Napfényes délelőtt. A Károlyi-palota mellett sétálok, egyszerre csak zongoraszó üti meg a fülem. Nyilvánvaló, hogy zenekari kíséret nélkül Mozart d-moll zongoraversenyét (K. 466) gyakorolja valaki; iskolázott játékosnak hallatszik, noha a tizenhatodok kissé nehézkesen pörögnek. Belépve a Palota Könyveskert ajtaján, látomásszerű kép fogad: a roskadásig rakott könyvespolcok közt rövid Yamaha zongora, mögötte elegánsan öltözött úr.
"Azért Mozart felülmúlhatatlan", mondom jobb híján. Belelapozok a zongorán heverő kottákba, Mozart-szonáták, Schubert Moment musicaux-ja, az impromptuk, Schumann könnyebb darabjai. "A vevőket nem zavarja?" kérdem. "Éppen ellenkezőleg! Nagyon élvezik!" "Lehet rendelni is? Szívesen meghallgatnám Schubert B-dúr szonátáját, legalább az első tétel elejét. Az egyik kedvencem." "Ez az, ugye?" - kérdi, és már játssza is kotta nélkül. De aztán lecsukja a zongorát: "Most inkább nem. Elég nehéz. Gyakorolnom kell, talán a jövő héten."
Kiss Ferenc, a zongorázó antikvárius a nyolcvanas évek elején a konzervatóriumba járt nagybőgő szakra, aztán karvezetést végzett. 1988-tól Németországban élt; Münchenben és a Frankfurt am Main-i rádió zenekarában zongorázott, egy kamarazenekarban csembalózott. De a gyűjtőszenvedély félresöpörte a hangjegyeket; már Némethonban több aukciót is rendezett, közülük kimagaslott a jeles avantgárd festő, Bortnyik Sándor kollekciójának árverése. 1995-ben jött haza.
"Sok mindent gyűjtök. Van például egy oklevelem II. Lajostól, de a huszadik század magyar irodalma a fő területem. Móricztól megvannak intim naplói, több kiadatlan kézirata, de például esernyője, utazóborotvája és egyik cipője is." "Hányas lába volt?" "Negyvenkettes...", hangzik habozás nélkül a válasz. "Az írók cipői! Nagy téma!", szúrom közbe fontoskodva. "József Attila köztudottan verset írt új cipőjéhez..." "Tőle nincs cipőm. Van viszont más." Dobozok kerülnek elő, benne fényképek - köztük néhány publikálatlan - a költőről, valamint pár névjegy. Az egyik hátán nyomtatott szöveg: "Ez a szép névjegy Löbl Dávid és fia nyomdájában készült." Hogy szép, ezt nem merném állítani, ám a kártyákon a felírás megdöbbentően egyszerű: "József Attila". Ennyi, se foglalkozás, se cím. Kevés tárgy árulkodik ilyen hátborzongatóan József Attila nincstelenségéről.
Mire való a gyűjtés? A kimondatlan kérdésre Kiss Ferenc így válaszol: "Gyűjtök, mert nem akarom, hogy veszendőbe menjenek pótolhatatlan értékek, így szereztem meg Tandori Dezső ifjúkori gombfociját is. A gyűjtés mellett könyvkiadással foglalkozom. A birtokomban levő kézirat alapján a Noran kiadónál hamarosan megjelenik Móricznak az 1919-es kommünről írt riportregénye A kommunizmus után címmel. A kötethez Esterházy Péter írt előszót, míg a történelmi összefüggéseket Kis János utószava világítja meg. De a közeljövőben közreadjuk Móricznak első feleségével, Holics Jankával folytatott levelezését is."
Szemében különös tüzek. Elköszönök, ő meg visszaül a zongorához.
