Tudomány

A Mir lehozatala: Orosz rulett

AKoroljov Repülésirányító Központ által közreadott menetrend szerint az űrállomás központi számítógépe két lépésben, előzetes programozás szerint adja ki a helyzetvezérlő rendszernek azokat a parancsokat, amelyek hatására a Mir egy, a Földtől 165-220 km-re lévő pályára áll. Ezt követően a repülésirányítók megvizsgálják a kialakult pálya jellemzőit, s megállapítják a harmadik, végső pályamódosító parancs kiadásának időpontját. Ezt az utasítást a repülésirányító központból töltik fel a Mirre, várhatóan 6.28 és 6.48 között. Maga a manőver mintegy 11 percet vesz majd igénybe, s a főszerepet már a Mirhez csatlakozott Progressz teherűrhajó üzemanyaga, illetve hajtóművei játsszák, amelyek zuhanópályára állítják a több mint 130 tonnás szerkezetet.
  • Bodoky Tamás
  • 2001. március 22.

Nagyvárosi természetbúvár: Nyest

akik a szovjet kivonuláskor vásároltak az Ecserin éjjellátó távcsövet. A nyest éjszakai ragadozó, kifinomult látással és hallással. Legtöbbször csak annyit látunk belőle, hogy jellegzetes, bukdácsoló mozgásával átszalad a mellékutcát bizonytalanul bevilágító lámpa hideg derengésében.
  • Winkler Róbert
  • 2001. március 15.

Az emberi génállomány feltérképezése: Gyepmester-szekvenciák

Az emberi génállomány kezdetben tisztán tudományos célt szolgáló vizsgálata körül akkor gyorsultak fel az események, amikor a projekt célkitűzései megjelentek néhány nagyratörő magáncég üzleti terveiben: ami a fejlett világ legnagyobb, nemzetközi összefogásban tevékenykedő állami kutatóintézeteinek közel két évtized leforgása alatt sem sikerült, két év alatt megoldotta egy ambiciózus genetikus által gründolt magánvállalat. Az emberi örökítőanyag kódsorrendjének felderítéséről van szó: 1999-ben a Human Genome Project 80, míg a Celera csupán 30 százalékon állt, egy évvel később mégis a Celera ért előbb célba, a nagy port felvert bejelentéssel megduplázva részvényárfolyamát.
  • Bodoky Tamás
  • 2001. március 8.

Ufó- és parapszichológiai kongresszus: A Föld sötét oldalán

"Ufót látott a yetiMilyen mázlija van neki!"(Takács Tamás)Ezeket a rendezvényeket kongresszusnak, konferenciának, szimpozionnak szokás nevezni, mert a vándorcirkusz bizonyosan megsértené a résztvevők érzékenységét, és ezzel nem is érdemes különösebben foglalkozni, mert a belgyógyászok, agysebészek és sumerológusok is csak hakniznak körbe a világon, miközben elmondják és meghallgatják ugyanazt Miskolcon, mint Sydneyben.Külcsín és belbecsAz Új évezred - A tudomány határán alcímet viselő rendezvény nem kívánt elveszni a külsőségek rakoncátlan labirintusában, ezért az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház előtere és színházterme pont úgy nézett ki, mint a hétköznapokon, leszámítva talán azt a kis kompozíciót a színpadon és az előtérben, melyben a szervezők, az Ufómagazin szerkesztői eredeti és szellemes egységbe ötvözték a NASA feliratot viselő és lefolyószűrőkből épített űrhajóábrándot, a három, dél-harlemi divat szerint öltöztetett ufonautát és az ikebana legszebb hagyományait. Könyörögve kértem az egyik látogatót, hogy mondja meg, mit keresnek a szárított laskagombák az űrhajó mellett, de csak kacagott, és folytatta tovább eszmecseréjét szomszédjával arról, hogy milyen igazságtalanság volt őt kitiltani egy összejövetelről arra való hivatkozással, hogy elszívja az energiát.Az ufókongresszusokon óvatosan kell beszélgetést kezdeményezni.
  • Para-Kovács Imre
  • 2001. március 8.

Nagyvárosi természetbúvár: Lapostetű

Már az egyiptomi múmiáknak is volt, hogy melyiknek, azt sajnos nem tudom, de II. Ramszeszre gyanakszom. Európában a római kori sírokból kerültek elő lapostetű-maradványok, de a 8. századi Izrael sem panaszkodhatott tetűhiányra. A perui múmiákról nem is beszélve. A lapostetű a vérszívó tetvek rendjébe (Anoplura) tartozik, és az, hogy az embert rögtön három tetűfaj veszi kezelésbe, kivételes eset. A vérszívó tetvek kizárólag az emlősállatokon élősködnek, és minden állat kifejlesztett magának egy konkrét tetűfajt. Azzal, és csak azzal aztán ragaszkodnak is egymáshoz. Nem úgy a csélcsap, háromtetves ember - még egy remek példa természetünk mértéktelen mohóságára. A tetvek tehát ugyanúgy ragaszkodnak a gazdaállat fajához, mint például a kutyabolha, mely csak akkor csíp a bokánkba, ha Burkus épp házon kívül tartózkodik. (Na jó, egy esetben, 1951-ben találtak lapostetűt egy francia-kongói csimpánzon, khm, szerintem ne firtassuk, hogy került oda.)
  • Winkler Róbert
  • 2001. március 1.

Elvetélt Matáv-tüntetés: Középiskolás fokon

a Matáv-tüntetés tizenéves szervezője, így az előre bejelentett demonstráció hatóságilag oszlatható csoportosulássá degradálódott a monopolista telkó Krisztina körúti székháza előtt. A tüntetést megelőző felhajtás mégsem volt hiábavaló: a prágai stílusú antikapitalista rohamtól tartó multi átalánydíjas,
  • Bodoky Tamás
  • 2001. február 22.

Spermabankok: Intimbetét-állomány

Aszakorvosok ma már csodákra képesek, tulajdonképpen néhány életrevaló spermiumot is helyzetbe tudnak hozni, hogy elvégezze feladatát, találkozzon a petesejttel, és egészséges leendő kazánkovács vagy nemzetbiztonsági bizottsági tag fejlődjön belőlük. Van azonban néhány olyan eset, amikor a csoda sem segít, mert a férfi tökéletesen meddő, saját gyermeke nem lehet, ezért marad az arteficiális heterológ inszemináció kriospermákkal, ahogy mi emlegetni szoktuk szűk családi körben a spermabank által nyújtott lehetőséget.
  • Para-Kovács Imre
  • 2001. február 15.

Enyhe tél: Ez még nem az a meleg

Ahogy az atomos magyarázat is nagy vonalakban rendben van, hiszen minden atomokból épül fel, úgy igaz a globális felmelegedés is. Ma már csak a leghülyébbek és azok kételkednek a légkör melegedésében, akik a globális lehűlésről írták doktori disszertációjukat. Még az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Bizottsága (IPCC), az óvatos, körmönfont megfogalmazásairól híres éghajlatkutató szervezet is olyanokat vág az arcunkba, hogy "a legújabb kutatások alátámasztják azokat a feltevéseket, miszerint a Föld légkörének átlaghőmérséklete tendenciózusan emelkedik".
  • Kovács Róbert
  • 2001. február 15.

Nagyvárosi természetbúvár: Pincebogár

Rákból rengetegféle van, a félelmetes ollócsattogtató szörnyetegektől egészen a planktonnak minősülő alacsonyabb rendű rákokig. Az ászkák, így a pinceászka is számos ráktulajdonság hordozója, fejükön két pár csáp van, továbbá három pár szájszervük (rágók, felső és alsó állkapocspár). Ezzel nagyjából ki is merítettük a hasonlóságokat, már csak egy lépés van hátra az ászkafelismerő képesség maradéktalan elsajátításához. Megtanultuk, hogy
  • Winkler Róbert
  • 2001. február 8.

A munka mint betegség: Hangyabaj

Amunkamánia - angol kifejezéssel: workalkoholism - tipikusan huszadik századi betegségnek tekinthető, és talán az sem véletlen, hogy először amerikai pszichiáterek írták le "kórként". Ennek ellenére feltételezhető, hogy maga a munkamánia már sokkal korábban létezett, hiszen a polgárosodás időszaka, a korai kapitalizmus - ellentétben a középkori viszonyokkal, amikor az emberek "beleszülettek" egy adott helyzetbe, és ezt megváltoztathatatlannak fogadták el - már az egyén boldogulásával, felemelkedésével kecsegtetett, vagyis a karrier lehetőségével. A karrier záloga pedig - legalábbis etikai értelemben - mi más lehetett volna akkor, és lehet ma is, mint a munka, a szorgalom. Valószínű, hogy ebben az időszakban alakult ki az emberekben az a fajta hozzáállás, hogy a munkával szerzett sikerélményt tekintik a boldogság egyik legfontosobb zálogának, míg a kudarcot a legnagyobb tragédiának.

Breaktalálkozó a Banánban: Táncolj, törő!

Beléptem a kapun, és másfél méternyit pattantam vissza a szagról, majd a második kísérletre lassan behatoltam a csillaghegyi Banán Klub előterébe. A padlón emberek ültek kört formázva, a körben pedig egy másik ember forgott a fején. És ez még csak az előtér volt! A nagyterem tömve, de ott már álltak, és ugyancsak egy embert néztek, aki ugyancsak a fején forgott. Rég éreztem ilyen erős kísértést, hogy felhajtsak egy korsó Unicumot, de aztán eszembe jutott, hogy mit mondott Doc Origó, amikor kikísért a rendelőjéből. Viszontlátásra! - ezt mondta, úgyhogy inkább bementem az irodába, és elkezdtem információt gyűjteni.
  • Para-Kovács Imre
  • 2001. január 25.