Interjú

„Mintha az lenne az egyetlen veszély..."

Jamie Susskind angol író, ügyvéd a mesterséges intelligenciáról

Tudomány

A technológiai ipar számtalan módon befolyásolhatja életmódunkat, a jogainkat, a társadalmunkat – elszámoltatható felelősség nélkül teheti. Jamie Susskinddel, a Politika a jövőben című könyv szerzőjével ennek következményeiről és az észszerű szabályozás lehetőségeiről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Eredetileg 2018-ban jelent meg a nálunk Politika a jövőben címmel, Életünk a technológia uralta világban alcímmel tavaly kiadott könyve, amelyben főleg a mesterséges intelligenciának (MI, angol rövidítéssel AI) a politikára és magánéletre gyakorolt hatását elemzi, különös tekintettel a szabályozás szükségességére.

Jamie Susskind: Már akkor is tisztán lehetett látni, hogy nagyon rövid időn belül rendelkezni fogunk olyan digitális rendszerekkel, amelyek képesek lesznek az emberi beszéd meggyőző imitálására. A közeljövőben ezek nemcsak szövegek lesznek, hanem hangot és arcot is kapnak majd. Olyat, amit az ezekkel interakcióba lépők szimpatikusnak találnak.

MN: Az MI megjelenése óta elöntötték a sajtót azok a cikkek, amelyek szerint egy lépésre vagyunk attól, hogy a Terminátorban látott Skynethez hasonló rendszer elpusztítsa az emberiséget. Jogos ez a félelem, vagy mással kéne foglalkozni?

JS: Szerintem az emberiség mindig aggódott, hogy elpusztítja önmagát valamelyik találmányával. De nem meglepő, hogy a régi akciófilmekhez és sci-fikhez nyúlunk vissza, hiszen azokból tudjuk egyáltalán elképzelni például a mesterséges intelligencia mibenlétét. Tágabb probléma, hogy sokszor nincsenek meg a szavaink és a képzelőerőnk ahhoz, hogy le tudjuk írni az általunk létrehozott technológiát. A technológia gyorsabban fejlődik, mint a nyelv. Elég csak a közösségi médiára gondolni. Tulajdonképpen mi is az? Olyan, mint egy kiadó? Mint egy újság? Egy tévécsatorna? Egy városháza? Egyik sem, mégis azért használjuk ezeket a kifejezéseket párhuzamként, mert nincs megfelelően gazdag szótárunk a pontos leírására.

A terminátorrá változott mesterséges intelligencia képével főleg az a baj, hogy elhomályosítja a nagyon is valóságos bajokat. Mintha az lenne az egyetlen veszély, hogy elpusztít minket! Mielőtt olyan szintre fejlődik, hogy képes lenne elpusztítani az emberiséget, számtalan módon befolyásolja az életmódunkat, a demokráciánkat, a szabadságunkat és a jogainkat. Az egzisztenciális rettegés miatt nem vesszük észre a valódi fenyegetést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.