„Mindenkit meg lehetett zsarolni”

Ignácz Károly történész Bethlen István alkotmányos puccsáról és a húszas évek választásairól

A húszas évek Bethlen-korszakának magyar választásai mutatnak némi hasonlatosságot a mával, de persze számottevők a különbségek is. A hegemón kormánypártot akkor lehetetlen volt a „saját pályáján” legyőzni.

 

Magyar Narancs: Az 1920-as választás még a Friedrich-féle választójogi rendelet alapján zajlott – azaz általános és titkos választáson dőlt el a mandátumok sorsa, még ha a választás szabadságát a külső körülmények, például a fehérterror korlátozták is. Miért akarta gróf Bethlen István kormányfő és köre korlátozni a választójogot, és visszahozni az akkor már kuriózumnak számító nyílt szavazást?

Ignácz Károly: Az 1920-as választásokon a választási rendszer demokratikusnak volt mondható, de a körülmények egyáltalán nem voltak demokratikusak. Az 1921 áprilisától hivatalban lévő Bethlen azért tért el ettől a választási szisztémától, mert az ő politikai céljait ezzel nem lehetett megvalósítani. Miniszterelnökként volt hatalma, voltak komoly támogatói a politikai és gazdasági elitben, de nem volt tömegtámogatottsága. Őszintén szólva, nem is törekedett arra, hogy a demokratikus politikában megszokott módon megnyerje a választókat, vagy hogy modern tömegpártot építsen maga köré. Egységes, nagy befolyású kormányzó pártot akart felépíteni, de ehhez olyan választási rendszerre volt szüksége, amelyben ezt a célt akár biztos választói többség nélkül is el tudja érni.

MN: Bethlen klasszikus kakukkstratégiát alkalmazott: 1922 februárjában a támogatóival együtt belépett a kisgazdapártba, amelyet azután a saját képére formált.

IK: Eredetileg nem a kisgazdákkal akarta megcsinálni a kormánypártot, mert nagyobb különbséget látott a programjaik, habitusuk között, mint amennyi a keresztény párttól (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja – KNEP) elválasztotta. A kisgazdapárt, leginkább annak a Nagyatádi-féle szárnya a kisbirtokosok érdekeit képviselte, ami nem feltétlenül vágott egybe a Bethlen köré tömörült gazdasági elitcsoport céljaival. Ám a zömmel legitimista KNEP-vel való együttműködés a király, IV. Károly 1921. őszi sikertelen második visszatérése, a „királypuccs” és az ezt követő trónfosztás nyomán már nem volt lehetséges, ezért választotta Bethlen inkább a szabad királyválasztó kisgazdapártot. Fontos, hogy erre a szociáldemokratákkal 1921. december végén megszületett kiegyezés után került sor. Ez is biztosította, hogy Nagyatádi Szabó István parasztpolitikus és köre is belemenjen az egységes kormánypárt kialakításához vezető alkuba. Bethlen mindenkivel el tudta hitetni, hogy megkerülhetetlen figura a politikai életben, és aki makacsul szemben áll vele, az el fog tűnni a politikából. Ez önbeteljesítő jóslatnak bizonyult – végül minden ellenfele vagy kiegyezett Bethlennel, vagy tényleg háttérbe szorult.

MN: Róla is azt tartották, hogy kivételesen erős a meggyőző ereje, a személyes varázsa?

IK: Igen, de azért hozzá kell tenni, hogy neki miniszterelnökként is megvoltak a lehetőségei és eszközei. Azt is kevéssé szokták hangsúlyozni, hogy a húszas évek elején Magyarországon a helyi közéletben, a közigazgatásban és az önkormányzatokban továbbra is a régi elit tagjai vittek vezető szerepet, akik habitusban, politikai nézeteikben is közel álltak hozzá. Rajtuk keresztül, illetve velük szövetkezve Bethlen tényleges hatalmi központot tudott létrehozni.