Miért és mit felejtünk el gyorsan: lehet, hogy nem kéne magolva tanulni?

Egyre többet tud meg a tudomány a memória működéséről és ez kevéssé hasonlít az erről kialakított vélekedéseinkre.

Sokan gondolunk úgy az emlékezésre, mint amikor fiókokat nyitogatunk és onnan próbáljuk elővarázsolni régen elraktározott, de már bizonytalan állapotú holmijainkat.

De vajon tényleg így képződnek az emlékek és valóban szinte készen várnak a felidézésére?

Az emlékezetről szóló hagyományos elképzelések szerint persze tanulni is úgy lehet, ha jó alaposan memorizáljuk a tanultakat, majd felmondjuk magunknak és másoknak a leckét, ami rövid távon sokszor működik is. De tényleg így működik a memória?

Racsmány Mihály pszichológussal beszélgettünk, interjúnkat a friss Magyar Narancsban olvashatja. Ízelítő az interjúból:

MN: Az emlékezettel, felejtéssel kapcsolatos kutatások nyomán mennyire gondolnak most másképp a tanulás folyamatára?

RM: A teszthatás jelentőségének felismerése az egyik legfontosabb fejlemény az utóbbi évtizedek memóriakutatásában, mivel felhívta a figyelmet arra, hogy a diákokat teljesen magukra hagyjuk a tanulás kérdésében. Megtanítjuk őket számolni, írni, olvasni, de tanulni már nem tanítjuk meg őket, mert azt gondoljuk, hogy azt mindenki tud. Így azután mindenki próbál valamiféle stratégiát kitalálni.

MN: Ez amolyan próba-hiba alapon történik?

RM: Úgy valahogy, és a kutatások azt mutatják, hogy ezek a stratégiák majdnem mindig rosszak. A tanulók sokkal hatékonyabban is meg tudnák tanulni a tanulás tárgyát, ha a memóriájuk működésével kompatibilis módszereket használnának. De megvan az oka annak is, miért tartják a diákok – tévesen! – a kvízre, a tesztre épülő stratégiát kevésbé hatékonynak. Rövid távon, mondjuk, pár órán belül ezek a módszerek kevésbé hatékonyak, mint az ismétlésen, újratanuláson, jegyzetelésen, mentális térkép készítésén, fogalmak összeszervezésén alapuló hagyományos tanulási módszerek. Ezek átmenetileg nagyon nagy mennyiségű információt képesek aktívan tartani a memóriánkban. Ha ekkor azonnal jön egy ellenőrző vizsga, vagy magunknak rögtön felmondjuk a tananyagot, akkor a tanultakat látszólag prímán vissza tudjuk adni. Egy hét múlva persze a 70 százalékát már el is felejtjük annak, amit keservesen megtanultunk.

Racsmány Mihály

 

 

A tesztre épülő módszerrel lényegesen kisebb sikerünk lesz rövid távon, hosszabb távon viszont szinte alig következik be felejtés, így minél később jön a vizsga, annál magabiztosabb lesz a teljesítményünk – ekkor már jelentkezik ennek a módszernek az előnye. Mindezt nagyon nehéz intuitívan belátni, mert mindig a jelenből indulnak ki az érzéseink, a jövőre vonatkozó jóslataink – ezt nevezzük belátási torzításnak. Azt gondolom, hogy amit most jól tudok, azt jövő héten is tudni fogom, amit most rosszul tudok, azt a jövő héten is rosszul fogom tudni – de ez nincs így!

A szakemberrel többek között arról is beszélgettünk, hogy vajon beültethetők, kicserélhetők-e emlékeink, van-e realitás a sci-fi regények és filmek újratölthető, törölhető emberi memóriáról szóló felvetéseinek? Ahogy persze arról is, hogy miért felejtünk.

A friss Magyar Narancs a standokon kapható vagy megrendelhető itt.