„Szemgyulladást, bőrkiütést, náthához hasonló tüneteket okozhat. A gyerekeknél hasmenés és hányás léphet fel, ha beleisznak a vízbe. Halálos megbetegedésre még nem volt példa, ahhoz több száz liter vizet kellene meginni, de azért ne bagatellizáljuk el a kérdést” – mondja Vörös Lajos, a Balatoni Limnológiai Intézet professor emeritusa. Arra, ami idén nyár végén történt, 25 éve nem volt példa: a Balaton mocsárzölddé változott. Fonyódnál és Balatonfenyves környékén észleltek bőrmegbetegedéseket is, amelyeknek lehetett köze az algainvázióhoz.
A zöldülés oka egy olyan mértékű algásodás volt, amit utoljára 1994-ben tapasztalhattunk. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) határérték-számítása szerint ha az algák mennyiségét jelző ún. a-klorofil-koncentráció átlépi a 75 mikrogrammos szintet, akkor nem szabad a vízbe menni. Magyarországon a szabályozás szigorúbb, már az 50 mikrogramm is veszélyesnek minősül: márpedig augusztus 26-án 100 mikrogrammot mértek a Keszthelyi- és 66-ot a Szigligeti-öbölben. A kutatók által eddig megvizsgált adatok szerint – tudtuk meg az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól (OVF) – két őshonos algafaj, a fecskemoszat és a kék alga tömeges elszaporodásának lehettünk tanúi 2019 augusztusában–szeptemberében. Ezek a fajok korábban nem okoztak vízvirágzást.
Az 1970-es években került sor Zalaegerszeg csatornázásának jelentős kibővítésére, a város szennyvíztisztító rendszerét viszont nem tették rendbe, így a Zala folyó a 60 ezer fős település minden mocskát elszállította a Balatonba – nem véletlen, hogy az algásodás mindig a keszthelyi térségben volt a legerősebb, ahogyan idén nyáron is.
Volt is, lesz is
„Minél nagyobb a nitrogén és a foszfor szintje a tóban, annál nagyobb mértékű az algásodás is, ugyanis ezek tápelemek a moszatok számára” – magyarázza Vörös Lajos. Három-négy évtizede egyes külföldi turisztikai irodák azt tanácsolták az ügyfeleiknek, hogy a Balatonhoz semmiképpen se menjenek, annyira el volt algásodva a tó. Idővel a hazai döntéshozókat is aggasztani kezdte a helyzet, ezért első lépésként elárasztották a Kis-Balaton felső tározóját, valamint végre megoldották Zalaegerszeg szennyvíztisztítását.
További kedvező változások is voltak. A rendszerváltás környékén a mezőgazdaságban egyre kevesebbet műtrágyáztak (ezek a szerek tele vannak nitrogénnel és foszforral), mert túl drágának bizonyult, és visszaszorultak a hígtrágyát használó nagyüzemi állattartó telepek. „Magam is láttam, ahogyan a melósok slaggal mossák a betonon álló marhákat. A trágya bekerült a folyóba, onnan pedig később a Balatonba csordogált” – idézi fel a professzor.
A tó és a vízgyűjtőjének környezeti állapota az OVF szerint is számottevő mértékben javult az elmúlt évtizedekben a kormányzati intézkedések, a környezetvédelmi beavatkozások és a gazdálkodási módok változása miatt. A Zala felől jelentős szűrő funkciót ellátó Kis-Balaton „rendbetétele”, a hulladékgazdálkodás reformja és a nádpusztulás okainak feltárása, a nádállomány helyreállítása és fenntartása is kedvezően járult hozzá a Balaton tisztulásához. (Igaz, az algásodás mértéke eleinte változatlan volt. „A szakemberek is elbizonytalanodtak” – emlékezik vissza Vörös Lajos. Idővel aztán az algák mennyisége látványosan csökkent. A 8–10 éves „csúszás” oka az volt, hogy bár a külső foszforterhelés mérséklése megoldódott, a tó üledékeiben lévő foszfortartalék még éveken keresztül táplálta a moszatokat.)
Ehhez képest az idén megint látványosan bezöldült a tó vize. „A Keszthelyi-, a Szigligeti- és a Szemesi-medence vizében található tápanyagok többféle bázisból (vízgyűjtő, üledék, légköri kiülepedés, horgászat, turizmus stb.) származnak” – derül ki a vízügy lapunknak elküldött közleményéből. A kutatók szerint, ahogyan évtizedekkel korábban, az elmúlt években is lerakódhatott foszfor a tó üledékében. Jordán Ferenc, a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója úgy véli, hogy a Kis-Balaton befolyásolhatta a „nagy” Balatonban lezajlott moszatvirágzást. „Amióta kiépítették a tó ülepítő-szűrő rendszerét, a nitrogén- és a foszforformák arányai megváltozhattak” – mondja. Szerinte valószínű, hogy ebben az irányban kell a kiváltó okokat keresni. „Nincs könnyű feladatunk, ugyanis a Kis-Balaton egy nagyon változatos, mozaikus rendszer, amelyben akár méterenként teljesen más folyamatok zajlanak” – teszi hozzá Vörös Lajos, aki úgy véli, ha jövőre nem is, de az azt követő években várható hasonló algainvázió – főleg akkor, ha nem teszünk ellene semmit. Jordán Ferenc szerint, ha a mostani algásodás egy „kisülésszerű” jelenség volt, ami egy hosszú lerakódási ciklus végén következett be, akkor nem biztos, hogy lesz hasonló a közeljövőben, de ezt befolyásolhatja a nyarak hőmérséklete is. „Ha sokkal alaposabb méréseink lennének, akkor is nehezen tudnánk ezt megmondani” – állítja.
Ész nélkül nem megy
Az igazgató utóbbi megjegyzésével rá is mutatott arra a problémára, amiről a mostani algásodás okán nagyon is kell(ene) beszélni: a forráshiány miatt egyre ritkuló vizsgálatokra. „Három éve több intézettel, köztük a vízügyi igazgatóságokkal megterveztünk egy átfogó Balaton-kutatást. Nagy volt az egyetértés, a terveket összeillesztettük. A kutatás azonban elmaradt” – idézi föl Vörös Lajos. Biztos benne, hogy amennyiben ez megvalósult volna, akkor most nem érte volna őket ennyire váratlanul az algainvázió. A tervezett vizsgálat a klímaváltozás okozta megváltozott viszonyokra koncentrált volna. A kutató egyébként nem lepődik meg azon, hogy így történt: döntéshozók nyugodtan dőltek hátra az elmúlt 25 év algamentessége miatt, ráadásul a vízügy mindennap méri, hogy mennyi foszfor és nitrogén folyik be a Balatonba a Zalán keresztül – és az elmúlt években nem jutott a tóba belőlük több az előző években tapasztalt mennyiségnél. Vagyis sokan gondolhatták úgy, hogy nem kell ezzel a kérdéssel foglalkozni.
„A kutatás pénzbe kerül, a tudomány pedig az elmúlt években, évtizedekben nem kapott annyi pénzt, amennyit megérdemelt volna – mondja Jordán Ferenc, aki szerint a Balatoni Limnológiai Intézetet nem lehet okolni azért, mert nem látták előre az algainváziót. „Amikor lezajlik egy ilyen jelenség, akkor megkérdezik tőlünk: mi történt? Nem tudjuk! Ha lett volna rá pénzünk, hogy kutassunk, akkor tudnánk. Az értelmes válaszoknak tudományos adatokon kell alapulniuk.” Az intézetnél a forráshiány miatt sorrendet kell felállítani, így hal-, nádas-, zooplankton-kutatást végeznek egyebek közt, de persze van „további ezer dolog”, amit szívesen vizsgálnának. Hogy mást ne mondjunk, jelenleg bődületes beruházások zajlanak a Balatonnál, ami megnövelheti a tó terhelését (ez ügyben kerestük az Agrárminisztériumot és a Magyar Turisztikai Ügynökséget is, de nem reagáltak).
Érdemes lenne eldönteni, hogy mi a cél: egy egészséges élővilágú, működőképes tavi ökoszisztéma közelében lehessen nyaralni, vagy pedig egy medence mellett – hiszen a természet és ember egyensúlyát okosan kell megtervezni, amihez tudományos ismeretekre van szükség, azok megszerzéséhez pedig pénzre. Az intézet szeretne anyagilag a lehető legnagyobb mértékben a saját lábára állni. „Fokozzuk a nemzetközi pályázati aktivitásunkat. Ez segítene abban, hogy kevésbé függjünk az állami pénzektől, ami egy kutatóintézet esetében nem egészséges” – mondja az igazgató. A Balaton-monitoring viszont, az alapkutatástól eltérően, egy klasszikusan nemzeti stratégiai jellegű tevékenység, ezért „az ember ebben elvárná az állam támogatását”.
Annál is inkább, mert egy több tudományágat (hidrológia, meteorológia, biofizika, biokémia stb.) is érintő Balaton-monitoring sokba kerül. „A költsége belecsúszhat a milliárdos nagyságrendbe is. Ha igazán gyors és komoly eredményt akarunk, akkor ahhoz kell infrastruktúra, eszközök és több tucat kutató” – szögezi le Vörös Lajos. Ehhez képest Jordán Ferenc szerint évi 5–8 millió forint állt rendelkezésre az elmúlt években arra, hogy a tavat kutassák. Ilyen kevés és ingadozó összegből pedig nem lehet értelmes kutatást tervezni, ugyanis a monitoring lényege az, hogy sok évre előre pontosan tudniuk kell a kutatóknak, hogy mit fognak csinálni.
„Még ha elvonatkoztatok is attól, hogy itt dolgozom, akkor is úgy látom: nagyon megérné egy Balaton-kutatás” – mondja az igazgató, aki szerint egy „jól működő országban logikus lenne”, hogy ha gazdasági károk vannak kilátásban, akkor a döntéshozók kutatási összegeket különítsenek el azok előrejelzése, esetleges megelőzése érdekében. „Az összeg, ami nekünk kellene, az semmi, egy »morzsa« ahhoz képest, hogy mekkora kárt okozhat, mondjuk, egy halpusztulás vagy egy újabb moszatvirágzás. Pláne akkor, ha nem augusztusban, hanem júliusban következik be.” Ha például az idén nem a szezon végén alakult volna ki az algainvázió, hanem korábban, akkor lehet, hogy strandokat kellett volna lezárni.
Kizsákmányolás
Egy átfogó Balaton-kutatás nem is csak az algainvázió miatt lenne fontos: egyre többször értesülünk arról, hogy ingatlanfejlesztések és egyéb beruházások miatt nádasokat tarolnak le, ráadásul nemegyszer törvénytelenül. Márpedig a nádasoknak az ökológiai rendszerben fontos a funkciója, és előbb-utóbb jelentkeznek e felelőtlenség negatív hatásai. „A nádas, a tavi és a parti ökoszisztéma között van egy kapcsolat. Csökken a biodiverzitás, ha nem vigyázunk rá, hiszen a halak ott ívnak, a madarak ott rakják a fészküket. A vadak is odajárnak inni, de ha szálloda van ott, akkor nem mennek le” – sorolja Jordán Ferenc. Egy alpesi tónál nem gond talán, ha a parton építkeznek, mert ott eleve sziklás a környezet, de a Balatonnál a nádas biztosítja a „szép átmenetet” a különböző ökoszisztémák között. Ha károk érik, akkor idővel a tó minősége is romlani fog. „Ezek pénzben is mérhető dolgok” – teszi hozzá az igazgató.
A klímaváltozás következményeivel is ideje lenne számolni. Rengeteg élőlény változtatja meg az élőhelyét, halak, gerinctelenek, algák telepednek meg olyan új térségekben, ahol korábban nem érezték jól magukat. Az inváziós fajok pedig megbontják az egyensúlyt. „Látjuk a veszélyeket. Rengeteg forgatókönyvet fel tudunk vázolni, és ezek egyike sem túl jó” – mondja Jordán Ferenc. Toxikusabb algainváziók, halpusztulások történhetnek, viszont ezeket kutatás hiányában esélytelen feltérképezni. Az igazgató mindenesetre bizakodó, mert szerinte történtek lépések, hogy az intézet számára „egy jelentősen megnövekedett költségvetést különítsenek el”, amibe már belefér egy monitoring is.
