Mount Everest-expedíciók: A napfény íze

  • Linder Bálint
  • 2001. augusztus 9.

Tudomány

hogy meghódítsa, de a végig hihetetlenül peches expedíciónak egy 8300 méter magasan bekövetkezett haláleset miatt vissza kellett fordulna. Most azonban két hazai társaság is nekivágott, hogy az akklimatizációs túrák után, szeptember elején elinduljon a csúcs felé, ahová más-más irányból érkezve, október derekán szeretnék kitűzni a piros-fehér-zöld zászlót.
hogy meghódítsa, de a végig hihetetlenül peches expedíciónak egy 8300 méter magasan bekövetkezett haláleset miatt vissza kellett fordulna. Most azonban két hazai társaság is nekivágott, hogy az akklimatizációs túrák után, szeptember elején elinduljon a csúcs felé, ahová más-más irányból érkezve, október derekán szeretnék kitűzni a piros-fehér-zöld zászlót.Az öt évvel ezelőtti sikertelen kísérlet legjobbjaiból verbuválódott a tízfős Magyar Millenniumi Mount Everest Expedíció (MMMEE), melyet a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség elnöke, dr. Nagy Sándor szervezett, ám az aktív részvételt indulás előtt lemondta. A csapatból ketten a legesélyesebbek arra, hogy a csúcsot meghódítsák: Erőss Zsolt, a "Magyar Hópárduc", aki címét azzal szerezte, hogy megmászta a volt Szovjetunió öt legmagasabb hegyét, valamint a mászóeredményei mellett jó kedélyéről ismert Mécs László. A tizennégy lehetséges variáns közül a második legnépszerűbb és legnagyobb eséllyel kecsegtető feljutási útvonalat, a Tibet felőli ún. "északi normál utat" választó különítménynek egyébként két nő tagja is van, Bradács Ágnes és Nedecky Júlia.

Mécs László szerint a másik csapat, a Magyar Everest-Lhotse Expedíció (MELE) útvonala "kissé szigorú". ´k is a tibeti oldalról próbálkoznak - a csúcsra mászási engedélyek ára Kínában jóval kedvezőbb -, de az extrém nehézségű szikla- és függőleges jégmászó betétekkel tagolt, rossz hírű Kangshung Face néven ismert vonalon indulnak útra. Tervük szerint

a nagyvilágon elsőként

az Everest megmászása után közvetlenül átmennek még a 8501 méter magas Lhotse-csúcsra is úgy, hogy közben mindössze 7900 méterig ereszkednek alá. Ha sikerülne, akkora bravúr lenne, hogy a feljutó magyar hegymászók nevét a tábortüzek mellett sokáig áhítattal emlegetnék.

Dr. Nagy szerint a Klein Dávid nevével fémjelzett Lhotse-expedíciónak mind a beharangozott útiránya, mind az expedíció nevében is feltüntetett célkitűzése blöffnek tűnik. Az MMMEE szervezője a riválisok eddigi eredményeit boncolgatva - ketten tudnak maguk mögött hétezres hegyeket, egyikük pedig egy nyolcezres csúcsot - fogadni merne, hogy Kleinék csak a hírverés és a szponzorcsalogatás hatékonyságának érdekében dobták be a világcsúcskísérletet és a horror-útvonal ötletét a köztudatba, így nem lepődne meg, ha menet közben átsomfordálnának valamelyik bejáratottabb útvonalra, a Lhotsét pedig egyszerűen kihagynák.

Mászóberkekben szokatlan és sokakban visszatetszést keltő dinamikus reklám- és PR-tevékenységgel operáló, a pénz alkímiájában jártas Klein Dávid mászótársai vérmérséklet szerint kozmikus nyugalommal vagy erős felindulással fogadják a fenti vádakat. A Kangshung Face-t elmondásuk szerint egyáltalán nem nagyarcúságból vagy légypapír gyanánt tették ki az asztalra. Igaz, hogy technikailag sokkalta nehezebb útról van szó, és valóban nem akarnak az MMMEE magashegyi "M7-esén" följutni, de az Everest egyik fő rákfenéjének, az állandó erős északi- és monszunszeleknek kevésbé kitett helyen fognak mászni. Másrészt, mivel útjuk meredekebben ível, kalkulációjuk szerint kevesebb időt töltenek majd a 7500 méternél induló ún. "halálzónában". A kettős csúcsmászási kísérlettel kapcsolatban mégis óvatosan fogalmaznak, nem mulasztják el hozzáfűzni, az "amennyiben a körülmények engedik, megpróbáljuk" kissé egérútszagú kitételt.

"Nem vagyunk primadonna expedíció" - kapjuk Kleinéktől a választ a favoritok személyét puhatoló kérdésünkre, vagyis mindenkit egyformán csúcsesélyesnek tartva, nem a "mindenki egyért" alapon szerveződtek. Ugyanakkor eddigi eredményei alapján több szakmabeli szerint is a csapat legidősebb és legtapasztaltabb tagját, Várkonyi Zoltánt tartják egyedüli esélyesnek a feljutásra.

Amikor a kékestetői Dózsa síház gondnoka magáról megfeledkezve azt mondta a Mount Everestről; "az a hegy büntet", nagy igazságot fogalmazott meg. Különösen igaz ez a magyar expedíciókra, hiszen a csapatok

palackozott oxigén és serpák nélkül tervezik

a mutatványt. Persze egy ilyen akcióban éppen ez a kihívás, de a mászásetikai, pénzügyi (a palackos túra legalább tízmillió forinttal többe kerülne) és hagyományápolási szempontok mellett közrejátszik még az is, hogy a nemzetközi hegymászó szövetség 1998-as döntése értelmében csak a palack nélküli mászásokat írják a Mount Everest aranykönyvébe. (Igaz, mentésre mindenki vihet magával annyi oxigént, amivel épségben visszatérhet, és az is tény, hogy a csúcsra járások történetében eddig bejegyzett ezer megmászásnak mindössze alig több mint egytizedét hajtották végre garantáltan serpa- és oxigénmentesen.)

A palack nélküli mászáshoz kapcsolódik az ún. Everest-szindróma: a halálzónaként emlegetett 7500 méter feletti oxigénhiányos környezetben piszok nehéz összeszedetten gondolkodni. Hogy a veszélyek mellett odafönn a helyzet mennyire bizarr, jól mutatja, hogy állítólag az ételeknek - attól függően, hogy a főzéshez használt havat honnan gyűjtötték - árnyék vagy napfény ízűk van. Ez persze a legkevesebb. A halálzónában a hibázás esélye megsokszorozódik, és itt már sokan annyira szeretnének feljutni, hogy egészségi állapotukkal (agy- és tüdőödéma következhet be) nem törődve, inkább a halálba menetelnek, mintsem visszafordulnának. Egy szomorú statisztika: a Mount Everesten minden öt mászóból egy fennmarad a hegyen - örökre.

A média

hol az egyik, hol a másik

csapatról megfeledkezve kiáltotta ki valamelyik expedíciót egyedülálló vállalkozásnak, ami természetesen komoly, vérre menő rivalizálást sejtet. Ennek ellenére szó sincs valamiféle új, emberéleteket követelő Scott-Amudsen-párharc magyar változatáról. A MELE-csapat egyik tagja szerint "6000 méter felett versenyezzen az, akinek Mátyás király a keresztapja", de hasonlóképpen nyilatkoztak a másik csapat tagjai is. Persze mivel műholdas kapcsolat révén tudni fogják egymásról, ki hol tart, azért nem elképzelhetetlen egy kis versengés sem.

A legszebb mégis az volna, ha a két expedíció tagjai odafönt, a csúcson - amit Klein Dávidék másodikként a világon egyenesben akarnak közvetíteni - összefutnának, és megölelnék egymást, hisz mindannyian olyan magyar sportemberek, akik a dicsőség mellett a magas hegységek esztétikájáért, a küzdelem keserédes szépségéért és az oxigénhiányos állapot nyújtotta transzcendens élményekért vállalkoztak a kalandra. Közös vonás még a két társaságban, hogy pénztárcájukban a nagyobb címletek itt is, ott is az ISM-től származnak, mely egyformán 25-25 millió forinttal szponzorálta a mintegy 30-35 milliós büdzsével útra kelőket. (Egy amerikai expedíció ennek kb. kétszeresét költi el.) Kalandjaikat a www.explorers.hu (MELE) és a www.everest.freestart.hu (MMMEE) oldalakon követhetjük.

Linder Bálint

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.