A fűtési szezon eljövetelével megérkeznek az első tragikus hírek is szén-monoxid-mérgezést szenvedett embertársainkról. A szerencséseket még időben megtalálják családtagok, barátok, szomszédok, s a mentő sem érkezik túl későn - ám egy idő után már nem lehet segíteni az áldozatokon. Az idei "szén-monoxid-szezon" különlegessége volt a budai Skála helyén nyílt új bevásárlóközpont, ahonnan napokon át (!) szállították a mérgezést szenvedett eladókat és vásárlókat a mentősök, ami a vétkes hanyagság egy különösen súlyos esetéről tanúskodik, bár a vizsgálat még nem zárult le - állítólag a mélygarázs elhasznált, kipufogógázban, ezáltal szén-monoxidban "gazdag" levegője jutott vissza az eladótérbe.
Egyszerű az én szívem
A szén-monoxid (CO) rafinériája éppen az, hogy voltaképpen nincs benne semmi különös. Színtelen, szagtalan, íztelen gáz - pont ezért nem lehet kiszűrni, ha alattomban bekerül a légtérbe. A kétatomos, egy-egy szén- és oxigénatomból álló szén-monoxid-molekula viszonylag szofisztikált kötésszerkezete okán (hármas kötés - de ebből csak kettő közös, a harmadik elektronpárt az oxigén magában apportálta a "cégbe") a vegyészhallgatók "kedvence", de a laikusok aligha találnának ebben izgalmat. Alighanem az is csak egy egzotikus adalék, hogy a szén-monoxid (a fent említett kötésszerkezet miatt) nem oldódik vízben - annál inkább ecetsavban, etil-alkoholban, no meg kloroformban - de azt amúgy is csak a pszichopaták tartanak otthon. Annál érdekesebb, hogy a szén-monoxidot alkalmanként összezagyválják a szén-dioxiddal (CO2) - s csupán részben azért, mivel ez utóbbi is okoz haláleseteket. (A leggyakrabban borospincékben, ahol a szőlőcukor erjedése közben keletkezik.) Pedig a szén-dioxid és a szén-monoxid eltérő tulajdonságú, és nem is ugyanazért ölnek - habár ez az áldozatok számára csekély vigasz. A lényeg, hogy a szén-monoxid egy kissé könnyebb, mint a levegő - ezzel szemben a szén-dioxid nehezebb, s a pince alján gyűlik össze, majd folyamatosan emelkedik a szintje, amit a derékmagasságban tartott mécses/gyertya elalvása jelez. Sajnos ilyen egyszerű, "konyhai" szén-monoxid-szenzor nem létezik - ezért ajánlatos inkább megfelelő szakeszközt, szén-monoxid-érzékelőt beszerezni.
A szén-monoxid természetes, biológiai folyamatok által (állatok, emberek sejtlégzése, erjedési folyamatok révén) nem nagyon keletkezik - igazság szerint kicsiny meny-nyiségben termeli az emberi szervezet is: itt élettani jelentősége is van, például mint neurotranszmitternek, ingerületátvivő anyagnak.
Noha a mélységi olvadt magmából (vulkanizmus), természeti tüzekből vagy a nagyobb mélységben izzó, régebben begyulladt szénmezőkből származik a legtöbb "természetes" CO-kibocsátás, a legfontosabb előállítói mi, emberek vagyunk. Az antropogén szén-monoxid leginkább zárt térben bekövetkező tökéletlen égés folyamán keletkezik, amikor a tüzelőanyag széntartalma nem szén-dioxiddá, hanem szén-monoxiddá ég el. Ritkább esetben az égés során felszabaduló, majd valamilyen ok miatt visszakerülő szén-dioxid redukálódik, például egy izzó szénréteg felett. A légterünkbe általában a kéményből való visszaáramlás révén juthat - a probléma forrása többnyire az, hogy a lakásban használt gázkészülék, esetleg széntüzelésű kályha (noch dazu: benzinmotor!) égésterméke nem tud eltávozni a külső légtérbe (ahol a városi/falusi levegőminőséget "javítaná"), hanem visszakerül a szobánkba. Ehhez hozzájárulhat, ha a kémény eldugult, rosszul szelel, ha a rögzítés nem megfelelő - de kedvezőtlen légköri feltételek (erős leszálló légáramlás) és szerencsétlen irányú (általában viharos) széljárás is vezethet ahhoz, hogy a szén-monoxidban gazdag füstgázok inkább a nappalinkat választják.
Duruzsol a kályha
Márpedig füstgáztermelésre szinte minden gáz-, olaj- és szénüzemű berendezés alkalmas - a kandallótól a gázsütőn (-tűzhelyen) át a gázszárítóig, a gázkazánig és a gázüzemű bojlerig. A szerelők szerint még a többnyire az ablak alá, az utcai fal mellé telepített gázkonvektorok a legbiztonságosabbak. Ezek eleve zömmel kültéri levegőt használnak fel az égéshez, s - mint azt a jellegzetes kéménynyílások tanúsítják - oda is juttatják vissza az égésterméket. (Persze bárhová beépíthetők speciális, zárt égésterű, biztonságos készülékek.) Emellett jelentős szén-monoxid-forrást jelentenek a belső égésű motorok, elsősorban a kipufogógáz miatt. Éppen ezért veszélyes csukott garázsajtó mellett járatni a motort - másrészről meg emiatt oly hatékony öngyilkosjelöltek számára (kémiai-élettani szempontból pont a szén-monoxid-tartalom tette lehetővé például a nácik kipufogógázzal elkövetett tömeggyilkosságait). A légkörnek is van egy természetes (alacsony) CO-szintje, amit mi rendre jelentősen megnövelünk a közlekedés, a háztartások és az ipar kibocsátásával: a szennyezett városi levegőnek is "nélkülözhetetlen" alkotórésze a (rendszeresen detektált) szén-monoxid.
Lényeges tulajdonsága a gyúlékonyság - oxigénnel reagálva szén-dioxiddá ég el. Ezek után nem is csodálható, hogy fontos alkotórésze lehetett az úgynevezett városi gáznak, amelyet valamely fosszilis tüzelőanyag (tipikusan szén) hőbontásával állítottak elő a gázgyárak. Az így keletkező veszélyes, mérgező tüzelőanyag maga is színtelen-szagtalan gázokból állt, ezért kellett különböző bűzös, szerves vegyületekkel bekeverni - a legnépszerűbb alany a rohadt káposzta szagát árasztó etil-merkaptán volt. (Lásd még: "Gázszagot érzek!") A városi gázról földgázra való átállás gyakoribbá is tette az olyan fatális baleseteket, melyeket a gáz - menet közben kivont - szén-monoxid-tartalmára apelláló öngyilkosjelöltek okoztak. A földgáz ugyanis nem mérgező (habár hasonló módon szagosítják), ellenben fokozottan robbanásveszélyes - a gázcsap kinyitása nyomán felgyülemlő földgáz-levegő keverék akár egy szikra hatására berobbanhat, s a detonáció viszi magával a fél társasházat.
Élettan, hatás
A szén-monoxid mérgező volta abból adódik, hogy (szintúgy érdekes molekulaszerkezete miatt) kiváló komplexképző. Például előszeretettel kapcsolódik a vér hemoglobinjához - oda, ahová általában az oxigén szokott. Ráadásul teszi ezt az oxigénmolekulánál 250-szer nagyobb affinitással - ha a hemoglobin "választhat", oxigén helyett szén-monoxidot fog felvenni. A folyamatot anoxémiának hívják - s már egy viszonylag kicsiny CO-koncentráció mellett is a vér hemoglobinjának 50 százaléka alakul át haszontalan és kártékony karboxi-hemoglobinná. A heveny szén-monoxid-mérgezés tünetei: bágyadtság, fejfájás, szédülés, hányinger, hányás, emellett gyengül a látás és a hallás - fájdalom, ezek még simán összekeverhetők mondjuk egy influenza tüneteivel. Súlyos esetekben ájulás, eszméletvesztés következik, s idővel beáll a halál - de ha megmarad a mérgezett, akkor is súlyos agykárosodás léphet fel, ami bénulási tünetekben és látászavarokban manifesztálódik. A CO-mérgezés egyes túlélői beszámoltak ama szörnyű élményükről is, hogy bár tudatában voltak annak, hogy végük, amennyiben nem érkezik segítség, a szervezet elégtelen oxigénszintje miatt képtelenek voltak cselekedni. (Itt jegyeznénk meg, hogy az oxigénhiányra tán a központi idegrendszer és a szívizom a legérzékenyebb.) Az akut (azonnali nagy dózis bevitelével járó) szén-monoxid-mérgezés mellett beszélhetünk krónikus CO-intoxikációról - ekkor a halálosnál alacsonyabb dózisú, de így is magas koncentrációjú mérgező gázt lélegzünk be folyamatosan, ami alaposan károsíthatja a szívizmot ellátó koszorúerek működését, hozzájárul az elmeszesedésükhöz, s növeli az infarktus kockázatát. A szén-monoxid-mérgezés ellen természetesen senki nem immúnis, de különösen nagy kockázatnak vannak kitéve az amúgy is légzési és szívpanaszokkal küzdők, az idős emberek, csecsemők, kisgyermekek és a terhes nők.
Mindezek figyelembevételével sürgősen ajánlott évente ellenőriztetni a kéményt, s rendszeresen szervizeltetni a lakásban működő gázkészülékeket is. A gázos szakemberek számos konkrét tanácsot szoktak adni - például nagyon nem javallott páraelszívó, légelszívó vagy a nyílt égésterű, kéményes kandalló használata olyan légtérben, ahol kéményes gázkészülék is működik, mivel a tapasztalatok szerint az elszívók (sőt, a kandalló!) képesek megfordítani a kéményben az áramlást. Veszélyes lehet (s már most is számos tragédia forrása), ha anélkül váltunk energiatakarékos, tökéletesen záródó ajtóra, ablakra, hogy közben gondoskodnánk a lakásban működő nyílt égésterű gázkészülék levegőellátásáról. Bizonyos körülmények között (sok vagy kockázatos beltéri tüzelésű egység meglétekor) érdemes körülnézni a szén-monoxid-érzékelők, -riasztók piacán is - az áruk nem oly magas, hogy ne érné meg, ha egyszer életet menthetnek. Egyes szakemberek ugyanakkor óvnak attól, hogy megbízzunk a készülékekbe beépített, füstvisszaáramlás esetén elvileg a készüléket is leállító füstgázszenzoroktól, ezek ugyanis nem mindig jeleznek. A szabályokat nem árt betartani - évről évre többtucatnyi emberéletet követel a szén-monoxid.
