Interjú

„Még egy oltást”

Lisziewicz Julianna immunológus, virológus, genetikus

Tudomány

Nemzetközi ismertségű tudós, az AIDS kezelésére szolgáló terápiás tapasz kikísérletezője. Jelenleg a koronavírus megelőzésének, gyógyításának a világon egyedülálló módszerén dolgozik. Úgy véli, lesz a járványnak negyedik hulláma, s mihamarabb be kellene oltani a gyerekeket is.

Magyar Narancs: Ha nem is orvosként, de – számos rokon terület ismerőjeként – gyógyítással foglalkozik.

Lisziewicz Julianna: A Műegyetemen végeztem biológus mérnök szakon, utána kikerültem a németországi Max Planck Intézetbe, ahol PhD-t szereztem genetikából. Aztán – mivel elsősorban az új gyógyszerek fejlesztése érdekelt – a világ legnagyobb AIDS-kutató laborjában, Washingtonban dolgoztam. Ott én kezdtem el először génterápiával kísérletezni – akkor ez a szó nem is létezett –, ami a genetika és az orvostudomány ötvözése. A célom mindig az volt, hogy új terápiákat adjak az orvosok kezébe. Meghatározza a szemléletemet, hogy immunológiával, molekuláris biológiával és orvostudománnyal egyaránt foglalkozom.

MN: A koronavírus elhúzódó járvány. Amikor kialakul egy ilyen helyzet, azonnal megindul egy tudós agya?

LJ: Azonnal. Mindegyik általam ismert tudós, akinek van ilyen irányú felkészültsége, rögtön elkezdett gondolkodni megoldásokon. A világ összefogott.

MN: Ön nyilván a genetika felől közelít a megoldáshoz.

LJ: Valóban, én az ember genetikájából indulok ki a koronavírussal kapcsolatos munkám során is. Nem véletlenül kutatják nagyon sokan, miért lesz beteg az egyik ember, miért nem lesz a másik, miért esik át a fertőzésen könnyedén a harmadik. Aki gyógyszer nélkül gyűri le a Covid-19 betegséget, nyilván az immunválaszával küzdi le a vírusokat. A vakcinák az immunválaszt megerősítik.

MN: A kutatásokban a vírusra koncentrálva lehet hamarabb célt érni?

LJ: Természetesen, mivel a vírus genetikája sokkal egyszerűbb, mint az emberé. De az oltás minden embernél más immunválaszt vált ki. Vannak olyanok, bár az ritka, akikben nem hatásos a vakcina.

MN: Szakmai konszenzus van abban, hogy ha mondjuk egy adott országban elég sokan vannak beoltva, akkor megszűnik a vírus élettere.

LJ: Minél több ember be van oltva, annál kevésbé tud a vírus terjedni, szaporodni, változni. Ám ez a vírus velünk fog maradni, nem szűnik meg egy pár éven belül, mert nem csupán emberekben terjed, hanem állatokban is.

MN: Ha összehasonlítjuk az influenzával: aki megbetegszik vagy védőoltást kap, nagy valószínűséggel abban a szezonban védetté válik?

LJ: Abban a szezonban igen. Ám a következőben egy új variáns jelenhet meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.