Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2023. május 18-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
Bár a dohányfélék fogyasztásának továbbra is a legelterjedtebb – és alighanem legkártékonyabb – formája a forró füstölés (cigaretta, szivar, pipa), amit e rangsorban az elektromos hevítésű termékek (e-cigi, iqos, elf bar stb.) szorongatnak, a dohány hideg bevitelét sem ma kezdte az emberiség. Mifelénk is dívott a dohány szippantása (tubákolás, burnótozás), míg a dohányrágás (bagózás) laikusok által többnyire undorítónak értékelt szokása inkább a tengerentúlon terjedt el.
A füstmentes dohánytermékek egyik, manapság itthon is népszerűvé vált változata az ínyről felszívódó snüssz (eredetileg snus, svédesen ejtve sznüsz). Mindenekelőtt Svédországban és Norvégiában népszerű, de Észak-Amerikában és Észak-Afrikában is bőszen fogyasztják. Nem fermentált, hanem gőzzel pasztőrözött és szárított dohányból készül, amely nedvesítve kerül forgalomba, általában gusztusos kis fémdobozkákban. A pasztőrözés elpusztítja azokat a baktériumokat, amelyek működése nyomán rákkeltő nitrózaminok keletkeznek a dohányban. Akad barna gyurmára hasonlító snüssz: a nedvesített dohányőrleményből használója gyúr a fog fölé, az ínyre helyezhető kis barna gilisztákat. A nálunk is népszerűbb kiszerelésben a nedvesített dohányport vagy a már dohánymentes nikotinport kis zacskókba helyezik, és ezt kell az ínyre helyezni. Ez a fehér snüssz, amely azonban a belé kevert festékanyagtól simán lehet akár kék is.
A kis zacskók különbözhetnek egymástól erősség, azaz nikotintartalom alapján, meg persze abban, hogy milyen aromaanyag, esetleg édesítőszer kerül beléjük. Az egyik összetevő azonban szinte állandó: ez az élelmiszer-vegyészetben E500-ként ismert, savanyúságot szabályozó anyag, a szóda, avagy nátrium-karbonát, s azért keverik bele, mert növeli a nedves dohánymassza pH-ját, emiatt a nikotin is elérhetőbbé válik a szervezet számára, és gyorsul a felszívódása a nyálkahártyán keresztül. A szóda és a nikotin is égő, néha viszkető érzést okoz, amit továbbfokoz némely aromaanyag, például a mentol.
Mit snüssz?
A snüssz az elmúlt időben hatalmasat lépett előre az élvezeti szerek rangsorában. Az a generáció a legfogékonyabb rá, amelyik különben is nagy érdeklődéssel fordul az ilyen-olyan, legális és kevésbé legális pszichoaktív szerek felé. A fővárosi középiskolákban a tizenéves fiatalok rekreációs szerhasználatát érintő – iskolavezetők, pedagógusok, szociális segítők és iskolapszichológusok bevonásával – napjainkban is zajló vizsgálatok szerint ebben a generációban robbanásszerűen terjed a „nemzeti” dohányboltokban legálisan beszerezhető snüssz – legfeljebb néha nagykorú közvetítőre van szükség, aki meg is tudja vásárolni a terméket.
A megfelelő dózis megtalálása nem magától értetődő, a kamaszok hajlamosak akár merő brahiból az ajánlott mennyiség többszörösét is felhelyezni. A „járvány” tapasztalatait összegző tanárok egyebek közt rendszeres órai snüsszhasználatról és néha ebből fakadó rosszullétről is beszámoltak (valamint egy undorító mellékkövetkezményről, a használt nedves zacskóknak az iskolai mosdó plafonjára hajigálásáról).
A snüssz első használata nem feltétlenül kellemes, köszönhetően annak is, hogy könnyű a nikotint túladagolni.
Márpedig a snüssz sikerének éppen az a titka, hogy akár igen nagy dózisban biztosítja a nikotinbevitelt – anélkül, hogy el kellene viselni a dohányzás, pláne a tetemes cigarettamennyiség elszívása nyomán jelentkező kellemetlen mellékhatásokat.
Nem jár sem otromba cigiszaggal, sem bagós szájízzel – erről a bekevert mentolos aroma gondoskodik. A középiskolások körében a cigaretta már nem annyira menő, ráadásul csúnyán meg is drágult (pláne egységnyi dózis nikotinra vetítve). A snüssz további vonzereje, hogy nagyon gyorsan hat, hiszen a nyálkahártyáról felszívódó nikotin közvetlenül a véráramba és innen szinte azonnal, a vér-agy gátat átugorva az agyba jut. Relaxációs és egyben stimuláns hatása miatt gyakran használják a fiatal sportolók is. Más kérdés, hogy a snüssz esetében sincs túlságosan távol egymástól a szinte azonnali, behelyezést követően perceken belül jelentkező eufóriát, feldobottságot kiváltó, ugyanakkor (a nikotin ellentmondásos természetének és hatásmechanizmusának hála) nyugtató hatású dózis, illetve az a nikotinmennyiség, amelynél már kellemetlen tünetek, izzadás, remegés, szívdobogás, súlyosabb esetben rosszullét jelentkezik.
Snüssz, passz
Fennáll a gyanú, hogy a snüsszel rendszeresen bevitt nagyobb dózisú nikotin gyorsabban alakít ki addikciót, hozzászokást. Márpedig a nikotinfüggőséghez számos, már rövid vagy középtávon jelentkező, kellemetlen egészségügyi következményt is társít a szakirodalom (jóllehet, ezen hatások közül keveset igazoltak közvetlen klinikai vizsgálatok). Ezek között szív- és érrendszeri elváltozások – magas vérnyomás, szívritmusproblémák – éppúgy szerepelnek, mint az anyagcsere, az emésztőrendszer zavarai, étvágytalanság, idegrendszeri problémák. A snüssz használata nyomán felszívódó anyagok rákot okozhatnak a szájüregben, a torok-garat régióban, a nyelőcsőben. Leginkább emiatt a legtöbb európai országban nincs az engedélyezett, forgalmazható dohánytermékek listáján, bár a hivatkozott vizsgálatok valójában nem találtak egyértelmű kapcsolatot a snüsszhasználat és a daganatos megbetegedések között. Számos, egymásnak ellentmondó vizsgálati eredmény látott napvilágot, tekintélyes brit orvosi-biológiai lapokban (Lancet, British Medical Journal) közölt elemzések szerint nem mutatható ki kapcsolat a szájüregi daganatok gyakorisága és a rendszeres snüsszhasználat között, míg egyetlen, 2011-es tanulmány talált összefüggést a hasnyálmirigyrák és az orálisan fogyasztott dohány között. Arról pedig, hogy milyen hatása van a snüssznek a fiatalok szervezetére – akik legálisan nem is szerezhetnének be dohánytartalmú terméket –, célzott vizsgálatot aligha végeztek.
A nikotinaddikció köztudottan befolyásolja a kognitív képességeket, hatással van az általános közérzetre, sőt az izomműködésre is. Már csak azt kellene ismerni, melyek azok a speciális hatások, amelyek a rendszeres snüsszhasználatnak tulajdoníthatók ebben a fiatal korosztályban.
De lehet-e a snüssz potenciálisan a dohányzást kiváltó termék? A nikotinhelyettesítő szerek általános problémája, hogy a dohányosok által bevitt komplex, számos íz- és aromaanyagokat tartalmazó, ráadásul többfajta pszichoaktív anyaggal teli füstös koktélt próbálják pusztán nikotinnal kiváltani. A leszokóban lévők leginkább a cigarettafüstben megtalálható, az egyszerű aminok (mint a nikotin) lebontását szabályozó kulcsfontosságú enzim (MAO) működését gátló anyagokat hiányolhatják az ilyen pótszerekből. Ezek a MAO-gátló vegyületek nem csak a nikotin hatását erősítik fel, de önmagukban is antidepresszáns hatásuk van. Eközben a nikotinbevitel hosszabb távú idegrendszeri hatásai ellentmondásosak, például azért, mert a dohányosok nikotinreceptorai a rendszeres nagy mennyiségű bevitel nyomán idővel érzéketlenné válhatnak. Egy korábbi hipotézis szerint a snüssz hatásosan pótolhatta volna cigarettát ebbéli többes funkciójában, de újabb vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy az enzimgátló vegyületek csak a dohány pirolízise során szabadulnak fel – megannyi más, rákkeltő anyaggal együtt. Ez utóbbi miatt jelenthető ki, hogy snüssz szájba tömködése még mindig kevésbé tűnik veszélyesnek, mint a szervezetet biztosan károsító füstölés.
Máshogy szívnak
2020-ban jelent meg a legutóbbi ESPAD-vizsgálat (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) magyar kötete, de az még nem foglalkozott a frissebb fejleménynek tekinthető snüsszel, ugyanakkor más, akkoriban hódító alternatív dohányzási formák kapcsán több figyelemre méltó következtetésre jutott, s hasonlókat lehet levonni a snüsszhasználat nyomán is. A jelentés egyik megállapítása szerint a diákok 43,5 százaléka semmilyen más dohányterméket nem használt az e-cigaretta kipróbálásáig, tehát ez volt számukra az első „dohányzást jelentő termék”. Az, hogy a hagyományos dohánytermék mellett próbálják ki az e-cigarettát, valamelyest gyakoribb a lányok, mint a fiúk körében. Tehát valószínűsíthető, hogy bár sokan a hagyományos dohányzás mellett használják az e-cigarettát, magas azoknak az aránya – az összes diák 24,5 százaléka –, akik úgy próbálták ki az e-cigarettát, hogy egyébként nem dohányoztak, azaz az e-cigaretta népszerűsödése valószínűleg növelte a fiatalkori dohányzás terjedését.
A szűk értelemben vett dohányzásban kimutatott kedvező tendenciákat némiképpen módosítja, ha a közelmúltban elterjedt e-cigaretta és vízipipa használatát is figyelembe vesszük, a javuló mutatók hátterében valószínűleg az is szerepet játszik, hogy a fiatalok nem elhanyagolható része átszokott ezekre az alternatívákra – erre jött mostanában az emelkedő snüsszhasználat. A most zajló – a nikotinfogyasztás újabb keletű szokásait is feltérképező – ESPAD-vizsgálat eredményeit az év vége felé publikálják.
