Kommunikáció kisbabákkal

Tudta, hogy "beszélgethet" kisbabájával, mielőtt az megtanulna beszélni?

Tudomány

A babák első szavára legalább 12 hónapot várni kell, ám aki ezt megelőzően is „beszélgetne” a gyermekével, annak ott a babajelelés. A siket jelnyelvből kialakított kommunikációs segéd­eszköz hasznos módszer – és szórakozásnak sem utolsó.

„Egy 9 hónapos baba már képes kifejezni érzelmeit, akaratát, pontosan el tudja mutogatni, mi van a kis fejében. A babák akár kétszáz jelet is képesek elsajátítani, és nagyon aktívan használják ezeket: sok szülő beszámolt arról, hogy gyermeke nagyon pontosan képes volt a tudtukra adni, mit szeretne, hogy érzi magát; például képesek elmutogatni, hogy mit kérnek vacsorára, vagy hogy rosszul érzik magukat és lázasak” – állítja Bulatovic-Hajnal Edina, akit nemcsak szülőként, de kutatóként is megragadott a babákkal való jelelés témája.

A CEU és a barcelonai Universitat Pompeu Fabra doktori hallgatójaként egyebek közt azzal foglalkozik, hogy mi módon értelmezik a kisgyerekek a vizuális nyelvi jeleket, milyen különbségek, illetve hasonlóságok lehetnek a nyelv- és gesztushasználatban.

A babajelbeszéd vagy babajelelés a siket jelnyelv kézjeleit használja, de a módszert a halló szülők halló gyerekeinek dolgozták ki. „A babák nem azért nem beszélnek, mert nem elég értelmesek, hanem a finommotorikájuk, a száj és a nyelv mozgása nem elég fejlett még. Viszont a kezüket 5-6 hónapos kortól tudják tudatosan irányítani, és természetes dolog, hogy maguktól is használnak gesztusokat. Mi csak annyit teszünk, hogy amikor a babák elkezdenek spontán jeleket használni, mi is egyre több jelet használunk, és mivel életkori sajátosságuk az utánzás, könnyen elsajátítják a jeleket, és ezáltal ki tudják fejezni a gondolataikat” – magyarázza Zentai Kata, a Beszélő Babakezek program vezetője, aki tíz éve elsőként hozta be Magyarországra a babajelelést, és azóta is rengeteg tanfolyamot tart anyáknak, apáknak és kisgyerekeiknek.

Távirati stíl

Azt, hogy a jelek segíthetnek a beszédet megelőző kommunikációban, már az 1970-es években kutatni kezdték: Joseph Garcia jeltolmács figyelte meg, hogy a siket szülők gyerekei hamarabb kezdik el a jelnyelvet használni, mint ahogy a halló szülők halló gyerekei beszélni kezdenek. „Igazából semmi újat nem talált fel ez a módszer, mert mindenki pápázik meg puszit dob, csak felismerték azt, hogy a gesztushasználatban rengeteg lehetőség rejlik” – jegyzi meg Edina.

false

 

„A babák eleinte csak a baba-mama figyelmi helyzetet tudják kezelni, és körülbelül kilenc hónapos korukban alakul ki az úgynevezett triádikus viszony, azaz, hogy egy harmadik dologra is rá tudják irányítani a figyelmüket. Nagy egyéni különbségek vannak a gyerekek között, ezért nagyon változó, hogy maga a preverbális, tehát a beszéd megindulása előtti időszak meddig tart: általánosan 12–18 hónapos kor között mondják ki az első szavakat, de gyakorlatilag 3 éves korig bármikor megszólalhatnak. Egyes gyerekek sokáig csak raktároznak, gyűjtögetik a szavakat, nem annyira kommunikatívak, mint más társaik, de hirtelen megindulhat a beszédük; mások rögtön csacsognak, gügyögnek és kézzel-lábbal kommunikálni akarnak. Amíg nincs meg a domináns verbális anyanyelvhasználat, amíg a gyerek nem tudja teljesen probléma nélkül megértetni magát, addig biztosan nagyon hasznos a jelelés, mert sem a gyerek, sem a szülő nem frusztrálódik attól, hogy nem értik egymást.”

Mindez nem kétnyelvűséget jelent. „A babajelek igazából szófüzérek, önálló szavak – például alma, lámpa, játék –, de nem állnak össze koherens nyelvvé, nincs mögöttük mondattan, grammatika. A jelnyelvben viszont minden megvan, ami egy természetes nyelvben is. Míg az utóbbinál például használnak tér­indexi­ká­lást (a térbeli viszonyok nyelvi jelölését, például határozóragokat – a szerk.), a babajeleknél nincs szintaxis, nincs más nyelvi elem, csak az önállóan megjelenő kifejező jelek vannak. Viszont a gyerekek ugyanúgy képesek összerakni ezeket a jeleket, mint később az első szavaikat: tehát a babajelek is össze tudnak állni távirati stílusú, kételemes szókapcsolatokká, például még enni, még játszani. A gyerekek nyelvi kreativitása már ilyen korai szakaszban megmutatkozhat, amikor még a finommotorikájuk nem elég fejlett a szókapcsolatok kimondásához” – magyarázza Edina.

false

 

A jelek a baba által kitalált spontán gesztusok is lehetnek, ezeket nem érdemes megváltoztatni. Olyan egyszerű dolgokról van szó, mint a pápát intés vagy a felkéredzkedés a szülő kezébe. Viszont minél több jelet szeretnénk bevezetni és használni, annál jobb, ha van egy meghatározott jelrendszer, ezért kezdték el a siket jelnyelv jeleit bevenni a módszertanba. A babajelek angolszász területről indultak, alapvetően az angol siketnyelv kézjeleit veszik át, de ezt sokszor a magyar jelekkel is kiegészíthetik, attól függően, hogy melyik jel az egyszerűbb, könnyebben mutatható.

Az extrovertáltabb babák már 9–10 hónaposan elkezdenek egy-két jelet használni, és az, hogy ez mennyire bővül, csak a babával jelelő és a gyerek lelkesedésén múlik: van, aki 20–30 jellel is elvan, vannak, akik 200–300-at is elsajátítanak. Fontos, hogy a baba (és a szülő) örömmel csinálja, fontos a következetesség és az is, hogy olyan szavakat emeljünk ki, amelyek a babának fontosak. Az első alkalmazott jel sokszor a lámpa, vagy a tej vagy a szopni. Emellett az állatjeleket is nagyon hamar meg szokták szeretni.

Titkos nyelv

A babák a megtanult jeleket addig használják, amíg teljesen el nem sajátítják a beszédet, ekkor ugyanis érzik, hogy az az erősebb, mindenki által megértett, domináns kód, és a szavak mellett használt jeleket maguktól elhagyják. Ahogy Kata mondja, a jelek általában csak akkor fordulnak elő a beszéd megjelenése után is, ha a szülők még nem értik meg a gyermek kezdeti beszédét vagy nagyon erős érzelmi töltöttsége van a gyerek mondanivalójának.

Edina is találkozott olyan esettel, amikor a nagyobbik testvér képes volt újratanulni és használni a jeleket, amikor a kistestvér megszületett, mert bár a konkrét jeleket addigra elfelejtette, maga a jelelés jó emlék maradt. Kata szintén sokat használta a babajeleket a fiával, aki mára kiskamaszként szintén kinőtt belőle, de a jelek még nagyobb korában is jól jöttek, mint egyfajta „titkos nyelv”, és a nyelvtanulásnál is hasznosnak bizonyultak, hiszen a vizuális ingerrel való társítás segíti a memorizálást. Mindezek ellenére a babajelek hatásait egyelőre csak elvétve kutatják, a személyes tapasztalatok a mérvadóak.

De vajon a jelelés nem késlelteti-e a beszéd elindulását? A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem: ha egyáltalán hatnak a jelek a beszéd elindulására, akkor is inkább pozitívan. A jelelés ugyanis növeli a babával eltöltött minőségi időt, sok ingerrel gazdagítja a baba környezetét (ez pedig fejleszti a szókincset), és a meg nem értésből fakadó hisztik és feszültségek is könnyebben elkerülhetőek.

false

 

Kritikaként szokták emlegetni, hogy a gyerekükre rendesen figyelő szülők jelelés nélkül is tökéletesen megértik a babát. Nehéz megmondani, hogy azok a hatások, amelyek a baba érzelmi, kommunikációs képességeit fejlesztik, növelik a magabiztosságát és a kreativitását, a babajelekből fakadnak-e, vagy pusztán a babára való odafigyelés áll a háttérben.

„Mondják, hogy aki nem jelel, az is ki tudja találni a saját gyereke minden gondolatát. Viszont a jeleléssel a gyerek kap egy pluszeszközt az önkifejezéshez, nagyon pontosan képes kommunikálni arról, hogy mit szeretne csinálni, például el szeretne menni sétálni, vagy mit akar játszani. Nálunk az egész család jelelt a gyerekkel, a személyes tapasztalataim és más szülők elmondása alapján is azt látom, hogy segíti a családban a kommunikációt a baba és a családtagok között. A babajelekkel a passzív szókincsből már tudunk aktiválni szavakat, tehát ez egy jó terep a beszéd előtti állapotban arra, hogy a gyerek kipróbálja, gyakorolja, hogyan kell kommunikálni” – sorolja Edina a babajelelést folytató szülőkkel végzett kérdőíves kutatása alapján.

Zentai Kata már tíz éve oktatja a jeleket a Beszélő Babakezek nevű tanfolyamán. Vannak kezdő és haladó csoportjaik, az előbbibe még akár baba nélkül is érkezhetnek az érdeklődők, először ugyanis a szülőnek kell megtanulnia a technikákat és a jeleket. Az alapok azt tartalmazzák, hogyan építheti be minél természetesebben a szülő a hétköznapi beszédhelyzetekbe a jeleket: a mondatból mindig a baba számára fontos egy-két szót kell csak jelelni, egyes esetekben a baba kezében megmutatni a jeleket, és így tovább.

Azt Edina és Kata is kiemeli, hogy a jelet mindig a kimondással együtt kell mutatni. Mindezt akár egy hathetes, heti egyalkalmas tanfolyamon is el lehet sajátítani, de kétalkalmas gyorstalpalók is vannak, a visszajelelő babákkal meg már különféle játszó-mondókázó csoportokba lehet járni.

Segítő jelek

 

A babajelek különösen sokat segíthetnek, ha valamilyen betegség, fejlődési rendellenesség miatt késik vagy nehezebb a baba beszédfejlődésének megindulása. Zentai Kata szerint nagyon jó eredményeket értek el a sajátos nevelésű igényű és a Down-szindrómás gyerekek foglalkoztatásával is.

Hamar-Szelényi Éva logopédus, fejlesztő pedagógus a munkája során kezdte használni a babajeleket. „Először siket-vak gyerekekkel foglalkoztam – meséli a szakember –, majd egyéni artikulációt segítő jeleket dolgoztam ki a középsúlyosan értelmi fogyatékos, nem érthetően, vagy még nem beszélő gyerekeknek, kiegészítve ezzel a módszerrel a logopédiai munkámat. A Down-szindrómás tanítványaim szerették a legjobban, ezért bizonyos jeleket már minden helyzetben használtunk (pl. játszunk, kérem, zene, elég volt).”

Neked ajánljuk