Az öregedés elkerülhetetlen végzetünk. Az öregedéstudomány régi megállapítása szerint ez vár minden olyan szervezetre, amelyben elkülönülnek a testi és az ivarsejtek. Mindamellett régóta zajlanak kutatások, amelyek e folyamat megállítását, de legalábbis lelassítását ígérik. Az egyik legígéretesebb kutatási eredmény még a múlt században született: 1934-ben patkányokon végzett kísérletek során jutottak arra a következtetésre, hogy a határozott mértékű kalóriamegvonás akár 50 százalékkal növelheti a rágcsálók élettartamát. Még radikálisabb kalóriamegvonás ellenben éhhalálhoz vezet, nehéz tehát megtalálni az egyensúlyt e tekintetben is.
Hamar előkerültek azok a modellorganizmusok is, amelyek puszta létük tanúsága révén az örök élettel kecsegtethetnek. Az édesvízi környezetben élő Hydra-féle ragadozó csalánozók például úgy tűnik, mintha nem is halnának meg. Ezen felül a biológia tudománya bőségesen ismer olyan fajokat, amelyeknél az öregedés elhanyagolható mértékű, azaz hosszú időn át nem mutatják az öregedés jeleit sem sejtszinten, sem a teljes szervezet szintjén (és most sokaknak juthat eszébe Szerb Antal regényének, A Pendragon-legendának axolotlokkal kísérletező Earl of Gwyneddje).
A gerincesek között számos teknősfaj mellett a 2018-ban felfedezett apró termetű, nem túl bizalomgerjesztő küllemű csupasz turkáló, avagy csupasz vakondpatkány akár harminc évig is elélhet, ami tízszerese a többi rágcsáló élettartamának. Ráadásul ez az emlős kibírja oxigénhiányos környezetben is, ilyenkor ugyan elájul, de a szervezete átáll a gyümölcscukor oxigénmentes lebontására, az anaerob glikolízisre. Nem alakulnak ki benne rákos elváltozások sem, ami arra vezethető vissza, hogy a sejtekben található fehérjegyárai, a riboszómák kivételesen pontos fehérjekópiákat állítanak elő (ehhez képest az emberi riboszómák rengeteg rossz hamisítványt termelnek). A csupasz turkálók részletesebb vizsgálata nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy sejtjeik életkortól függetlenül valósággal dúskálnak a hialuronsavakban, amelyek ugyan kisgyermekkorban az emberben is bőven termelődnek, ám a folyamat később elakad, amit szaporodó ráncaink mutatnak. Az ezzel telerakott termékeket áruló kozmetikai ipar pedig kapva kap az alkalmon, bár megjegyeznénk, hogy a hialuronsavval színültig töltött vakondpatkányok eleve ráncosan születnek, és később sem szépülnek meg. Szinte érzéketlenek a fájdalomra, különösen a savas közeget bírják jól, köszönhetően a szervezet szinte kóros elsavasodását is lehetővé tevő anyagcseréjüknek, de például az erős paprika csípősségét adó kapszaicint sem érzik meg, hacsak nem kapnak egy olyan P-reagenst, mely más rágcsálóknál állandó viszketéshez-vakarózáshoz vezet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
