Finnugor népek Oroszországban

A kelet indiánjai

Tudomány

Június 16. és 18. között az észtországi Tartuban tartották a Finnugor Népek VIII. Világkongresszusát. A közel három évtizede elindított rendezvénysorozatot azonban beárnyékolja Oroszország egyre nyilvánvalóbb törekvése az elzárkózásra.

A négyévente megrendezett esemény célja a finnugor nyelvet beszélő népcsoportok reprezentációja, egymás közti kommunikációjuk megteremtése és az, hogy a nagyobb, államalkotó népek segítsék a kisebbségként élő csoportokat. „A világkongresszusnak a kis finn­ugor népek és nyelvek fennmaradása szempontjából szervezetként és eseményként is fontos szerepe van. Az Oroszország területén élő kisebb finnugor népek értelmisége, vagy legalábbis annak egy része finnugor identitástudattal is rendelkezik, így presztízsértékű számukra az államalkotó finnugor nyelvű népek figyelme. Ebben a kontextusban a világkongresszus, amelyen felszólal a magyar, a finn és az észt államfő, fontos nyelvpolitikai esemény is” – magyarázta Salánki Zsuzsanna nyelvész, az ELTE finnugor tanszékének adjunktusa, a magyar delegáció egyik szervezője.

Az idén Észtország 23 finnugor nemzet képviselőjét várta a Finnugor Népek VIII. Világkongresszusára: összesen mintegy 400-an vettek részt, a 124 küldött mellett megfigyelők, vendégek és újságírók. A megnyitóra meghívták Finnország, Magyarország, Oroszország és Észtország elnökét is. Az eredetileg 2020-ra tervezett rendezvényt a koronavírus miatt eleve egy évvel el kellett halasztani, és így is hibrid formában lehetett megtartani, voltak, akik csak online vehettek részt. Ha ez azonban nem lett volna elég, az Oroszországban élő kisebbségeket összefogó testület, Oroszország Finnugor Népeinek Egyesülete a kongresszus előtt másfél hónappal közleményt adott ki, amelyben közölte: az Oroszországban élő kisebbségek képviselői nem kívánnak részt venni az eseményen, mert szerintük annak csupán az a célja, hogy rossz fényben tüntesse fel Oroszországot és annak kisebbségpolitikáját. A közlemény szerint 2008 óta „a világkongresszusokat nem a finnugorok problémáinak konstruktív megoldása érdekében tartják, hanem az Oroszországi Föderáció és népeink belügyeibe való beavatkozás eszközeként”. Mindehhez hozzátették, hogy helytelennek tartják az Oroszországi Föderációban élő finnugor népek képviselőinek részvételét a kongresszuson, sőt megkérdőjelezik magának a kongresszusoknak a szükségességét is, és persze azon a meghívás ellenére Vlagyimir Putyin sem vesz részt. Az együttműködésekre mindemellett nyitottak. (Putyin eddig amúgy csak egyszer jelent meg a rendezvényen: 2008-ban, amikor a kongresszust Oroszországban, Hanti-Manszijszkban tartották.)

A teljes elzárkózás váratlan volt, és többek szerint nem sok jót jelez arról, milyen hozzáállással kezeli a jövőben az Oroszországi Föderáció a területén élő kisebbségek ügyét. Tõnu Seilenthal, a konzultatív bizottság észtországi képviselőjeként és a világkongresszus elnökeként még a konferencia előtt interjút adott az Estonian World portálnak, amelyben arról beszélt, hogy ha az Oroszországi Föderáció „vasfüggönyt” hoz létre, ők akkor is támogatni fogják az ország finnugor népeinek megmaradását.

Nyelvében él

„A finnugor népek többsége kisebbségben él. Ezért elsősorban kisebbségi kérdésekről, kétnyelvűségről, nyelvoktatásról beszélünk, emellett az északi régiókban élő, legkisebb létszámú közösségek esetében az éghajlatváltozás és az iparosítás miatt a hagyományos életmód fenntarthatósága, a környezetvédelem is kiemelt téma. El sem tudjuk képzelni, hogy ezeknek a pici, anyaországgal nem rendelkező népeknek milyen fontos, hogy egy független EU-tagállam figyel rájuk, közös célokat határoz meg, segíti az érdekképviseletüket. Presztízs­emelő szerepe van, ha figyelünk rájuk” – hangsúlyozta Salánki Zsuzsanna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.