Interjú

„Na, az volt az eufória”

Pardi Norbert biológus kutató, a University of Pennsylvania professzora a fertőzések elleni kutatásairól

Tudomány

Immár saját laboratóriumában vezet kutatócsoportot, amely egyebek mellett az mRNS-technológiának a rákbetegségek gyógyításában való alkalmazási lehetőségeit vizsgálja. Pardi Norbert a Nobel-díjas Karikó Katalin és Drew Weissman csapatával együttműködve nagy szerepet vállalt az mRNS-eljárás kifejlesztésében.

Magyar Narancs: Mindig hangsúlyozza, hogy nem infektológus és nem is immunológus.

Pardi Norbert: A University of Pennsylvania professzora vagyok, biológus kutató, biokémia és genetika szakirányon végeztem. Az elmúlt 13 évben viszont nagyon sokat igyekeztem a mikrobiológia és immunológia területeiről is tanulni, hiszen az mRNS-vakcinákkal kapcsolatos kutatásoknál ez a fajta tudás elengedhetetlen.

MN: Melyik az a pillanat, amikor egy kutató számára bizonyossá válik, hogy célba ért?

PN: Szerintem akkor érezni ezt, amikor tényleg az derül ki egy-egy kritikus kísérlet végén, hogy „jól gondoltam, most valóban rájöttem a megoldásra”. Nekem még csak nem is az a pillanat volt ez, amikor az akkori főnökömmel, Drew Weissmannal beszélgetve eszünkbe jutott, hogy próbáljuk ki a lipidburkokat a messenger (hírvivő) RNS-nek a bevitelére a sejtekbe. Hanem amikor elvégeztem a kísérletet – ez 2014. augusztus végén volt –, és ott ácsorogtam a mérőműszer mellett, és vártam, mi lesz az eredmény. Amikor megláttam a monitoron, hogy milyen fantasztikusan működik, na, az volt az eufória.

MN: Elmagyarázná a lipidburok lényegét, s ennek feltalálásában az ön szerepét?

PN: 2011-ben csatlakoztam Drew Weissman és Karikó Katalin kutatócsoportjaihoz. Akkor ők már tudtak nagyon jó minőségű mRNS-t készíteni a laboratóriumban, de még nem sikerült ezt biztonságosan és hatékonyan bevinni állatokba. Tudniillik a messenger RNS egy érzékeny molekula, s ha nem védjük meg valamivel, igen gyorsan lebomlik azután, hogy bejuttattuk mondjuk az izomba vagy a véráramba. A másik kulcsprobléma pedig az, hogy nagy méretű, negatívan töltött molekula, és segítség nélkül nem képes hatékonyan átmenni a sejtmembránon. Ezt a beviteli problémát kellett áthidalni. A megoldás az lett, hogy az úgynevezett lipid nanopartikulákba (LNP) kellett „csomagolni” az mRNS-t: egyrészt az mint egy burok körbeveszi és megvédi a gyors lebomlástól, másrészt egyfajta vivőanyagként is szolgálva segít a sejteknek – azok membránján keresztüljutva – az mRNS felvételében. És ami szintén rendkívül lényeges, hogy mindezt biztonságosan teszi. Mára több mint egymilliárd ember kapott mRNS–LNP vakcinát, ami sok emberéletet mentett meg. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a lipid nanorészecskéket nem a mi csoportunk fejlesztette ki; a mi innovációnk az volt, hogy megmutattuk, hatékonyan és biztonságosan tudunk mRNS-t bevinni vele állatokba, és az mRNS–LNP egy kiváló vakcinálási technológia.

MN: Ma már kutatócsoportot vezet. Amikor annak megszervezésére, illetve a finanszírozásért pályázott, egy előadása szerint a tervezett költségvetésben a legnagyobb problémát és a legtöbb pénzt a tesztállatként szükséges négy majom „beszerzése” okozta.

PN: Egyetlen majom „beszerzési költsége” – furcsa ilyen csúnyán fogalmazni egy élőlényről, azonban ebben az összefüggésben erről van szó – gyakran magasabb összeg, mint az Egyesült Államokban egy doktorandusz hallgatónak, de akár a fokozattal rendelkező kezdő kutatónak is az éves fizetése. És nem egyetlen tesztmajom kell, hanem minden tesztcsoportban három-négy-öt. Összehasonlításul: egy negyven-ötven emberen végrehajtott humán klinikai gyógyszervizsgálat, vagyis a sikeres állatkísérleti fázis után következő egyes fázisú klinikai vizsgálat nagyjából annyiba kerül, mint egy 15–20 majmon elvégzett kísérlet.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.