Nagyvárosi természetbúvár: Denevér

  • - oroszágnes -
  • 2001. május 24.

Tudomány

a városcímer, az FC Valencia hivatalos zászlaja, nem beszélve a csatornafedelekről, csupa-csupa denevér, Kínában pedig a denevér a szerencse és boldogság szimbóluma, de ez is csak afféle elvi állásfoglalás;
a városcímer, az FC Valencia hivatalos zászlaja, nem beszélve a csatornafedelekről, csupa-csupa denevér, Kínában pedig a denevér a szerencse és boldogság szimbóluma, de ez is csak afféle elvi állásfoglalás; a gyakorlatban a kínaiak és a Valencia-drukkerek ugyanúgy iszonyodnak tőle. Leginkább amikor alkonyatkor a fejük mellett pár centivel húz el, egy-egy zsírosabb lepkét üldözve.Mióta Stephen King megírta a Cujót (a békés bernáthegyit veszett denevér harapja meg, majd rendet rak a kisvárosban), mindenki tisztában van a veszett denevérek jelentette veszéllyel. A valóságban persze a veszett denevérek sem jelentenek nagyobb veszélyt, mint King bármely egyéb teremtménye. Becslések szerint az amerikai denevérek kevesebb mint 0,5 százaléka veszettséghordozó, ez lényegesen kisebb arány, mint a veszett rókáké.

A veszett denevér

a kutyával ellentétben nem vadul be, és nem válik harapóssá, bár ha puszta kézzel ragadják meg, a legtöbb denevér önvédelemből harap. Az Egyesült Államokban mindenesetre átlagosan évi egy denevér okozta halálesetet tartanak nyilván, ami elenyésző a gyilkos házastársak, sportbalesetek, terrorista támadások és közlekedési balesetek okozta halálozások számához képest, de mennyivel félelmetesebb egy veszett denevér, mint egy csapat baseballütős skinhead!

Magyarországon a veszett denevérek aránya még alacsonyabb, eddig ugyanis csak egyetlen veszett denevért találtak, az is a betegség egy olyan változatát hordozta, amely kutyára nem terjedhet át.

A denevérek száma a civilizált világban csökken, egyre kevesebb a megfelelő élőhely, és bár kicsi, szőrös állatok, közelről annyira félelmetesen néznek ki, hogy az már tényleg túlzás. Ijesztgetésre, mármint mások ijesztgetésére szinte ideálisak, az őskortól napjainkig hálás horrortéma a denevértámadás. A suttogó propaganda hatékonyságát jelzi, hogy a leggyakoribb show-elem a vérszíváson kívül az áldozat hajába gabalyodás - valóban szörnyű elképzelni, de ilyen még szinte soha nem történt, legalábbis mindenki csak minimum másodkézből hallott róla.

Kevés szó esik a mindenkori magyar kormány denevérügyi diplomáciai tevékenységéről, de nem árt tudni, hogy

hazánk aláírta

a Nemzetközi Denevérvédelmi Egyezményt. Így ha valaki bánt egy denevért, azt az aláíró tagállamok lebombázzák. Valamennyi magyar denevérfaj védett, így természetesen azok is, melyeket nem zavar az emberi civilizáció. A 26 hazai denevérfaj közül ilyen a korai denevér, a kései denevér és a durva vitorlájú denevér. Ezek már szinte azon munkálkodnak, hogy kiszorítsák az emberiséget a békásmegyeri lakótelepről.

Ha őszintén magunkba nézünk, és értékeljük a civilizációnk által elért építészeti eredményeket, nincs mese, meg kell állapítanunk: a panelházak sokkal jobban hasonlítanak barlangokra vagy sziklarepedésekre, mint bármilyen rendes lakóépületre. A denevéreket élőhelyei pedig a barlangok és sziklarepedések, így a panelek egészen autentikus hálóhelyeket jelentenek nekik. Valóságos főnyeremény, ha építtetői részről valaki kilopta a szigetelést a hatalmas betonelemek közül. A denevér éppen befér, belülről pedig gazdagon jő a meleg - sok panelház déli, szélárnyékos oldala annyira eldenevéresedett, hogy két elszánt budapesti denevérmentő, Molnár Viktor és Zoltán már azzal foglalkoznak, hogy

visszatelepítik

a nagyvárosi körülmények közé született denevéreket. Az ilyen mozgalmak persze nem mindig végződnek jól, emlékezetes például az amerikai feketék Libériába településének látványos kudarca. Molnárék ezért roppant körültekintően járnak el: az urbánus denevért olyan helyen eresztik szabadon, ahol vannak odvas fák és víz, tehát repülő rovarok korlátlan mennyiségben. A víz még viszonylag könnyen megoldható, az odvas fák azonban egyre nehezebb feladatot jelentenek; az erdőgazdálkodás miatt az odvas, tehát többnyire beteg fákat hamar kiselejtezik. Egyelőre azonban a Békásmegyerről a Pilisbe telepített denevérek nem reklamáltak, és nem kerültek elő.

Ha észrevesszük, hogy eldenevéresedtünk, ami persze inkább kertvárosi házakban fordul elő, és nem a panelban, megpróbálunk nem pánikba esni, és nem elképzelni, milyen ingatlanhirdetést adhatunk fel eztán a Kínál rovatban. "Szép, 140 m2-es családi ház csendes környéken, jó kilátással, a padláson egy regiment félelmetes denevérrel eladó." Nem esünk a denevérkolóniának, mint tót az anyjának, hanem megvizsgáljuk az eset körülményeit. Májustól augusztusig igen nagy neveletlenség denevéreket kilakoltatni, mert ilyenkor gyermekeiket nevelik, és ha nem voltunk restek hagyni, hogy eldenevéresedjen a ház, akkor már igazán kibírjuk azt az egy-két hónapot. A legtöbb denevérfaj nősténye májusban hozza világra egykéjét, és a kicsik csak a nyár közepére tanulnak meg repülni.

A denevér nem készít padlásbejárót, nem vési át a faburkolatot, mint a harkály, nem rágja szélesebbre, mint a patkány vagy az egér.

Kizárólag a kész

bejáratokra van tehát utalva, ezért ha a padlás valamennyi nyílása zárva, nem tud behatolni. Ha mégis beköltözött, sokkal kellemesebb lakótárs, mint a pelék vagy a nyestek. Nem csap zajt, nem bulizik, még énekelni is csak diszkrét ultrahangon szokott, úgyhogy a padlás eldenevéresedését sokszor csak akkor veszi észre az ember, amikor az évek alatt már felszaporodott a kolónia, és egyre több kaki hullik ki a bejárat mellől. Sokan sokféleképpen próbálták összeszámolni, mennyit fogyaszt a denevér százon. "ránként 600 szúnyog vagy egyszerűen a testsúlyának 50 százaléka nap mint nap. A denevéreket pedig a baglyok fogyasztják (röptében), és a nyestek (statikus állapotában), de ha valahová bevette magát a kolónia, csak az emberi beavatkozás tudja kipenderíteni.

Jóval kisebb horderejű, de intenzívebb lefolyású horror,

amikor egyetlen

denevér keveredik a lakásba. Hogy miért nem talál ki a szobából, fogalmam sincs; egy kísérlet tanúsága szerint a denevér ultrahangos radarja olyan precíz holmi, hogy az állat képes keresztülröpülni egy hálón úgy, hogy röptében határozza meg, melyik az egyetlen lyuk, amin át is fér.

A denevérlokátor csodálatos mutatványokra, például hajszálvékony tárgyak észlelésére képes. Ennek látszólag ellentmond, hogy a denevért gyűrűzéshez be tudják fogni egyszerű madarászhálóval: ezt azzal magyarázzák, hogy a hálót a denevér lakhelye közelében feszítik ki, ahol már rutinból röpül, és nem igazán figyel oda. A denevér alapjáraton nagyjából szárnycsapásonként egy hangjelet bocsát ki, de a pittyegés egy-egy céltárgy észlelése után felgyorsul. A szobában rekedt denevérek tehetetlenségének egyetlen reális magyarázata, hogy ezek szinte kizárólag fiatal példányok, szinte gyerekek, akik a váratlan szituációtól még anyámnál is mélyebb pánikba estek.

A nem kívánt denevér eltávolítása elvileg zsilipeléssel kezdődne. A befelé vezető ajtókat becsukjuk, a kifelé nyíló ajtót-ablakot sarkig tárjuk. A denevér előbb-utóbb, egyéni helyzetfelismerő képesség függvényében, távozik. Ha a denevér annak dacára is eltűnt, hogy nem láttuk távozni, könnyen előfordulhat, hogy nem is ment el, csak valahol elbújt, lehetőleg olyan helyen, ahol meg tud kapaszkodni egy lógó textíliában. "vatosan ellenőrizni kell a fogasokon lógó ruhákat és a függönyöket.

Az alaphelyzet tehát, hogy kettesben maradunk egy denevérrel (a több ember/egy denevér és a több ember/több denevér felállást egy másik alkalommal tárgyaljuk). A denevér kis helyen, kevésbé jelentős barlangokban vagy normál méretű szobákban úgy röpköd, hogy magasságot a falak mentén, körkörösen vagy U alakban repülve nyer, majd hirtelen ereszkedik egyet, és kezdi a körözést elölről. Az ereszkedő szakasz történetesen a szoba közepén van. Az ember jelenléte a denevér útvonala szempontjából tökéletesen érdektelen, de ha az ember történetesen a szoba közepén áll, egy mégoly szuggesztív zoológuskongresszus sem tudná beadni, hogy a denevér nem az ő életére tör, egyszerűen csak a légi folyosó közepében tetszik állni. Tehát ha a fal mellett állunk, baj nem történhet, vagy legalábbis könnyebben kikerül, és nem zuhanórepülésben jön nekünk.

A reménytelenül szobában rekedt denevért előbb vagy utóbb meg kell fogni. Ha nincs nálunk gyilkoskesztyű, tökéletesen megfelel egy konyharuha vagy vékonyabb törülköző. Puszta kézzel nem fogdosunk denevért, mert éles kis rovarevő fogaival védekezik az őt fojtogató szörnyeteg ellen. A törülközőt szépen ráterítjük, óvatosan becsomagoljuk, és kivisszük a szabadba, például az erkélyre. Ott finoman kihajtogatjuk a csomagot, a denevér ügyesen körülnéz, és amikor Noé harmadnapi galambjával ellentétben az ultrahang visszatér, a kis batman is útra kél.

Winkler Róbert

Denevérkitelepítési Forró Drót

343-6075, ez az állatkert telefonszáma, ahol Molnár Zoltánt kell keresni. Ugyanitt lehet érdeklődni a Magyar Denevérkutatók Baráti Köre iránt, ha valakinek kedve támadt volna régi teplomtornyokban denevérkolóniákat tanulmányozni vagy csatlakozni a debreceni denevérmegfigyelők víg csapatához.

A denevérspotting alapjai

- Olyan megfigyelőhelyet keresünk, ahonnan a derengő égbolt jól kirajzolja a denevérek alakját;

- persze olyan helyet keressünk, ahol sok az éjszakai, repülő rovar;

- a közvilágítás nemcsak a lepkéket vonzza, hanem a denevéreket is.

A három urbánus

Kései denevér: sötétbarna színű, de a fején sok a fekete - félelmetes! Füle (szakszerűen: fülfedője) hegyes, igazi kis ördög. Szeret a vizek felett vadászni, és nevéhez híven kizárólag napnyugta után jön elő.

Korai denevér: teste kb. 7 cm hosszú, színe vöröses. A kései denevértől úgy különböztethetjük meg, hogy füle babszem alakú.

Durva vitorlájú denevér: lényegesen kisebb faj, teste 4,5-5 cm hosszú. Teste felül sötétbarna, alul sötét okkersárga színű.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.