszkópiára. Csehpál Etelka szerint a várakozási idő a 2015–2016-os pilotprogram során nagyjából 2 hét volt; ma ennél többet kell várni, van, hogy 5–6 hetet is.
A mostani programban a cél az, hogy 300 ezer főt leszűrjenek (ehhez júniusig még nagyjából 130–140 ezer embernek kellene visszaküldenie a mintát). Az országos kiterjesztés még nem valósult meg, a célközönség azonban reprezentálja az ország teljes lakosságát: szűrnek nagyvárosokban és kisebb falvakban is, az ország több pontján. Az országos lefedettség nem tudni, mikor valósul meg: a legutóbbi program 2016 helyett így is 2018 végén tudott elindulni, az pedig egyelőre kérdéses, hogy június 30. után folytatódik-e, és ha igen, milyen formában, mekkora léptékben. „Az egészségpolitika mindig óvatosan bánt ezzel – mutat rá Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász –, több kormány sem lépte meg a program országos kiterjesztését. Egyrészt azért nem, mert nagy aktivitást követel a rendszer mind a lakosságtól, mind a háziorvosoktól, a szűrőprogramnak akkor van értelme, ha sokan részt vesznek benne. Másrészt a sok beküldött minta rázúdul a gasztroenterológusokra és a kolonoszkópiás laborokra, akik nem feltétlenül vannak erre felkészülve. Azt viszont nem mondhatják egy embernek, akinek nem negatív a mintája, hogy várjon hosszú heteket, mire kiderül, van-e daganata vagy sem.” Néhány évig emiatt nem is volt népegészségügyi vastagbélszűrés, ám miután Magyarország több statisztikában is vezető lett a megbetegedések és a halálozások számában, nem lehetett tovább húzni az újabb program elindítását.
A program elakadásának másik oka a forráshiány lehet. A vastagbélszűrést uniós forrásból valósították meg. Hogy eddig egészen pontosan mennyit költöttek erre, arra szintén nem válaszolt az NNK, de jóval a projekt tényleges elindulása előtt a Medical Online azt írta, nagyjából 6,5 milliárdnyi forrás áll rendelkezésre. A megkérdezett háziorvosok elmondták, ők 1000 forintot kapnak szűrésenként, ami nincs arányban az elvégzett munkával. „Meg kell győznünk arról az embereket – mondja Csehpál Etelka –, hogy vegyenek részt a szűrésben, ha az eredmény nem negatív, a további teendőket is tőlünk tudják meg. Ennek az adminisztrációs terhe óriási. Én szívesen csinálom, de meg tudom érteni, ha valakinek ez nem fér bele az idejébe, mert például olyan nagy a praxisa. Amikor a 2015-ös pilotprogramban kitettük a kolléganőmmel a lelkünket, aztán kaptunk 40 ezer forintot, az azért kevésbé volt lelkesítő, aránytalanul kevésnek tartottam.”
