A csomagolóanyagok útja: hulladékfeldolgozás, újrahasznosítás

Megesz, amit megeszel

Tudomány

„Műanyagmentes július” jelszó alatt próbálják ki sokan, hogy milyen lenne az élet műanyag szemét nélkül. De milyen fenntartható megoldásokon dolgoznak az élelmiszer- és csomagolóanyag-gyártók? Jó-e, ha lebomlik a műanyag zacskó, és hozhat-e megváltást a betétdíjas rendszer?

„Minden csomagolóanyag előbb-utóbb hulladékként végzi” – mondja Merza Péter, a hulladékcsökkentéssel foglalkozó Humusz Szövetség alelnöke. „A vékony falú műanyag tasakokból, amelyeket a boltokban a pékáru, illetve a zöldségek csomagolására használunk, egy átlagos magyar lakos körülbelül 300-at használ el évente. Ezzel az európai uniós átlag felett vagyunk, ráadásul ezeket a zacskókat átlagosan kevesebb mint 20 percig használjuk, és utána hulladék lesz belőlük. Súlyra nem tűnik tetemesnek egy ilyen nejlonzacskó, viszont ha lerakóba kerül, akkor ott még évszázadokig nem fog lebomlani, elégetve légszennyezést okoz, a környezetbe kikerülve pedig az élővilágot károsítja.”

Csomagolni muszáj

Csakhogy a műanyag csomagolásnak is megvan a maga haszna: higiénikus, jól tisztítható és tartósít, ami a koronavírus-járvány idején még nagyobb előnnyel szolgált. „Sokat panaszkodunk a csomagolási hulladékra, de pont a nagyobb környezetterheléstől véd meg” – érvel Nagy Miklós, a CSAOSZ (Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség) főtitkára. „Ha azért termelnénk élelmiszert, hogy utána kidobjuk, mert nem védi meg a csomagolás, az nagyobb problémát okozna, csak a feleslegesen elhasznált energia vagy a feleslegesen megtett kilométerek az áruszállítással nem olyan látványosak. A csomagolás képes lassítani a nedvességvesztést, a kiszáradást, és ez azt jelenti, hogy bizonyos zöldségek, gyümölcsök akár nyolcszor tovább jók.” Hozzáteszi, a műanyag azért is vonzó az élelmiszeripar számára, mert különböző anyagok társításával gyakorlatilag mérnöki úton beállítható az eltarthatósági idő, miközben egy fémdoboz, egy üvegpalack vagy egy kartondoboz erre nem képes. Persze, hulladékként mindenképpen kezelést igényel.

Komoly felfutása van napjainkban a csomagolásmentes boltoknak és a „zero waste”, vagyis a hulladék nélküli életforma is egyre többeket vonz, de a fenntarthatóság igényeire az ipar is reagált, a csomagolóanyag-gyártók is különböző technikákkal kísérleteznek. Több élelmiszerláncot is megkerestünk, hogy megtudjuk, hogyan próbálják kiváltani az egyszer használatos műanyagokat, illetve csökkenteni a tevékenységükhöz kapcsolódó műanyag szemét mennyiségét. Válaszaikból az derült ki, hogy elsősorban azokat a csomagolóanyagokat próbálják eltüntetni a kínálatból, amelyek „nehezen újrahasznosíthatóak”, és csak másodsorban igyekeznek magát a csomagolóanyag-felhasználást is csökkenteni. A következő öt éven belül az Aldi 15, a Lidl 20 százalékkal csökkentené a műanyag csomagolás mennyiségét.

Emellett egyes konkrét termékek csomagolásán spórolnak a láncok: az Aldi a magyar beszerzésű vajkrémek, kefirek és tejfölök műanyag fedelét hagyta el az utóbbi években, a Lidl az energiaitalok zsugorfóliáit, emellett csökkentette a saját márkás ásványvizek PET-palackjainak súlyát és a kupakok méretét, a Tesco pedig ún. rPET-palackba tölti a saját márkás italait. Látványos gesztus továbbá mind az Aldi, mind a Lidl részéről az egyszer használatos műanyag tányérok, evőeszközök, szívószálak és fülpálcikák lecserélése papíralapúakra, cukornádból készült papírra, fára. Hasonló célt szolgál az eldobható műanyag szatyrok lecserélése a legtöbb áruházláncnál többször használatos műanyag, újrahasznosított papírból, illetve „biológiailag lebomló anyagból” készült táskákra.

„Elég nagy bizonytalanság övezi a környezetbarátnak nevezett műanyagokat – számol be Merza Péter –, mert sokféle alapanyagból készülhetnek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy le is bomlanak. Ami oxidatív úton darabolódik, azt nem nevezhetjük lebomlónak, mert ezek a típusú, úgynevezett oxodegradábilis műanyagok csak egyre kisebb darabokra esnek szét oxigén jelenlétében. Néhány hónap vagy év alatt láthatatlanok lesznek, a szemünk elől eltűnnek ugyan, de valójában nem lebomlanak, hanem mikroméretű darabokban belekerülnek a talajba, vízbe, növényekbe, akár a táplálékláncba is. A lebomlóként hirdetett műanyagok a legtöbb esetben csak ipari körülmények között komposztálhatók.” Ez azt jelenti, hogy olyan magas hőmérsékleten és szabályozott páratartalomban megy végbe a lebomlásuk, amilyent a házi komposztálóban nem lehet megteremteni, ott valójában ezek a zacskók csak szétmállanak, megpuhulnak, de nem bomlanak le. „Jelenleg Magyarországon egyáltalán nincs arra megfelelő hulladékgazdálkodási infrastruktúra és rendszer, hogy ezeket a speciális anyagokat külön visszagyűjtsék, és szabályos körülmények között komposztálják. Ha elterjed és divattá válik a lebomló műanyagok használata, az csak erősíteni fogja azt a már eleve káros szemléletet, hogy használjunk valamit egyszer, és utána dobjuk el.”

Merza Péter szerint a már említett rPET-palackok is problémásak lehetnek, mert van, hogy „újrahasznosítható” műanyagokat jelölnek ezzel, holott egyáltalán nem biztos, hogy az adott flakont újrahasznosítják, az újrahasznosított műanyagok esetében pedig bizonyos százalékban tudják csak újrahasznosított PET-ből előállítani a palackot, minden esetben kell hozzá friss nyersanyag is. „Száz százalékban újrahasznosított PET-palack nem létezik” – mondja. Mint rámutat, bár valóban sok kísérlet folyik a lebomló műanyagok tárgyában, jelenleg a növényi alapanyagból készült, cellulózalapú csomagolóanyagok bomlanak le, illetve komposztálhatók, már ha nincsenek műanyaggal keverve vagy festékkel átitatva.

Nagy Miklós szerint főleg az úgynevezett társított anyagok esetében nehezebb az újrahasznosítás, ilyenkor ugyanis először szét kellene választani a két-három különböző anyagot, amelyek kombinációjából készült a csomagolás. Mint mondja, ennek a problémának a megoldására már folynak kísérletek, elsősorban egy oldható ragasztóanyag került képbe. Kiterjedt kutatások folynak a műanyagok kémiai újrahasznosítása terén is, és ezt Nagy talán még ígéretesebb fejlesztésnek tartja. Az eljárás lényege, hogy a hulladékot szintetikus gázzá vagy olajjá alakítják, amely akár a fosszilis energiahordozókat is helyettesítheti. Emellett Magyarországon is hozzáférhető már egy olyan különleges fólia, amely ki tud váltani bizonyos műanyag társításokat.

Nagy Miklós állítja, a csomagolóiparban a papír felhasználásának ma már gyakorlatilag alapfeltétele, hogy fenntartható erdőgazdaságból származzon, emellett pedig olyan nanotechnológiás kísérletek folynak, amelyek célja, hogy a rostok könnyebb egymásba kapcsolódása révén kevesebb anyagfelhasználással érjenek el változatlan szilárdságot, a papírrostok pedig minél többször felhasználhatók legyenek. „Most átlagosan 7-8-szor lehet újra papírt gyártani a rostokból, a nanotechnológiával állítólag 10 fölé tud menni ez a szám.” Emellett dolgoznak nagyobb szilárdságú üvegeken is, mert az üveg törékenysége és a súlya miatt használnak inkább műanyagot vagy fémet a gyártók.

 

PET-ből PET

Egy 2008-as európai uniós irányelv azt tűzte ki célul, hogy 2020-ra a lakossági papír-, fém-, műanyag- és üveghulladékot legalább 50 százalékban újra kell hasznosítani, Magyarország azonban ettől még nagyon távol van, csak 35 százalék hasznosul újra. Döcögősen működik a szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás is. „Az arra alkalmas műanyagoknak is csak 2 százaléka kerül ténylegesen újrahasznosításra. A szelektíven gyűjtött műanyag az összesnek mondjuk 14 százaléka, és ebből ami ténylegesen újrahasznosításra kerül – tehát például amikor egy PET-palackból másodszor is PET-palack készül –, az 2 százalék. A maradék 12 százalék úgynevezett downcycling, vagyis amikor egy másodrendű anyag készül belőle, mondjuk a PET-palackból virágláda, amely elhasználódva már nem újrahasznosítható” – magyarázza Merza Péter. Nagy Miklós szerint ugyanakkor az is segítene a helyzeten, ha az ilyen másodnyersanyagoknak lenne piaca, akár jogszabályban is előírhatnák az újrahasznosított anyagok felhasználását például az új palackokhoz.

Mint a humuszos alelnök rámutat, nem a szelektív gyűjtési és újrahasznosítási rendszer azonban az egyetlen megoldás, fontosabb a megelőzés: egyrészt már a terméktervezéskor is a fenntarthatóság, a csomagolóanyag életciklusának végiggondolása legyen a szempont, másrészt a fogyasztók tényleg csak azt szerezzék be, amire valóban szükségük van.

Mire jó a betétdíj?

Az egyszer használatos csomagolóanyagok helyett tartósabb megoldást jelenthetnének akár a visszaváltható csomagolások is. Egy 2018. év végi felmérés szerint a budapestiek 75 százaléka támogatná is a visszaváltható palackok bevezetését. Bár vannak üvegvisszaváltók, ez is meglehetősen nehézkesen működik, a piacon lévő üvegeknek az üzletek csak egy töredékét veszik vissza, illetve a legtöbb bolt általában csak azt, amelyiket maga is árusítja, a befőttesüvegek visszaváltásával pedig egy-két vállalkozás foglalkozik csak. A korábban Magyarországon kiterjedten működött üvegvisszaváltó rendszer a kilencvenes évek végén szorult vissza, Merza Péter szerint azért, mert a fogyasztók sem voltak eléggé ösztönözve anyagilag, és a kereskedőknek sem igazán érte meg. „Ez az a szint, ahol a döntéshozók a szabályozás irányításával bele tudnának szólni, és nagyot tudnának lendíteni ezen a rendszeren.”

A kormány elvileg most ezen dolgozik, Orbán Viktor februári évértékelő beszédében az úgynevezett „klímapolitikai akcióterv” részeként – az egyszer használatos műanyagok végül július elején törvénybe foglalt kivezetése mellett – még azt is megígérte, hogy betétdíjassá, egyben visszaválthatóvá teszik a műanyag és üvegpalackokat, fémdobozokat.

„Ez nem annyira az újratöltésről szól – mutat rá Merza Péter –, mint inkább a tiszta műanyag hulladék visszaszedéséről, a betétdíjjal a visszaváltásra akarják a fogyasztókat ösztönözni. Egy üveg átlagosan 40-szer újratölthető, egy PET-palackot azonban nem fognak kimosni és újratölteni akkor sem, ha visszagyűjtik, de azzal, hogy van rajta egy plusz betétdíj, a fogyasztót már lehet irányítani, és akkor ezt a díjat az újrahasznosítási körfolyamat bezárására lehet fordítani.”

Nagy Miklós úgy tudja, hogy továbbra is napirenden van a kérdés, az európai példák alapján pedig 30–40 forint körüli betétdíjjal már ösztönözni lehetne a fogyasztókat. „Egyrészt úgy gondolja a jogalkotó, hogy az újrahasznosítási célok javíthatók, másrészt a visszaváltási rendszerbe bekerülő hulladék így viszonylag tiszta és jól elkülöníthető lesz, mert csak ásványvizes meg üdítős PET-palack lesz benne, alumíniumdoboz és üveg. Így jó nyersanyaghoz jutunk, de közben kikerül a házhoz menő szelektívből ez a hulladék, ahova viszont már tényleg csak a nagyon nehezen, vagy nem szívesen hasznosítottat tesszük majd, mint a zsugorfóliát, a csipszes zacskót meg a tejfölös poharat. Úgy gondolom, hogy javítani fog az újrahasznosítási arányon, de meg nem oldja, mert ha 100 százalékban újrahasznosítanánk a PET-palackokat, akkor sem tudnánk elérni az EU által előírt 50 százalékos arányt.”

Kerestük az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, hogy hogyan áll a betétdíjas rendszer kifejlesztése, mikorra tervezik a bevezetését, de lapzártánkig nem kaptunk választ.

Neked ajánljuk