A múlt számítógépes játékai

A vízszerelők aranykora

Tudomány

Elveszettnek hitt festmények, fiókok mélyén lappangó kéziratok, filmklasszikusok fellelhetetlen, eredeti kópiái – az effajta felsorolásokból a videójátékok rendre kimaradnak, pedig e művészeti ág hatásait kár lenne lebecsülni. És elveszett kincsek bőven akadnak itt is.

A személyi számítógépek, a Commodore 64 és a ZX Spectrum nagy korszaka a 80-as évek volt, de ekkor már az erősebb platformok, mint a Macintosh és a még az IBM-en belül létező PC is jelen voltak a nyugati világban. Léteztek játéktermi gépek és a konzolok első hulláma is megbukott már: nem kellett hozzá más, csak egy csapnivalóan rossz E.T. videójáték. A felívelés során azonban csak az Atari 2600-as gépből húszmillió példány kelt el.

Elveszett játékaink ebből a korból is akadnak, különös tekintettel a szűk körben terjesztett, hobbiként írt commodore-os és spectrumos játékokra. Ilyen volt például Végh Miklós Szellemkastély című játéka, mely ugyan fellelhető az interneten, de inkább afféle kivételként. A Bank Raid című brit játék, amelynek még hivatalos kiadása is volt, ma már elérhetetlen. Csupán korabeli újságcikkekből tudunk a Move it! című logikai játék létezéséről, a Sky-Jack ügyességi játékról vagy az Ophir lövöldözős programról. Ezek mind elég jelentősnek tűntek ahhoz, hogy a korabeli számítógépes lapok írjanak róluk, mégsem maradtak meg az utókornak.

34 ezer

A konzolos darabok azonban, amennyiben bolti forgalomba kerültek, többnyire fennmaradtak – meg is kérik az árukat. Az árveréseken a mai napig felbukkannak a következő nagy konzolgenerációhoz tartozó Nintendo korai játékai. Egy hibátlan állapotú, bontatlan Super Mario Bros. idén áprilisban 660 ezer dollárért talált új gazdára. Ezekhez a gépekhez cartridge-on – egy műanyag házba épített, memóriacsipekből és ellenállásokból álló adathordozón – lehetett játékot vásárolni. Előnye, hogy a konzolok nem tudják felülírni a cartridge adatait, a csipek pedig jobban ellenállnak az öregedésnek, mint a hobbiszámítógépek adathordozói, a kazetta és a flopi. Ha a csip sértetlen, a játékkazettát fel lehet újítani. A magnószalagon vagy flopin tárolt számítógépes játékok sorsa több kihívást rejt magában, de a lelkes amatőr archiválók általában remek munkát végeznek. Az amerikai nonprofit Internet Archive-on hétezer olyan játék található, amelyek a 80-as, 90-es évek számítógé­pei­re íródtak. Ráadásul elindulnak a böngészőben is, nem kell beszerezni egy régi számítógépet. Ez a szám azonban csak akkor tűnik nagynak, ha nem mérjük össze azzal, hány játék létezett ezekben az években. Pontos adatok nincsenek, olyan nyilvántartás pedig, mely az amatőr fejlesztéseket, baráti körben terjesztett programokat is tartalmazza, valószínűleg nem is lesz soha. Pusztán a Commodore és a Spectrum mikroszámítógépekre körülbelül 34 ezer játék jött ki. A kilencvenes évek PC-s játékainak gazdagsága gyakorlatilag felmérhetetlen, azt viszont tudjuk, hogy a Steam digitális játékboltban, mely 2004-ben indult és jellemzően újabb játékokat tartalmaz, 13 ezer cím található. Csak az iOS-re, az Apple telefonok operációs rendszerére 762 ezer játék született. Ezek ráadásul nem is léteznek a telefonon kívül.

A 80-as évek játékai közül a legnagyobb karriert talán az 1984-ben Nagy-Britanniában fejlesztett Elite futotta be, amelynek a kilencvenes években is jelentek meg újabb számítógépekre írt folytatásai, egy kései utódja pedig ma is játszható. A mai verzió grafikája természetesen összehasonlíthatatlanul jobb, a bejárható világ is tágasabb, az elképzelés azonban egy és ugyanaz: a játékos megélheti saját űrbeli kalandjait. A legnagyobb hatású játékfigura címére jó eséllyel pályázik a Mario nevű bajszos vízvezeték-szerelő, aki 1981-ben debütált a Donkey Kongban, legutoljára pedig pár hete jelentett be vele új játékot a Nintendo. Aki pedig kételkedne a számítógépjátékok művészi értékében, keresse fel bátran a New York-i MoMA-t, ahol Alekszej Pazsitnov 1984-es Tetris játéka van kiállítva. A streetartra valószínűleg a Nintendo figurái vagy a Space Invaders ősjáték idegenjei gyakoroltak igen jelentős hatást. A nevét is a játékból kölcsönző francia Invader mellett Banksy művészetében is gyakran megjelennek a videójátékok világára utaló tárgyak és figurák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.