Mi lesz a Seuso-kincsekkel?

Mindenki azt akarja

  • Hamvay Péter
  • 2014.08.31 12:07

Tudomány

Az országgyűlési választások előtt hazatért "családi ezüst" az önkormányzati választások előtt Székesfehérváron, majd jövő év elejétől a Nemzeti Múzeumban lesz látható. Ha a kormány dönt a bizottság költségvetéséről, a műtárgyak vizsgálata is megkezdődik.

A parlamenti kiállítás után a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították át a Seuso-kincs Magyarországra került hét darabját, plusz a rézüstöt - tudtuk meg Csorba Lászlótól, az intézmény főigazgatójától. Azt is elárulta, hogy -az előzetes hírekkel ellentétben -a jövő év elejétől nem az egykor a koronázási ékszereknek kialakított teremben állítják ki az anyagot, mert az ott látható koronázási palástot óvni kell az erős fényhatástól, és tartalmilagsem illik összea római ezüstedényekkel. A közvetlenül mellette nyíló Apponyi folyosóviszont ideális arra, hogy ott alátogató megismerkedhessen akincs történetével, a vele párhuzamba állítható műtárgyakkal, a késő antik ötvösséggel. A Seuso-kincs darabjai pedig a folyosó végén nyíló, időszaki kiállításokra használt Todorescu teremben kaphatnak helyet. A terem olyan nagy, hogy kényelmesen elfér benne a teljes készlet is - pendít meg optimista húrokat Csorba. Ugyanakkor azt a pletykát, hogy máris megvásároltuk a kincs Lord Northamptonnál lévő további darabjait,

nyári kacsának

minősítette Baán László, a kincsekért folytatott tárgyalások vezetője, aki a Terrorelhárítási Központtal karöltve fuvarozta haza a szajrét.

Bár a szereplők tagadják, a színfalak mögött még mindig zajlik a vita, hogy hosszú távon hol lesznek láthatók a műtárgyak. Az bizonyos, hogy miután a Kárpát-medence kiemelkedő régészeti leleteit a Nemzeti Múzeum őrzi, a Seuso-műtárgyakatis itt veszik leltárba - erősítette meg Csorba Lászlóés Baán László is. Baán egyben a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és az új múzeumi negyedért felelős miniszteri biztos, és úgy nyilatkozott, hogy amikor felépül a múzeumi negyed, akkor a tervek szerint a kincsek átkerülnek oda mint a Nemzeti Múzeum műtárgyai. De úgy tűnik, a Nemzeti Múzeum sem szívesen eresztené el őket.

Sokkal sürgetőbb kérdés, hogy mi történik jelenleg és a közeljövőben a kincsekkel. Kiderült, hogy részben már összeállt a Seuso Munkabizottság nevű testület, az MTA, a Szépművészeti és a Nemzeti Múzeum szakembereinek részvételével. Két társelnöke van a grémiumnak: Baán László, illetve Török László régész, akadémikus, az MTA Régészeti Tudományos Bizottságának elnöke. Török professzor az ókori Núbia története, valamint az ókori Egyiptom hellenisztikus és római kori művészetének nemzetközileg magasan jegyzett kutatója. Török szerint a munkabizottság legfontosabb feladata a kincs történeti, művészettörténeti értelmezése. Erre a feladatra korábban két angol szakember már vállalkozott ugyan, de ők azt próbálták bizonyítani, hogy a lelet darabjai mind keletkezésüket, mind származási helyüket tekintve heterogén összetételűek.

Mint megtudtuk, a szépművészetis Dági Marianna és a Nemzeti Múzeum munkatársa, Mráv Zsolt koordinálja majd a kutatásokat. A kincs tudományos vizsgálata a közeljövőben nyolc altéma keretében indul meg, amelyek felölelik az archeometriai vizsgálatokat (különféle régészeti problémák megoldását segítő természettudományos elemzések), illetve a régészeti, történeti, művészettörténeti, ikonográfiai értelmezéseket is. A program része továbbá a kincs modern kori történetének a feldolgozása. Cél, hogy a magyar kutatók legszélesebb rétegét bevonják a munkába - mondja Mráv. Visy Zsolt, Tóth Endre, Nagy Mihály régészek már tagjai a kutatási programnak. Kérdésünkre Mráv és Baán is megerősítette, hogy külföldi szakemberek is feltűnnek majd a kutatásban, így a kincseket korábban kutató és egy hasonló, a mildenhalli ezüstlelet vizsgálatát épp befejező Richard Hobbs a londoni British Museumból.

Terveznek régészeti feltárásokat is, de erről Mráv Zsolt egyelőre nem akart nyilatkozni, mert először az illetékes területek tulajdonosait, illetve az ott korábban dolgozó szakembereket szeretnék értesíteni. Nádorfi Gabriella, a kincs tulajdonosának feltételezett szabadbattyáni palotáját 1993 óta ásó régész mindenesetre még nem kapott meghívást a bizottságba, ahogy a tervezett nemzeti múzeumi kiállításról sem tájékoztatták. Úgy tudjuk, hogy a teljes egészében fel nem tárt és monografikus szinten nem publikált szabadbattyáni palotánál, illetve a kincs feltételezett másodlagos elrejtése helyén, a kőszárhegyi Borbély-pincében is ásnak majd. De a 19. században a közelben, Polgárdiban talált ezüstállvány, a quadripus egykori lelőhelyét is ismét megvizsgálják. Ha bebizonyosodna például, hogy a quadripus anyagának összetételében, megmunkálásában egyezik a kincs egyes darabjaival, az perdöntő bizonyíték lehet.

Mint Mráv elmondta, örömmel állapították meg, hogy a restaurálás nem terjedt ki a tálak hátoldalára, így van remény, hogy akár földmaradványokat is találnak majd, ami a megtalálási helyre adhat bizonyítékot. A régész kiemelte: nagy lehetőség a magyar ókortudomány számára, hogy hazai kutatók a projekt keretében jelentősen hozzájárulhatnak a késő római ezüstművesség még gyermekcipőben járó alapkutatásaihoz. Míg például a fényes felületű vörös kerámiaedényekről, a terra sigillatákról ma már egy szakértő szem megállítja, melyik tartományban, sőt melyik műhely melyik periódusában készítették, a római ezüstművesség esetében az egyes műhelyek termékeit még nem sikerül elkülöníteni, nem tudni azt sem, milyen nyersanyagot használtak. Úgy tűnik tehát, hogy a kutatók hosszú távú projektet indítanak, és

birodalmi kontextusban

próbálják értelmezni a kincset. Kérdés, hogy a politika mennyire vár el majd gyors, az előkerülés helyével, azaz a tulajdonjoggal kapcsolatban használható eredményeket.

Mráv szerint az archeometriai vizsgálatok három éven belül eredménnyel járhatnak, de a teljes kutatási program várhatóan öt évet vesz igénybe. Baán szerint az anyagi fedezetről a kormány fog gondoskodni, és minden, a bizottság által fontosnak ítélt vizsgálatra sor kerülhet. Ez az összeg fedezi majd a Nemzeti Múzeum kiállításához szükséges forrást, Baán szerint ebben az évben ez lesz a legnagyobb tétel. A most őszre, néhány hetesre tervezett székesfehérvári bemutató költségét a helyi múzeum állja, és a Nemzeti Múzeum készíti el a tárlatot. A hivatalos indoklás szerint azért mutatják be a Szent István Múzeumban a kincset, mert Fejér megyében, a múzeum vonzáskörzetében került az elő a földből. De az őszi időzítés, ami a tárgyak addigra épp megkezdődő vizsgálatát is hátráltatja, vélhetőleg nem független az önkormányzati választásoktól.

Vér és ezüst

Az amatőr régész Sümegh József 1975-76-ban találhatta meg Polgárdiban a hatalmas színezüst tálakat, kancsókat. Korabeli tanúk szerint két üstből negyven darab ezüsttárgy került elő. 1980-ban megtalálták Sümegh felakasztott holttestét a kőszárhegyi Borbély-pincében. Az ügyészség vizsgálata öngyilkosságnak minősítette az esetet. Valószínűleg ezek a műtárgyak tűntek fel 1990-ben New Yorkban, a Sotheby's aukciósház árverésén. Hamar kiderült, hogy a tárgyak libanoni papírjai hamisak. A magyar állam 1993-1994-ben négy pert indított Lord Northampton ellen tulajdonjogának bizonyítására, melyeket kivétel nélkül a lord nyert meg, ám a magyar érvek mégis olyan súlyúak voltak, hogy a lordnak azóta sem sikerült eladnia a birtokában lévő tárgyakat, bár többször jelezte eladási szándékát. Lásd még publicisztikánkat a kincsek megvásárlásáról (A Seuso-kincs és az igazság egyik fele, Magyar Narancs, 2014. április 4.), illetve kritikánkat Visy Zsolt és Mráv Zsolt vonatkozó könyvéről (A láthatatlan kincs, Magyar Narancs, 2014. január 16.).

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.