Interjú

„Mintha az lenne az egyetlen veszély..."

Jamie Susskind angol író, ügyvéd a mesterséges intelligenciáról

Tudomány

A technológiai ipar számtalan módon befolyásolhatja életmódunkat, a jogainkat, a társadalmunkat – elszámoltatható felelősség nélkül teheti. Jamie Susskinddel, a Politika a jövőben című könyv szerzőjével ennek következményeiről és az észszerű szabályozás lehetőségeiről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Eredetileg 2018-ban jelent meg a nálunk Politika a jövőben címmel, Életünk a technológia uralta világban alcímmel tavaly kiadott könyve, amelyben főleg a mesterséges intelligenciának (MI, angol rövidítéssel AI) a politikára és magánéletre gyakorolt hatását elemzi, különös tekintettel a szabályozás szükségességére.

Jamie Susskind: Már akkor is tisztán lehetett látni, hogy nagyon rövid időn belül rendelkezni fogunk olyan digitális rendszerekkel, amelyek képesek lesznek az emberi beszéd meggyőző imitálására. A közeljövőben ezek nemcsak szövegek lesznek, hanem hangot és arcot is kapnak majd. Olyat, amit az ezekkel interakcióba lépők szimpatikusnak találnak.

MN: Az MI megjelenése óta elöntötték a sajtót azok a cikkek, amelyek szerint egy lépésre vagyunk attól, hogy a Terminátorban látott Skynethez hasonló rendszer elpusztítsa az emberiséget. Jogos ez a félelem, vagy mással kéne foglalkozni?

JS: Szerintem az emberiség mindig aggódott, hogy elpusztítja önmagát valamelyik találmányával. De nem meglepő, hogy a régi akciófilmekhez és sci-fikhez nyúlunk vissza, hiszen azokból tudjuk egyáltalán elképzelni például a mesterséges intelligencia mibenlétét. Tágabb probléma, hogy sokszor nincsenek meg a szavaink és a képzelőerőnk ahhoz, hogy le tudjuk írni az általunk létrehozott technológiát. A technológia gyorsabban fejlődik, mint a nyelv. Elég csak a közösségi médiára gondolni. Tulajdonképpen mi is az? Olyan, mint egy kiadó? Mint egy újság? Egy tévécsatorna? Egy városháza? Egyik sem, mégis azért használjuk ezeket a kifejezéseket párhuzamként, mert nincs megfelelően gazdag szótárunk a pontos leírására.

A terminátorrá változott mesterséges intelligencia képével főleg az a baj, hogy elhomályosítja a nagyon is valóságos bajokat. Mintha az lenne az egyetlen veszély, hogy elpusztít minket! Mielőtt olyan szintre fejlődik, hogy képes lenne elpusztítani az emberiséget, számtalan módon befolyásolja az életmódunkat, a demokráciánkat, a szabadságunkat és a jogainkat. Az egzisztenciális rettegés miatt nem vesszük észre a valódi fenyegetést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.