Özvegyek: Amazónia

Tudomány

Kôrizs Imre

Lassan eltűnik itt egy világ, amelynek kapuiban évtizedeken át egymáshoz meglehetôsen hasonló öregasszonyok ácsorogtak, szinte egyenruhaként viselve azt a fekete otthonkaszerű flanelruházatot, amelynek pontos neve, ha volt, velük együtt szállt a sírba, akik többnyire mind özvegy X. Y.-nék voltak, de olyan régóta, hogy egyáltalán senki sem emlékezett a néhai X. Y.-okra, akikrôl meglehetôsen regényes volt elképzelni, hogy valami mást is csináltak ezen a földön, mint hogy nevükkel megajándékozván, haladéktalanul özveggyé is tették feleségüket.

A mai özvegyek már nem a régiek, alig maradt közülük néhány, az is csak hírmondónak. Azok az öregasszonyok befôztek, zsírt sütöttek ki, csúnyán néztek és embert szóltak. Folyton fájt a fejük, a lábuk, de nem jártak bottal, egyáltalán nem is jártak sehová, naphosszat a kapuban álltak, vajon hogy bírták? Mi lehetett a titkuk? A titokzokni?

Persze ma is vannak, akik már negyvenévesen elkezdik az özvegységet, mire nyugdíjba mennek, már óriási a gyakorlatuk, a férjük neve feledésbe merül, és mint a nagy reneszánsz művészeket, csak a keresztnevükön emlegetik ôket, mint Iboly nénit, Bözsi nénit vagy Annus nénit, a Baba nénikrôl már nem is beszélve.

A puszta keresztnév különben a nôk kiváltsága, erre a szintre férfi eljutni nem tud. Nincs türelmük hozzá, általában egyszerűen nem érik meg. Egyáltalán, a férfiak nem jó özvegyek, az özvegy férfi olyan, mint a nôi focista. Nem férnek ráncos bôrükbe, hamar megint nôsülni akarnak. De hiába, komoly környékbeli özvegyasszony nem megy hozzájuk, úgyhogy kénytelenek vidékrôl felhozni ifjúkori szerelmüket, vagy valami más úton szert tenni egy foxis, ellenszenves nagymamára.

A legközönségesebb a macskás özvegy. Ez lehet temetôi macskás vagy padlási macskás. Ezekhez nem a kutyás áll a legközelebb, hanem a nyulas. Kutyás és nyulas özvegy nem él meg egy házban.

Általában szereti a gyerekeket, mert óvodában is dolgozott. Lehetett portás, konyhás vagy takarítónô. Unokái esetleg elutaztatják a Szentföldre, Párizsba, rosszabb esetben részeges szomszédja titokban bejár hozzá, és a kredenc zsírpapír bélése alól ellopogatja az aranyfogát.

Ezek a mai öregek már nem az igaziak. Be nem fôznek, legfeljebb néha egy-egy kompótot.

Kompótország.

A zsírszalonna a múlté, olajat használnak, vagy margarint. Vegetálnak, podravkálnak. Napközben még néha látni ôket az utcán, de estére mindig eltűnnek a kapualjakból, pedig csak pénteken van kôkemény alibijük, amikor átmennek a színes tévés szomszédasszonyhoz, és együtt izgulnak Priscilla Presleyért.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.