A só, kémiai nevén a nátrium-klorid régi kedves barátja az emberiségnek, hasznosságát temérdek felhasználási módja bizonyítja. Rajongásunk részben evolúciós alapon kódolt, így nem véletlen, hogy olyan elementáris érzetet kelt a só megízlelése, s a só egyike a régebben négy, mostanában inkább öt-hat alapíznek. Ráadásul a konyhasó kiemel más aromákat (igaz, egyes zamatokat elnyom), és előnyösen változtatja meg ételeink szerkezetét, magyarán jó alaposan szétroncsolja a még ép sejtjeiket. Ezen felül az egyik legősibb, még ma is pótolhatatlan tartósítószer. Azt már csak mellékesen tesszük hozzá, hogy a sónak (konyhasónak) csupán elenyészően kis részét használjuk konyhai célokra, emellett kulcsfontosságú vegyipari reagens, ráadásul számos eljárás (pl. klórgyártás) kiinduló nyersanyaga, és rengeteget használnak belőle jégtelenítésre, bár ez magában is számos problémát vet fel. De ha egyszer ilyen hasznos anyag, ráadásul ennyire ragaszkodunk hozzá a konyhában, akkor miért gyanakodnak rá egyre többen?
Alkáli az alkálinak
A konyhasó, vagy nevezzük ez esetben nátrium-kloridnak, nem csupán konyhai anyag, rendkívül fontos szerepet játszik szervezetünk működésében mint elektrolit, a sejtek közti kommunikációban nélkülözhetetlen (bio)elektromosságot vezető anyag. A nátrium-klorid vizes oldatban tökéletesen disszociál: kiszabadulnak az addig a kősó hexagonális kristályrácsában csücsülő, megannyi kis kockát kirajzoló nátrium- és kloridionok, vidáman szétrajzanak elvegyülve a vízben, miközben a dipólusos vízmolekulák megfelelő töltéssel bíró felükkel fordulnak feléjük. A sósvizes-oldatról márpedig nem csak a húsleves vagy a tenger vize juthat az eszünkbe! Nem véletlen, hogy a vér is, a könny is megízlelve sós, illetve szemcseppben, orrcseppben, de az infúzióban is olyan izotóniás sóoldatot használnak, amely 0,9 tömegszázalékos, így megegyezik a vérben találhatóval (ehhez jön még a vérben oldott szén-dioxid miatti enyhén savas, 5,5-es pH). A konyhasó (mely egyike csupán a kémiailag sónak minősíthető, sav-bázis reakció révén létrejövő, többnyire ionos vegyületeknek) élettani hatása nem kis részben a nátriumionoknak köszönhető. Ezek gondoskodnak arról, hogy izmaink és idegeink megfelelően működjenek. Ezenfelül a nátrium nélkülözhetetlen a szervezet elektrolit-háztartásának fenntartásában, és az oldott nátriumsó még azt is szabályozza (a különböző sókoncentrációk kiegyenlítődése irányába ható ozmózisnyomás révén), hogy melyik szervünk mennyi vizet tartalmazhat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
