Vastartalmú szennyeződés élővizekben

Recipe ferrum!

Tudomány

Már csaknem három és fél hónapja ömlik vastartalmú bányavíz a Sajóba annak szlovákiai szakaszán – és csak most láttak hozzá a szennyezés leállításához. Közvetlen hatásai még nem jelentkeztek az országhatárokon belül, de ez csupán idő kérdése.

Nem ritkák a magyarországi folyók hatá­rainkon kívüli szakaszain bányászati vagy ipari okokból bekövetkező szennyezések, de a Sajó februártól eredeztethető vasszennyezésének története különösen morbid. A katasztrofális ökológiai hatású esemény napfényre kerülésekor, március 13-án a magyar vízügyi szakemberek is a közösségi médiából értesültek arról, hogy a Szlovákia területén lévő egykori Siderit bányaüzem telephelyéről, az alsósajói vasércbánya altárójából vasvegyületekkel szennyezett víz folyik a Sajóba. A szennyezés nyilvánosságra hozatalában Orosz Örs szlovákiai magyar parlamenti képviselő és néhány, a Sajó érintett környezetében élő aktivista és helyi politikus jeleskedett. Magyar részről a régi-új agrárminiszter Nagy István csak a magyar kormányalakítás után kezdett tárgyalni szlovák kollégájával, Jan Budajjal a helyreállítási munkálatokról, amelyekben magyar szakemberek is részt vennének.

A 14 éve nem üzemelő alsósajói (Nižná Slaná) bányában korábban hosszú időn át vas-karbonátot, azaz sziderites vasércet termeltek ki. A gondatlan rekultiváció rengeteg problémát okoz: a vas-oxiddal (vas-hidroxiddal) és más fémsókkal telített szennyvíz a bánya egykori táróiban elhelyezett maradványkőzetből, illetve az otthagyott gépekből kioldódva szivárog a folyóba, majd a leírások szerint heves, részben hőtermeléssel is járó reakció után megfesti a vizet. Gyakorlatilag a rozsdával megegyező kémiai összetételű anyag lebeg a Sajóban a befolyástól lefelé úgy 30 kilométeren át. Hangsúlyozni kell, hogy ez egészen más természetű anyag, mint amely a 2010-es kolontári–devecseri katasztrófát okozta: ott egy bauxitból timföldet kinyerő üzem magas lúgkoncentrációjú, és egyben jól festő vas-oxidot tartalmazó, finom szemcseméretű vörös­iszapja zúdult alá a tározó gátjának átszakadása miatt.

Amíg Magyarországon a vízügyi szakemberek a továbbcsorgó hatásokat próbálták analizálni (lásd keretes írásunkat), a folyamatos kimosódás miatt egyre gyűlt a folyóvizet átlátszatlan szuszpenzióvá változtató szennyezés az Alsósajó alatti 15–20 kilométeres szlovákiai Sajó-szakaszon. A vízi élet itt néhány hónap alatt kíméletlenül kipusztult. A vízben lebegő, vas-oxid-tartalmú szemcsék rárakódtak a vízi élőlényekre, a védett rákokra vagy a halak kopoltyújára, amelyek így egyszerűen nem tudtak lélegezni.

A szennyezés ellen sokáig semmilyen kézzelfogható lépést nem tettek a hatóságok, a helyi minisztériumok egymásra mutogattak – végül (elméletileg) május 27-én elkezdődött a katasztrófaelhárítás, a szennyezés eredetének kikapcsolása. A nyilvánosságra hozott tervezet szerint elterelnék a bányába befolyó felszíni vizet, amely így nem tudna beleömleni mérgező anyagok kioldása után a folyóba.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.