Özvegyek: Amazónia

Tudomány

Kôrizs Imre

Lassan eltűnik itt egy világ, amelynek kapuiban évtizedeken át egymáshoz meglehetôsen hasonló öregasszonyok ácsorogtak, szinte egyenruhaként viselve azt a fekete otthonkaszerű flanelruházatot, amelynek pontos neve, ha volt, velük együtt szállt a sírba, akik többnyire mind özvegy X. Y.-nék voltak, de olyan régóta, hogy egyáltalán senki sem emlékezett a néhai X. Y.-okra, akikrôl meglehetôsen regényes volt elképzelni, hogy valami mást is csináltak ezen a földön, mint hogy nevükkel megajándékozván, haladéktalanul özveggyé is tették feleségüket.

A mai özvegyek már nem a régiek, alig maradt közülük néhány, az is csak hírmondónak. Azok az öregasszonyok befôztek, zsírt sütöttek ki, csúnyán néztek és embert szóltak. Folyton fájt a fejük, a lábuk, de nem jártak bottal, egyáltalán nem is jártak sehová, naphosszat a kapuban álltak, vajon hogy bírták? Mi lehetett a titkuk? A titokzokni?

Persze ma is vannak, akik már negyvenévesen elkezdik az özvegységet, mire nyugdíjba mennek, már óriási a gyakorlatuk, a férjük neve feledésbe merül, és mint a nagy reneszánsz művészeket, csak a keresztnevükön emlegetik ôket, mint Iboly nénit, Bözsi nénit vagy Annus nénit, a Baba nénikrôl már nem is beszélve.

A puszta keresztnév különben a nôk kiváltsága, erre a szintre férfi eljutni nem tud. Nincs türelmük hozzá, általában egyszerűen nem érik meg. Egyáltalán, a férfiak nem jó özvegyek, az özvegy férfi olyan, mint a nôi focista. Nem férnek ráncos bôrükbe, hamar megint nôsülni akarnak. De hiába, komoly környékbeli özvegyasszony nem megy hozzájuk, úgyhogy kénytelenek vidékrôl felhozni ifjúkori szerelmüket, vagy valami más úton szert tenni egy foxis, ellenszenves nagymamára.

A legközönségesebb a macskás özvegy. Ez lehet temetôi macskás vagy padlási macskás. Ezekhez nem a kutyás áll a legközelebb, hanem a nyulas. Kutyás és nyulas özvegy nem él meg egy házban.

Általában szereti a gyerekeket, mert óvodában is dolgozott. Lehetett portás, konyhás vagy takarítónô. Unokái esetleg elutaztatják a Szentföldre, Párizsba, rosszabb esetben részeges szomszédja titokban bejár hozzá, és a kredenc zsírpapír bélése alól ellopogatja az aranyfogát.

Ezek a mai öregek már nem az igaziak. Be nem fôznek, legfeljebb néha egy-egy kompótot.

Kompótország.

A zsírszalonna a múlté, olajat használnak, vagy margarint. Vegetálnak, podravkálnak. Napközben még néha látni ôket az utcán, de estére mindig eltűnnek a kapualjakból, pedig csak pénteken van kôkemény alibijük, amikor átmennek a színes tévés szomszédasszonyhoz, és együtt izgulnak Priscilla Presleyért.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.