Interjú

„Mintha az lenne az egyetlen veszély..."

Jamie Susskind angol író, ügyvéd a mesterséges intelligenciáról

Tudomány

A technológiai ipar számtalan módon befolyásolhatja életmódunkat, a jogainkat, a társadalmunkat – elszámoltatható felelősség nélkül teheti. Jamie Susskinddel, a Politika a jövőben című könyv szerzőjével ennek következményeiről és az észszerű szabályozás lehetőségeiről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Eredetileg 2018-ban jelent meg a nálunk Politika a jövőben címmel, Életünk a technológia uralta világban alcímmel tavaly kiadott könyve, amelyben főleg a mesterséges intelligenciának (MI, angol rövidítéssel AI) a politikára és magánéletre gyakorolt hatását elemzi, különös tekintettel a szabályozás szükségességére.

Jamie Susskind: Már akkor is tisztán lehetett látni, hogy nagyon rövid időn belül rendelkezni fogunk olyan digitális rendszerekkel, amelyek képesek lesznek az emberi beszéd meggyőző imitálására. A közeljövőben ezek nemcsak szövegek lesznek, hanem hangot és arcot is kapnak majd. Olyat, amit az ezekkel interakcióba lépők szimpatikusnak találnak.

MN: Az MI megjelenése óta elöntötték a sajtót azok a cikkek, amelyek szerint egy lépésre vagyunk attól, hogy a Terminátorban látott Skynethez hasonló rendszer elpusztítsa az emberiséget. Jogos ez a félelem, vagy mással kéne foglalkozni?

JS: Szerintem az emberiség mindig aggódott, hogy elpusztítja önmagát valamelyik találmányával. De nem meglepő, hogy a régi akciófilmekhez és sci-fikhez nyúlunk vissza, hiszen azokból tudjuk egyáltalán elképzelni például a mesterséges intelligencia mibenlétét. Tágabb probléma, hogy sokszor nincsenek meg a szavaink és a képzelőerőnk ahhoz, hogy le tudjuk írni az általunk létrehozott technológiát. A technológia gyorsabban fejlődik, mint a nyelv. Elég csak a közösségi médiára gondolni. Tulajdonképpen mi is az? Olyan, mint egy kiadó? Mint egy újság? Egy tévécsatorna? Egy városháza? Egyik sem, mégis azért használjuk ezeket a kifejezéseket párhuzamként, mert nincs megfelelően gazdag szótárunk a pontos leírására.

A terminátorrá változott mesterséges intelligencia képével főleg az a baj, hogy elhomályosítja a nagyon is valóságos bajokat. Mintha az lenne az egyetlen veszély, hogy elpusztít minket! Mielőtt olyan szintre fejlődik, hogy képes lenne elpusztítani az emberiséget, számtalan módon befolyásolja az életmódunkat, a demokráciánkat, a szabadságunkat és a jogainkat. Az egzisztenciális rettegés miatt nem vesszük észre a valódi fenyegetést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.