Napóleon a történelemben és a filmvásznon

Kalap, kabát

Tudomány

Nem valószínű, hogy pont Ridley Scott látványos és szórakoztató (ám a történelmi hitelességre többnyire fittyet hányó) filmje nyomán fogják újraértékelni a kutatók Bonaparte Napóleon világtörténelmi szerepét.

A film zajos fogadtatása azonban arra is rávilágít, hogy a néhai francia hadvezér, politikus, államférfi, egy ideig császár történelmi szerepét mindig is vita övezte. Természetesen nem a rekonstruálható, ellenőrizhető tények számonkéréséről beszélünk, mondjuk arról, hogy ott volt-e Napóleon Marie Antoinette kivégzésén (nem is lehetett ott, hiszen éppen Toulon – a filmben is szerepet kapó – ostromát vezette), hogy lövette-e ágyúval az egyiptomi piramisokat (eszébe sem jutott ilyesmi), s miről beszélgetett legyőzőjével, a filmben felfújt hólyagként ábrázolt Wellington hercegével a Bellerophon fedélzetén (semmiről, soha nem is találkoztak).

Együtt öltek

A Napóleonról szóló filmek, tévésorozatok, sőt a népszerűsítő könyvek mindenkori kritikai megítélése, közönségsikere, hatása is a szerint váltakozott, hogy a néző (olvasó) mit gondol a francia forradalomról, annak egyes fázisairól, vagy általában véve a forradalmi és az abból szervesen kifejlődő napóleoni Franciaország történelmi szerepéről. Az utókor az elmúlt bő kétszáz évben zömmel azonosulási pontokat keresett ebben a történetben, amelynek Napóleon is mind jelentősebb szereplője, idővel egyértelmű főszereplője lett. Márpedig azonosulni szinte lehetetlen a forradalom minden állomásával. Akad komplett (francia!) történeti iskola, amely a forradalmat a demagógok tobzódásaként, szerencsétlen, de annál véresebb történelmi balesetként kezeli, mások számára a szabadság mámorító éveit követő terror volt vállalhatatlan, a jakobinusok hű utódainak a thermidori rezsim már túl reakciós – és akkor mit mondjunk a konzulátusról vagy a császárságról.

Mindeközben ne felejtsük el azt sem, hogy – és ebben a tekintetben a film is hű maradt a történeti valósághoz – a fiatal korzikai (távolabbi felmenői révén viszont egyenesen toszkánai) származású tengerésztiszt Napo­leon(e) B(u)onaparte (a nem kívánt magánhangzókat idővel törölte nevéből) a forradalmi kormányzat jóvoltából kezdte karrierjét 1793 őszén. Elsőként a mind központosítottabb forradalmi kormányzat kíméletlen rendcsinálásának eszköze, esetében a touloni föderalista/királypárti felkelés leverője volt, aki ezzel együtt vereséget mért a brit–spanyol szövetséges flottára is. Az a Paul Barras – a Nemzeti Konvent képviselője és biztosa – egyengette a karrierjét, aki maga is fontos fogaskerék volt a Nagy Terror gépezetében: ő irányította a touloni lázadók, no meg a gyanús elemek tömeges és szerfelett brutális kivégzését is. Napóleon személyes történetének és egyben a forradalom 1789-es kitörését követő szűk három évtized politikatörténetének fontos jellemzője, hogy sorra szenvedtek vereséget addig domináns, korábban szintén az előbb megbukottak helyére lépett irányzatok, enyésztek el kormányzati formák, szűntek meg az örökkévalóságnak szánt forradalmi (később császári) intézmények, de közben rendre akadtak, akik valamennyi fordulatot a saját javukra tudták fordítani. Nem utolsósorban az utolsó utáni pillanatig – egészen a filmben is drámai erővel, bár nem éppen hadtörténeti pontossággal ábrázolt waterlooi csatáig – maga Napóleon is túlélte, sőt a maga javára fordította a forradalom minden történelmi csavarját. Egyszer még saját teljesnek tűnő politikai bukását, Elba szigetére való száműzését is túlélte – igaz, ami számára száznapos tündérmese lett, másoknak maga volt a megvalósult rém­álom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.