Mitől vált híressé, majd hírhedtté a glifozát?

Az Európai Unió tagállamai egyelőre nem támogatják a sűrűn alkalmazott, hatásos gyomirtó újbóli engedélyezését. A döntés, miként a glifozát megítélése is, megosztja a szakembereket. Az európai közvélemény mind gyanakvóbb.

Az elterjedt vélelem szerint a modern mezőgazdaság nem működhetne hatékony kemikáliák, például olyan gyomirtó szerek nélkül, amelyek meggátolják a haszonnövényeknek konkurenciát támasztó lágyszárúak, a gyomok növekedését. E szerek közül az egyik legsi­keresebb a glifozát – pontos kémiai nevén: ­N-(foszfonometil)glicin –, egy gyenge szerves sav, voltaképpen az egyik aminosav származéka. A glifozát híressé, majd hírhedtté válásához hozzátartozik, hogy a sokak által gyűlölt agrár-biotechnológiai konszern, az amerikai Monsanto vegyészei szintetizálták, s a cég birtokolta a molekula szabadalmát is egészen 2000-ig, amikor lejárt a védettség. Azóta számos generikus szer is forgalomba került.

A glifozát rákkeltő hatása miatti első per is az amerikai biotechnológiai konszern ellen indult. Azt a felperes meg is nyerte: Dewayne ’Lee’ Johnson ügyvédjei 2018 augusztusában sikeresen győzték meg az esküdteket arról, hogy védencük 2017-ben végzetesként diagnosztizált non-Hodgkin-limfómáját a Monsanto Roundup nevű gyomirtó szere okozta. Ez szakmai véleménynek ugyan kevés, de első fokon így is megítéltek 289 millió dollár kártérítést. Ezért már a Monsantót 2018 júniusában felvásárló Bayernek kellett volna helytállnia, s a német vegyipari megacégnek többszöri fellebbezés révén sikerült 21 millió dollárra leszállíttatnia a kifizetendő összeget. Ám a jogi procedúra során korántsem sikerült ­helyrehozni a glifozát (meg úgy általában a Monsantóval együtt bevásárolt agrokémiai portfólió) megtépázott renoméját. Az egykor a gyomirtókat iskolai gondnokként mindenféle elvárható óvatosság nélkül használó Johnson pedig köszöni, ma is él, jóllehet hat éve mindössze hat hónapot adtak neki az orvosok. Idén október 3-án ott lehetett a betegségéről és a Monsantóval szemben folytatott peréről készült kanadai dokumentumfilm (Into the Weeds) egyesült államokbeli bemutatóján.

Mást kerestek

A vegyületet először egy svájci vegyész, Henry Martin szintetizálta 1950-ben, ám a munkája visszhangtalan maradt. Először 1964-ben védette le egy amerikai cég mint kelátképzőt, amely képes megkötni és eltávolítani a fémionokat. Ezen az ösvényen haladva a Monsanto kutatói hatékony vízlágyító szert kerestek, ennek során a glifozát számos kémiai rokonát is előállították és kiderült, hogy közülük egy-kettő a gyomok növekedését is gátolja. Végül 1970-ben John E. Franz, a Monsanto kémikusa lelt rá a kísérletei során a legerősebb herbicidre, a glifozátra, amely egy kulcsfontosságú, az aminosav-szintézisért felelős növényi enzim működését blokkolja. Hangsúlyozni kell, hogy a glifozát olyan biokémiai ciklust gátol, amely csak növényekben (továbbá egysejtű organizmusokban, gombákban stb.) működik, állatokban nem. Ugyanakkor ez a vegyület, amely levélről is felszívódik, nem szelektív gyomirtó, ami egyrészt alkalmassá teszi a totális növénymentesítésre, viszont fokozott elővigyázatosságot kíván a használata mezőgazdasági növénykultúrákban. Franz később több megtisztelő kitüntetés birtokosa lett, a Monsanto pedig szabadalmaztatta a glifozátot mint hatékony gyomirtót, és 1974-ben piacra is dobta Roundup márkanéven.

A glifozát azóta is világszerte használt gyomirtó szer gyümölcsök, zöldségek, szántóföldi növények termesztésénél.

Előszeretettel alkalmazzák olyan bejegyzett, transzgénikus növénykultúrákban, amelyek rezisztensek a szerrel szemben: a kukorica, a gyapot, a szója, a cukorrépa, a búza génmódosított változatainál. Mit lehet tenni, ha egyszer ezekben is erősen teljesített a Monsanto, amely saját gyomirtóját adhatta a szigorúan levédett, újra nem vethető vetőmag mellé. Emellett kiterjedten használják a glifozátot erdészetekben, üvegházakban, esetleg lakónegyedek gazmentesítésére, ami azért már felvet bizonyos kérdéseket a túlzott mértékű vegyszerhasználatról.

Miután az Európai Unióban tilos genetikailag módosított vetőmagot forgalmazni, a glifozátot csupán a hagyományos növénykultúrákban, erdészetekben és a „ház körül” használják. A glifozát miatti viták azonban nem maradtak hatás nélkül: több nemzetközi szervezet is kockázatosnak ítélte a szer használatát. Az ellentmondásos kutatási adatokra (meg a termelők vélelmezett érdekeire) hivatkozva az Európai Tanács 2017 novemberében 18 tagállam többségi szavazatával öt évre meghosszabbította a glifozát használatának engedélyezését – ezt kellett volna az Európai Bizottság előterjesztésére prolongálni október 13-án az Európai Unió tagállamainak. Sokak meglepetésére az újbóli engedélyeztetéshez szükséges minősített többség nem állt össze (lásd keretes írásunkat). A Bizottság most átdolgozza a javaslatát, amelyről a tagállamok később, akár már november elején újra szavazhatnak. Ezt követően viszont a Bizottság saját hatáskörben, minősített többség hiányában is dönthet.

Az engedélyezés elmaradását sokan üdvözölték, így például a civil szervezeteket tömörítő Pesticide Action Network (PAN) Europe – ennek itthon Simon Gergely, a PAN Europe vezető szakpolitikusa adott hangot, aki szerint ez fontos jelzés, amely figyelembe veszi az európai lakosság aggodalmait a növényvédő szerek negatív hatásai miatt. Egy szeptemberben publikált Ipsos-felmérés szerint az uniós polgárok mindössze 14 százaléka támogatja a glifozát további használatát, 62 százalék viszont a szer betiltása mellett állt ki. A magyar kormány eddig konzekvensen a glifozát további engedélyezése mellett foglalt állást.

Kell vagy sem?

A glifozát rendkívül hatékony gyomirtó (volt), ami a hagyományos mezőgazdasági szemlélet szerint egyértelmű áldás. A gyomirtók és más kemikáliák elszánt védelmezői, akik az alternatívákkal szemben szkeptikusak, úgy vélik, lehetnek ugyan minimális kockázatok, ám a mérleg másik serpenyőjében az a 8 milliárd ember van, akiket nem lehetne eltartani az agrokémiai technológiát is használó intenzív mezőgazdaság nélkül.

 

Aratás előtt: glifozáttal kiszárított napraforgó

A veszélyek értékelésénél érdemes hangsúlyozni, hogy ugyanúgy, mint más anyagoknál, a glifozátnál is a koncentrációtól függ a toxicitás: nem mindegy, hogy milyen célra használjuk a gyomirtót, és hogy milyen más, akár önmagában ártalmatlannak tűnő kemikáliákkal alkalmazzuk együtt (ez az úgynevezett koktélhatás). Azt is érdemes megvizsgálni tehát, hogy a boltban kapható gyomirtót milyen hordozóanyagokkal keverték össze. A glifozáthoz hasonló, hatékonynak tekintett vegyszerek betiltásának kritikusai szerint viszont ezeket egyelőre nem lehet kiváltani, ezért ha kivesznek egy-egy molekulát, esetleg anyagcsoportot a kínálatból, akkor mások lépnek a helyükre, amelyekből esetleg még több kell, miközben azokat közel sem vizsgálták meg olyan alaposan, mint a glifozátot.

A méhek is

A glifozáttal szemben leginkább a potenciális rákkeltő hatás miatt merültek fel aggodalmak, bár ebben ellentmondott egymásnak több nemzetközi és nemzeti egészségügyi szervezet értékelése. Ennek oka az lehet, hogy az egyes minősítések eltérő logika alapján készülnek. Ha a kemikáliák hatásait a veszélyességi (angolul: hazard) és nem az enyhébb mérlegelést lehetővé tevő kockázati (risk) alapon minősítjük, akkor a laborvizsgálatok alapján joggal mondhatjuk, hogy a glifozát potenciálisan karcinogén, ráadásul szívpanaszokat, az endokrin rendszer zavarait és bőrérzékenységet kiváltó anyag. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetén (WHO) belül működő Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) például a 2015-ös jelentésében is felvette a glifozátot a potenciálisan veszélyes hatóanyagok listájára. Ehhez képest az Egyesült Államok környezetvédelmi hatósága (EPA) szerint nem valószínű, hogy a glifozát rákot okozna embereknél. Utóbbi szervezet kockázati alapon minősíti a kemikáliákat, így a potenciális veszélyek mellett számba veszi azt is, hogy alacsony fokú kitettség mellett mennyire ártalmasak – márpedig az emberek legfeljebb extrém esetben kerülhetnek szoros fizikai kapcsolatba nagy dózisú glifozáttal (amit a kísérletekben szereplő rágcsálók és két­éltűek aligha kerülhettek el).

A glifozátnál azonban nemcsak az emberi egészségre, hanem a gyomirtót és bomlástermékeit jócskán tartalmazó talajok élővilágára gyakorolt negatív hatásról is sok szó esik – nem megfeledkezve az élővizekről, amelyekbe a szer kémiai maradványai belemosódnak. A növényvédő szerek kiterjedt használatát kritizáló PAN nemzetközi civil hálózata tavasszal kiadott jelentése szerint a glifozátalapú növényvédő szerek legalább hét szempontból negatív hatással vannak a vadon élő beporzókra és az ember által tartott mézelő méhekre.

Egy nem döntés háttere

Az Európai Bizottság eredeti javaslatában még az szerepelt, hogy a gyomirtó szer 2023 végén lejáró engedélyét további tíz évvel hosszabbítsák meg. Feltételként egyedül a hektáronkénti kijuttatási mennyiség szabályozását jelölték meg, azonban a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának október 13-i ülésén végül csak 18 tagország szavazott a javaslatról. Ausztria, Horvátország és Luxemburg az újbóli engedélyezés ellen voksolt, de a vezető gazdaságok, Franciaország és Németország tartózkodása vezetett a holtpontra. Tartózkodott még Belgium, Bulgária, Málta és Hollandia is. Egy későbbi szavazáson azonban születhet még döntés a hosszabbításról, ezt befolyásolhatják azok a glifozátról született újabb tudományos eredmények, amelyeket a Környezet, munka és egészség a 21. században című, Bolognában október 25-én megtartott nemzetközi tudományos konferencián mutattak be. A legnagyobb visszhangot a Ramazzini Intézet által vezetett és koordinált, az eddigi leg­átfogóbb Globális Glifozát Vizsgálat (GGS) jelentése váltotta ki, amely szerint a glifozát ­eddig biztonságosnak tartott dózisokban is növelte a leukémiára való hajlamot. Ráadásul a glifozátnak és glifozátalapú gyomirtóknak kitett patkányoknál tapasztalt leukémiás halálesetek körülbelül fele egy évnél fiatalabb korban történt.

Megjegyzendő, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2023. július elején közleményként kiadott szakvéleménye szerint semmi akadálya, hogy meghosszabbítsák a glifozáttartalmú gyomirtó szerek forgalmazási és legszélesebb körű használati engedélyeit az unió tagországaiban. Bár az EFSA nem vitatja, hogy a glifozáttartalmú termékek károsíthatják a biológiai sokféleséget, valamint negatívan befolyásolhatják az állatok idegrendszerének és a talaj mikrobiom működését, mégis a tagállamokra bízza, hogy szabad utat adnak-e a gyomirtó szer további használatának.

Az sem mellékes, hogy az európai zöld megállapodás (Green Deal), illetve az annak gerincét jelentő Farm to Fork stratégia alapján 2030-ig 50 százalékkal kell csökkenteni a mezőgazdaságban felhasznált vegyszerek mennyiségét. Ezért is vált sürgetővé annak vizsgálata, hogy milyen mezőgazdasági technológiákkal lehet kiváltani a mértéktelen gyomirtózást. A PAN Europe az Európai Parlament zöld frakciójával együttműködve elkészített egy jelentést, amely szerint a glifozát elhagyása nem fenyegetne a terméshozamok drasztikus csökkenésével és a gazdák ellehetetlenülésével. Továbbá a gyomok többsége semmilyen hatással nincs a haszonnövényekre, nem károsítják a termést, sőt a talaj árnyékolásával, a nedvesség megtartásával és a tápanyagok visszapótlásával még segíthetnek is – ezért is indokolatlan a túlzott vegyszerhasználat. A tanulmány azt is megállapítja, hogy a gyomirtók egyre kevésbé működnek a gyomnövényekben kialakult rezisztencia miatt: immár gyomnövényfajok (például a disznóparéjfélék) egész populációi váltak ellenállóvá egyes vegyszerekkel, így a glifozáttal szemben.