Tamariszkuszposzátát gyűrűztek Szeged mellett

  • narancs.hu
  • 2024. november 25.

Tudomány

Ázsiai madár, Európában eddig csak Olaszországban és Görögországban fordult elő egy-egy példánya.

Egy tamariszkuszposzáta is belerepült november elején az ornitológusok hálójába Szeged közelében.

Az esetről a Telexnek nyilatkozó Tokody Béla, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád-Csanád megyei csoportjának titkára azt mondta, amikor a látogatóközpontban kezükbe került a kis barna madár, azonnal nem is tudták beazonosítani. 

A faj képviselőjével ezelőtt Európában csak 2007-ben és 2012-ben találkoztak, Olaszországban, illetve Görögországban, vonulási útvonala ugyanis nem érinti ezt a kontinenst. Közép-Ázsiában, Azerbajdzsánban, Üzbegisztánban, egy alfaja pedig Kelet-Törökországban költ, telelni Kelet-Afrikában, Szudán és Szomália környékén szokott. Északabbra nem szokott menni, már Izraelig is ritkán vetődik el. 

Az, hogy erre vándorolt ez a példány, Tokody szerint összefügghet a szárazsággal és a széljárással. Más ázsiai madarak is feltűntek most Európában. Albániában például egy gyűrűző expedíción feketaercú sármányt fogott be egy magyar ornitológusokból álló csapat.

Kizárt, hogy Magyarországon tanyát verne és szaporodni kezdene most egy ilyen madár, de arra van esély, hogy átteleljen nálunk, mert a rovarok mellett gyümölcsöket és magokat is eszik. A tamariszkuszposzáta felbukkanása azzal jár, hogy a Magyar Madártani Egyesület Nomenclator Bizottsága hitelesíteni fogja az észlelését.

A címlapkép Tokody Béla felvétele

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.