A hagyományos antibiotikumok meg se kottyannak nekik, már most százezreket betegítenek meg: csak Európában és Amerikában közel 50 ezer ember haláláért felelősek évente.
Az antibiotikumok múlt század közepén induló karrierje nem volt következmények nélkül való. Idővel mind jobban elterjedtek azon baktériumtörzsek, amelyek szelektíven, esetleg (ne adj' isten) valamennyi ismert és gyakorta alkalmazott antibiotikummal szemben immúnisnak bizonyultak. Az utóbbi hónapban megszaporodtak a bombasztikusan "szuperbaktériumnak" nevezett kórokozókkal kapcsolatos aggódó sajtócikkek: valóban most jött volna el az ellenállók kora?
A kód jelenti
A "szuper" titulussal járó kétes kitüntetésben eddig már több baktérium, illetve kórokozócsoport részesült. Korábban rezisztens (a gyógyszerrel szemben ellenálló) tbc-bacilusokkal riogattak, most meg a többféle baktérium által is kifejlesztett NDM-1 enzimtől kell tartanunk - hiába, a természet evolúciós elven működő mikrobiológiai laborjának egyelőre nincs párja. Az ún. multidrog-rezisztens baktériumok kifejlődéséért leginkább a sajátos és nehezen indokolható gyógyszerfelírási és -fogyasztási szokások felelősek: ezek révén az antibiotikumok afféle, minden felső légúti betegséget legyőző, panaceává "nemesültek". Az orvosok sokszor egyszerűbb megfázásra, náthára vagy vírusos influenzára is felírják őket - preventív jelleggel. (Ez különösen a tengerentúli praxisban gyakori, ahol a doktor joggal tart attól, hogy egy-egy nehezen gyógyuló influenzás beteg pert akaszt a nyakába.) Emellett külön kategóriát jelentenek az állategészségügyben szintén marokszámra kiszórt antibiotikumok, amelyek - amint több eset nyomán gyanítják - a kezelt állatok szervezetét utóbb az emberre is veszélyes multirezisztens baktériumfélék "keltetőjévé" változtathatják.
A mikrobiológus kutatók nem győzik hangsúlyozni: az is gondot okozhat, ha nem szedjük végig rendesen a doktor által felírt pirulákat. A bostoni egyetemen folytatott, még év elején publikált kutatás szerint a még éppen nem halálos adagban beszedett antibiotikumoknak több a káruk, mint a hasznuk. Az elégtelen mértékben szedett gyógyszerek hatására a baktériumban képződő (bizonyos koncentráció fölött azt el is pusztító), erősen reaktív, oxigéntartalmú kémiai csoportok (molekulák, ionok, gyökök) olyan mutációk kialakulásához vezettek, melyek utóbb az éppen adagolt (keresztrezisztencia esetén pedig egyéb) antibiotikumokra nézve tették ellenállóvá az elpusztítani kívánt kórokozókat. A rezisztencia a "természetben", antibiotikummal sosem kezelt állatok szervezetében tenyésző baktériumtörzseknél is megjelenhet - a helytelen antibiotikum-használat "csupán" felgyorsítja a folyamatot.
Indiában, hol éjjel
Az utóbbi évek egyik réme a hozzánk Kelet felől közeledő, multidrog-rezisztens tbc-baktérium volt - a WHO becslése szerint csak 2008-ban 150 ezer ember halt meg az új gümőkórban, mely főként Oroszországban, az ázsiai Közép-Keleten, az indiai szubkontinensen, Kínában, az EU-n belül pedig a Baltikumban terjedt el. Amúgy kevesen tudják, de a Mycobacterium tuberculosis, a tbc kórokozója 2 milliárd embertársunkban vert tanyát, igaz, a betegség csak minden tizedik esetben tör ki a hordozón (aki addig nem is fertőz), általában az immunrendszer károsodása vagy legyengülése (például HIV-fertőzés) miatt. A multirezisztens tbc, ha nem is túl gyakran, de előfordult már hazánkban - éppen ezért óvatosságra is intenek a magyar tüdőgyógyászok. A kórházi, alig-alig elpusztítható baktériumok egyik "császára" a Pseudomonas aeruginosa, amely megtelepedését és fertőzéseit tekintve teljesen opportunista: az esetek jelentős részében kórházi (sokszor végzetes) tüdőgyulladást okoz, de gyakori a sebfertőzésből származó szeptikus sokk, esetleg a húgyúti, emésztőrendszeri fertőzés, vagy égési sérültek fertőzései következtében fellépő bőr- és szövetelhalás. Az utóbbi években még ennél is többet emlegették a Staphylococcus aureust, egész pontosan annak meticillinrezisztens változatát (MRSA), és az annak hatására fellépő fertőzéseket: a tüdőgyulladást, a súlyos szepszist és szövetnekrózist, amit a népszerűsítő sajtó húsevő baktérium szindrómának nevezett. MRSA-fertőzés eredhet egy banális seb vagy pattanás elfertőződéséből is (tipikusan kórházban, de azon kívül is egyre gyakrabban), egyetlen ellenszerének pedig a Dr. House sorozatból elhíresült vankomicin bizonyult - ehhez képest kár, hogy már nyolc éve regisztráltak e szernek is teljesen ellenálló Staphylococcus-törzseket. Az idei félelem forrása az amúgy is többféle baktérium által termelt NDM-1 enzim megjelenése az eddig többnyire ártalmatlannak vélt Escherichia coli (E. coli) baktériumokban. (Ezek normál esetben segítik az emésztést, szabályozzák az immunfolyamatokat, a vitamintermelést, sőt: gátolják a kártékony baktériumok elszaporodását és kártételét). A gond az, hogy mind több baktériumfélében jelenik meg ez a régi-új enzim, mely a szofisztikált antibiotikumokkal szembeni ellenálló képességet fokozza, ezáltal eddig banálisnak tűnt fertőzések válhatnak kezelhetetlenné. Az új enzimmel felvértezett szuperbaktériumok behurcolását indiai és pakisztáni szépészeti, kozmetikai klinikákra kiránduló európaiaknak tulajdonítják: az NDM-1 rövidítésben ott rejtőzik Újdelhi neve, amit az indiai egészségügyi hatóságok azóta már ki is kértek maguknak. A természet után most a gyógyszerkutatásokon a sor - az elbizakodottságból is fakadó, sok kutató szerint akár öt-tíz éves lemaradást kell behozni (ennyi egy új antibiotikum kifejlesztésének és eredményes tesztelésének ideje.) S nincs megállás: a biológiai fegyverkezési verseny spirálja tovább tekeredik.
