Interjú

„Mindenkit meg lehetett zsarolni”

Ignácz Károly történész Bethlen István alkotmányos puccsáról és a húszas évek választásairól

Tudomány

A húszas évek Bethlen-korszakának magyar választásai mutatnak némi hasonlatosságot a mával, de persze számottevők a különbségek is. A hegemón kormánypártot akkor lehetetlen volt a „saját pályáján” legyőzni.

 

Magyar Narancs: Az 1920-as választás még a Friedrich-féle választójogi rendelet alapján zajlott – azaz általános és titkos választáson dőlt el a mandátumok sorsa, még ha a választás szabadságát a külső körülmények, például a fehérterror korlátozták is. Miért akarta gróf Bethlen István kormányfő és köre korlátozni a választójogot, és visszahozni az akkor már kuriózumnak számító nyílt szavazást?

Ignácz Károly: Az 1920-as választásokon a választási rendszer demokratikusnak volt mondható, de a körülmények egyáltalán nem voltak demokratikusak. Az 1921 áprilisától hivatalban lévő Bethlen azért tért el ettől a választási szisztémától, mert az ő politikai céljait ezzel nem lehetett megvalósítani. Miniszterelnökként volt hatalma, voltak komoly támogatói a politikai és gazdasági elitben, de nem volt tömegtámogatottsága. Őszintén szólva, nem is törekedett arra, hogy a demokratikus politikában megszokott módon megnyerje a választókat, vagy hogy modern tömegpártot építsen maga köré. Egységes, nagy befolyású kormányzó pártot akart felépíteni, de ehhez olyan választási rendszerre volt szüksége, amelyben ezt a célt akár biztos választói többség nélkül is el tudja érni.

MN: Bethlen klasszikus kakukkstratégiát alkalmazott: 1922 februárjában a támogatóival együtt belépett a kisgazdapártba, amelyet azután a saját képére formált.

IK: Eredetileg nem a kisgazdákkal akarta megcsinálni a kormánypártot, mert nagyobb különbséget látott a programjaik, habitusuk között, mint amennyi a keresztény párttól (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja – KNEP) elválasztotta. A kisgazdapárt, leginkább annak a Nagyatádi-féle szárnya a kisbirtokosok érdekeit képviselte, ami nem feltétlenül vágott egybe a Bethlen köré tömörült gazdasági elitcsoport céljaival. Ám a zömmel legitimista KNEP-vel való együttműködés a király, IV. Károly 1921. őszi sikertelen második visszatérése, a „királypuccs” és az ezt követő trónfosztás nyomán már nem volt lehetséges, ezért választotta Bethlen inkább a szabad királyválasztó kisgazdapártot. Fontos, hogy erre a szociáldemokratákkal 1921. december végén megszületett kiegyezés után került sor. Ez is biztosította, hogy Nagyatádi Szabó István parasztpolitikus és köre is belemenjen az egységes kormánypárt kialakításához vezető alkuba. Bethlen mindenkivel el tudta hitetni, hogy megkerülhetetlen figura a politikai életben, és aki makacsul szemben áll vele, az el fog tűnni a politikából. Ez önbeteljesítő jóslatnak bizonyult – végül minden ellenfele vagy kiegyezett Bethlennel, vagy tényleg háttérbe szorult.

MN: Róla is azt tartották, hogy kivételesen erős a meggyőző ereje, a személyes varázsa?

IK: Igen, de azért hozzá kell tenni, hogy neki miniszterelnökként is megvoltak a lehetőségei és eszközei. Azt is kevéssé szokták hangsúlyozni, hogy a húszas évek elején Magyarországon a helyi közéletben, a közigazgatásban és az önkormányzatokban továbbra is a régi elit tagjai vittek vezető szerepet, akik habitusban, politikai nézeteikben is közel álltak hozzá. Rajtuk keresztül, illetve velük szövetkezve Bethlen tényleges hatalmi központot tudott létrehozni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.